Miként került Magyarországra a ska a nyolcvanas évek elején? A világban a stílusnak addigra már nagy rajongótábora volt, hozzánk azonban nem „saját jogon” érkezett, hanem két úton szivárgott be. Egyrészt, az általam már többször említett jugoszláv új hullám farvizén, másfelől az angolszász punk hozadékaként. Bár az hozzá kell tenni azért, hogy Magyarországon főként a Jugoton kiadású, jellemzően a Vajdaságból behozott bakelitekről ismerjük az utóbbi brit vonalat is.
A ska zenének eddig három-négy nagy hulláma volt eddig, de számunkra most az első kettő lényeges.
Az első hullám Jamaicában, az 1950-es években formálódott. A legenda szerint úgy alakult ki a ska lüktető ritmusa, hogy az Egyesült Államokból rock and roll zenét sugárzó rádiók gyenge jelébe bezavartak bizonyos, jellemzően azonos időben érkező „sercenések” és a jamaicai hallgatóság (köztük a későbbi zenészek) ezt a dalok részének gondolta, majd ennek mentén alakította ki a maga életvidám, fülledten kedélyes stílusát. Melynek elnevezése hangutánzó szó, ami az előbb említett, a gitárból előcsalogatott sercegő hangot idézi.
A második hullám a brit szigetekhez köthető, ahol a jamaicai bevándorlók egész jól egymásra találtak az angol munkásosztály ifjaival. A karibi térségből jövő „rudeboy” és az angol „skinhead” fiatalok hasonló szociális helyzetben voltak. És igen, a bőrfejű szubkultúra nem volt jobboldali, rasszista, hanem egy inkább anarchista, a punkhoz hasonló gondolkodást tükrözött.
Hát a rövid haj, a bakancs és a szűk nadrág?
Na igen, a sűrűn előforduló kocsmai verekedéseknél ez volt a praktikus viselet. És ez a keménység nemcsak a csetepatékra volt jellemző, hanem visszaköszönt a zenében is. A jamaicaiak által hozott vidám dallamok a punk-rock kemény, társadalomkritikus szövegeivel és egyszerű, de határozott gitárjátékával egészültek ki. Ebből roppant jól táncolható (pogózható) zene született. A punk által is megénekelt sub society, vagyis a társadalom alatti életérzés összehozta a hetvenes évek monarchiából kiábrándult fiataljait.
Így érkeztünk meg az évtized végén Kelet-Közép-Európába, ahol a Kádár-rendszer ellen már kezdték felemelni hangjukat a rockból meg a rezsimből is kiábránduló punkok. Meghallották a Sex Pistols féktelen zenéjét, onnantól pedig nem volt megállás. Csak itt a Szovjetunió volt a gonosz, míg Nagy-Britanniában II. Erzsébet.
A ska stílust képviselő The Selecter, The Specials vagy a Bad Manners (ez utóbbi zenekar frontembere kifejezetten skinhead figura volt, úgyhogy a zenekarban több színesbőrű tag is volt) sejtelmesen vad zenéje pedig jól passzolt ehhez. A ska zene nagymértékben a punk kultúra része volt nálunk (is), így jócskán előfordultak átfedések a zenészek között, volt, aki több bandában is játszott. A Totál ’85 nevű pankfesztiválon például több ska együttes is színpadra állhatott.
Persze, nem mindenki tartozott a punk vonalhoz. A GM49 például, mely Galla Miklós projektje volt, továbbá a bajai a Fórum zenekar, e műfaj ironikus, vicces oldalát domborították ki.
Míg a Kabinet Rt., a Skanzelizé vagy a szegedi Boldog Idő a ska keményebb, punkosabb arcélét képviselte.
Ez utóbbi zenekarról talán elmondható, Magyarország első ska-punk zenekara volt, és a hazai avantgárd szubkultúrában afféle legendának tekinthető. Mivel szegediek voltak, a korábban említett jugoszláv ska-punk bandák zenei világa erősen hatott a dalaikra. A szövegek pedig a punk és underground kissé gunyoros, ironikus hangvételét tükrözték.
„Jól működik a rendőrség
Megnyugodhat a dolgozó nép
Tele vannak a börtönök
Mind ülnek a bűnösök.”(Boldog Idő, 1985)
Mindezt vidám, örömteli ska zenével. De azért azt is tudni kell, hogy amíg szólt a ska Szegeden, a városból indult CPg tagjai ekkor töltötték a börtönbüntetésüket.
Szerző: Magyar Ernő
Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
