Azt hiszem, a magyar könnyűzene történetében nincs még egy olyan ember, akinek a munkásságát olyan sok (jogos) kritika érte, mint az éppen száz éve született Erdős Péterét.

Ma lenne 100 éves Erdős Péter. A „popcézár”, a rendszerváltás előtti magyar popzene élet-halál ura. Sokan tisztelték, mások félték, megint mások gyűlölték. Sőt, az internet tanúsága szerint ezek az érzések máig sem múltak. Van, aki hálás a támogatásáért, más az ő számlájára írja a sikertelenségét. De vajon miért ezek a szélsőséges érzések, és őt mik motiválták őt a döntéseiben?

A nagyváradi Szent László Napok keretében, 2025. június 23-án helyére került a Metropol Group első koncertjének helyszínén a második erdélyi Poptörténeti Pont, amely magyarul és románul is emlékeztet a legendás rockegyüttesre.

Ezerkilencszáznyolcvanvalahányban egy pank haverom szegedi albérletének falán megjelent egy dekoratív nőt ábrázoló nagy plakát. Valahogy tájidegennek tűnt a kissé elhanyagolt szobában, mert az ember tetovált, biztosítótűkkel átszúrt testű, szegecselt bőrdzsekis figurát várna, nem pedig egy efféle, félig pucér diszkólányt.

Vikidál Gyula nem sokkal a Dinamit feloszlását követően kapta meg első színházi feladatát. Vajon szintlépésként élte meg, hogy ezentúl nemcsak énekelnie, hanem játszania is kell? Melyik szerepet kellett visszamondania az István, a király miatt? Milyen érzés volt a színdarabból készülő film forgatásán összetalálkozni a színész hősével? Mikor érezte meg, hogy nagy siker lehet az előadás? Interjúnkból kiderül.

1995. május 19-én Zorán otthagyta kézlenyomatát a Rock Csillagok Falán. A hollywoodi Hall of Fame mintájára, a kilencvenes években indított gyűjteményt, rajta gitártest alakú keretben a legendák kéznyomával és aláírásával, ma a Rockmúzeumban láthatjuk. Hogy Zoránnak helye van ezen a falon, nem vitás. Ha a Metro 1976-tól kiadott lemezei nem lettek volna elegek ehhez (de elegek voltak), ott volt még az ugyanezen a napon megjelent Majd egyszer… című lemez.

1972. augusztus 6-án lezárult a Taurus történek első időszaka: ezen a napon lépett fel utoljára a zenekar az eredeti felállásban, Miskolcon, a Színész-Újságíró Rangadón, azaz a SZÚR-on.

A szülei kémikusok voltak, a húga a Győri Balettban táncolt, és mindig volt náluk otthon egy zongora. Erdész Róbert a Solaris, Napoleon Boulevard és Cabaret Acoustic zenekarok billentyűs-zeneszerző-producere, számtalan díj tulajdonosa. Most az első nagy sikerükről mesélt nekünk. Megtudtuk továbbá, miért volt egyértelmű a zenekari névadás, hogy ki adott spontán dobkoncertet egy Üllői úti játszótéren, illetve, hogy miféle díszkíséretet kapott élete első Ifiparkos koncertje előtt.

Néhány napja szembejött velem a Facebookon egy videó, amely a Hungaria együttes és a közönsége városligeti találkozóját mutatja be. A kezdő képsorokat látva úgy véltem, hogy ez az április végi esemény valószínűleg a zenekar június 6-án és 7-én az MVM Dome-ban rendezendő két koncertjének a felvezetője lehet.

A pol-beat (vagy folk-beat, városi dal, protest-song) elnevezésű műfaj egyik legjelentősebb nemzetközi rendezvényét 1970-től 1990-ig Kelet-Berlinben rendezték meg. Az utolsó kettő kivételével minden évben magyar meghívott – zenekar vagy szólista – is fellépett itt. A Világifjúsági Találkozó (VIT) keretén belül RLX. néven szerveztek hasonló jellegű fesztivált a keletnémet fővárosban, 1973-ban, így abban az évben nem volt külön Rote Lieder. Az ezen a blogon megjelenő írások kereteit „szétfeszítené”, ha a közel két évtized eseményeit évenkénti bontásban taglalnám, ezért a korabeli sajtóban megjelentek alapján igyekszem összefoglalni a szerintem legfontosabb – főleg magyar vonatkozású – történéseket.