Volt egyszer egy beatkorszak

Hős vagy vesztes? – Radics Béla drámája Ómolnár Miklós Pengék és halak című kötete alapján

Újraolvasó – Hogy szólnak a beatkönyvek a 21. században?

2021. február 05. - beatkorSzaki

fortepan_125626.jpgA kilencvenes és kétezres években a bulvárújságírással kétes hírnevet szerzett Ómolnár Miklós egy évtizeddel korábban rocktörténetileg kulcsfontosságú, kiváló könyveket írt. Olyanokat, mint a Radics Béláról szóló kötet, vagy A rock napszámosai. A Pengék és halakat úgy kétévente rituálisan újraolvasom. Hogy ezúttal hogy tetszett? Mondom is.

Ilyen könyveket, mint amilyen a Pengék és halak, manapság már nem lehet írni. Ilyesmit csak akkor, a rendszerváltást megelőzően lehetett kiadni, amikor a bulvárt legfeljebb a Nők Lapja jelentette. Sőt, a maihoz mérve egészen más volt a Nők Lapja is. Béla a kötetben megszólaló zenésztársai valamiféle óvatossággal már felvérteződhettek ugyan, hiszen volt már dolguk a kor újságíróival, de annak a korszaknak a sajtója közel sem volt annyira durva, mint amihez az utóbbi évtizedekben hozzászokhattunk. Ómolnár viszont nem szégyenlős, kérdez a válaszokat pedig papírra veti.

rb_cover.jpgBizonyos értelemben szerencsés időszakban készült a könyv abból a szempontból is, a klasszikus rockzene ugyanis Magyarországon, 1986-ban éppen halott. Szereplői végzetesen a partvonalra szorultak. Som Lajos például túl van egy fájó bukáson a Senatorral, belátja, hogy neki itt most nincs helye. És a többiek sincsenek a csúcson. Érzésem szerint fura módon az e miatt érzett düh is segítette, hogy a megszólalók őszintén nyilatkozzanak.

Pedig a kötet szereplői nem nevükön nyilatkoznak, Ómolnár csak körülírja a megszólalókat, de aki egy kicsit is otthon van a témában, annak szinte mindenki beazonosítható. Hogy miért nincsenek igazi nevek? Talán csak a misztikumot, a titokzatosságot kívánta ezzel növelni a szerző. Ezt persze nem tudhatom.

Magam is írtam Béláról könyvet, méghozzá pont azért, mert ez a kötet számomra nem volt elég részletes. Kínzóan mozaikszerűnek hatott, több év egyszerűen fehér folt maradt benne. Az ilyen könyveket kimondottan utálni szoktam, ám a Pengék és halakban mégis van valami, ami mindezt feledtetni tudja velem. Emiatt valahogy az a nehezen indokolható érzésem, hogy Ómolnár tűpontosan látja Béla drámáját, és erre az ívre húzza a felvett interjúrészleteket. A dilemma végig ott rezeg a Pengék és halakban, és számomra ez adja a mű legfőbb értékét: Hős, vagy vesztes volt Radics Béla?

Az első között volt, aki a könnyűzenét választotta a nehézipar helyett. Úgy tartják róla, angolul gitározott. A Beatkorszak-podcast legutóbbi adásában Radics Béla pályájáról, mítoszáról és tragédiájáról beszélgetünk Bálint Csabával. A jeles könnyűzenei szakíró könyvet is jegyez minden idők legnagyobb magyar rockgitárosáról, de állítja. szerencsés, hogy nem ismerte őt személyesen. Lehet-e egy angyalföldi szoba-konyhából a Mennybe menni? Amúgy meg hős volt egyáltalán RB Kapitány?

A szerző pontos arányérzékkel adagolja az információkat és nyilatkozatokat, hogy aztán ezekből egy kerek és őszinte kép bontakozzon ki úgy, hogy az értelmezési tartományokat sem szűkíti le a tekintetben, hogyan is értékeljük a kibontakozó életutat. Ómolnár nemcsak a szöveggel, de már a címlappal is üzen. A borító belső oldalán látszólag oda nem illő fotók láthatók. Fent egy lovasszekeret húzó ember, lent a nyugati világ felhőkarcolói. Az üzenet interpretációit nem fejteném ki, gondoljon mindenki bele, amit akar, abban viszont biztos vagyok, hogy céllal nyit ezzel a kötet.

Érződik a befektetett munka is. Ómolnár felkutatott és megszólaltatott szinte minden akkor elérhető fontos szereplőt. Ez pedig nem kis dolog! Magát Bonaventet (vagyis Molnár Pált) is sikerül szóra bírnia, ami azóta egyetlen újságírónak sem sikerült. Már ha egyáltalán mások keresték azok után, hogy maga Ómolnár ír a könyv utóéletéről a Pop periszkóp ’87-ben (188-189.), utalva arra, hogy a Pengék és halak megjelente után neki személyesen is szerzett néhány kellemetlen napot Bonavent. Pedig Ómolnár óvatosan járt el, egy megszólalót sem nevez nevén, csak könnyen dekódolhatóan körülírja, hogy éppen ki beszél.

fortepan_125627.jpgRadics Béla a Korál vendégeként - Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A kötet a magyar rocktörténelem alakításához is hozzájárult. A könyvben szereplő dokumentumokat Ómolnár egyenesen Béla Édesanyjától kapta. A kötetet Póka Egon lektorálta. A legenda szerint a könyv megjelenése után Bonavent meggyőzte a Mamikát, hogy Póka ezért érdemtelenné vált Béla gitárjának birtoklására, hisz engedte, hogy a könyv részletesen foglalkozzon Béla vitathatatlan alkoholizmusával. Mamika visszakérte a gitárt és Póka vissza is vitte azt. Ezek után 2019-ig nem látta azt senki, végül mégis megkerült.

(Csak zárójelben: A Pop periszkóp ’87 fenti két oldalát azért is érdemes újraolvasni, mert Ómolnár itt azt is rögzíti, hogy a Gibson ezek után az ORI-ba került.)

Ómolnár egy a műfaj keretein messze túlmutató könyvet tett le annak idején az asztalra. Ez a kötet annak is felkelti az érdeklődését a téma iránt, aki korábban nem is ismerte Béla zenéjét.

Ómolnár Miklós: R. B. kapitány, avagy pengék és halak, Ifjúsági Rendező Iroda, Budapest, 1986.

Szerző: Bálint Csaba

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr8216352728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása