Volt egyszer egy beatkorszak

A rock and roll forradalom után – Korszakok 1957–1992 között a globális és a magyar populáris zenében

2025. január 27. - beatkorSzaki

fortepan_219507_1.jpgAz alábbi írás a rock and roll, a beat, a hard rock, a punk és a new wave korszakok jellemző stílusváltozatait, meghatározó előadóit, együtteseit, zenei szakembereit mutatja be. A korszakok popkulturális jellemzőivel, az angolszász és a magyar zenei világ különbözőségével, a korszakhatárok kijelölésével összefüggéseiben tárgyalja a tömegmédia és a szórakoztatóipar szerepét is, benne a fejlődő lemezipar sajátosságait. Arra is megfogalmaz válaszokat, hogy milyen változásokat hozott a rock a könnyűzenében, illetve beszélhetünk-e egyáltalán hazai rock and roll korszakról.

Bevezető

A rock and roll új zenei nyelvként a hagyományos slágerek világával, illetve a konzervatív ízléssel szemben jött létre generációs ügyként, ellenkulturális és szubkulturális jelenségként. A felnövekvő újabb és újabb nemzedékek számára a rockzene folyamatos megújulása hozta a következő korszakokat, irányzatokat. Az újdonság erejének elvesztésével az egyes műfajok egy idő után betagozódtak a főáramlatú zenék közé. A műfaji kategóriákon belül további alkategóriákat lehet elkülöníteni, amelyek azonban egymástól nem mereven elhatárolható egységek. Fontos szempont, hogy melyik szerző, énekes és zenekar tudta egyesíteni a korábbi időszakok különböző stílusait saját újító elképzeléseivel, reflektálva az adott korra, annak elvárásaira.

A rock and roll korszak – az 1950-es évek zenéje

Az Amerikai Egyesült Államok II. világháború utáni történelmi, világhatalmi szerepe közismert. A felívelő gazdaság és a kedvező szociotársadalmi változások mellett felvirágoztak a kulturális és művészeti ágazatok is. Felértékelődött az új generáció szerepe. A lázadó fiatalok új szubkultúrákat, számukra megfelelő életstílust alakítottak ki, ehhez pedig szüleik nemzedéki idoljaival is szakítani akartak.

Új példaképeket és hősöket kerestek.

Az USA-ban szerves fejlődési vonal mentén született meg a lázadó hangvételű rock and roll. Már az 1940-es évekből ismerünk effajta, még nem egészen kiforrott dalokat, a szerzők és előadók próbálták integrálni a különböző kisebbségi zenéket. A fehérek country & western és az afroamerikaiak rhythm & blues műfajai keveredtek a zenei olvasztótégelyben, megszülve az új irányzatot.

A rock and roll gyűjtőfogalom, nem egységes zenei műfaj, nagyvárosonként más-más jellegzetességek alapján megkülönböztethetők az irányzatok. A zenetörténészek közmegegyezése szerint a Rock and Roll korszak kezdődátuma: 1954. április 12., amikor felvették Bill Haley Rock Around the Clock című dalát, ami a populáris zene új korszakot nyitó nagy slágere lett.

Az új műfaj áttörése az 1950-es évek közepén a tömegmédia – a rádió és a televízió – közvetítésével történt meg. Az Egyesült Államok duális médiarendszerében több ezer, a sztárokra és a reklámbevételekre építő, hallgatottságot mérő, különböző zenei típusú kereskedelmi rádió szolgáltatott műsorokat. Bevezették 1957-ben a TOP 40 slágerlistákat, rá egy évre a Hot 100-ast. A Billboard című zenei szaklapban is megjelentek a lemezeladások alapján készített sikerlisták. Elsőként Alan Freed, a clevelandi rádió műsorvezetője használta 1952-ben a rock and roll kifejezést számos énekes és együttes új műfajú lemezeit lejátszva.

A televízió a második világháború után vált tömegmédiummá, miután példátlan gyorsasággal hódította meg a nézőket (1950-ben 3 millió, 1961-ben 57 millió készülék volt az USA-ban). Kereskedelmi médiumként reklámbevételekből tartották el magukat a különböző adók, adásaik sztárokra, sorozatokra és kvízműsorokra épültek. Ed Sullivan 1955-ben indította el az Ed Sullivan Show című új műsorát, amiben a rock and roll énekesek közül elsőként Elvis Presley szerepelt 1956-ban, óriási nézettséget generálva.

1_elvis.jpgElvis Presley egy tapétás szoba falán. Fotó: Fortepan / Lipovits Károly

A független, helyi lemezkiadók a legnagyobb országos társaságokkal szövetkeztek. Az énekesek általában kis kiadóknál jelentették meg első felvételeiket, siker esetén aztán szerződtette őket valamelyik nagy kiadó.

A Rock Around the Clock áttörése 1955-ben következett be. Bill Haley dala az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában is több héten át vezette a slágerlistákat, majd az 1955-ben bemutatott Blackboard Jungle című film betétdalaként vált világsikerré. Ebben az időben többek között Chuck Berry, Fats Domino és Elvis Presley lemezei is felkerültek a slágerlisták élére. A kínálat egyre bővült, folyamatosan érkeztek az újabb rock and roll énekesek.

Az elnevezés a műfajhoz kapcsolódó népszerű táncot is jelentette: a klubok és a hatalmas tánccsarnokok megteltek rock and rollozó fiatalokkal.

Tehát kialakult egy jelentős profitot termelő, többszektorú innovatív szórakoztatóipar, a megfelelő zeneipari, médiaipari infrastruktúrával. Azonban a rock and roll intézményesülése, elüzletiesedése következményeként, a profitszerzés érdekében a kiadók, menedzsmentek tervezte sztárok is megjelentek. Így 1960 körül, Bob Dylan dalszerző, énekest idézve: „A rockzene abból az egykori ablakbeszaggató téglából a status quo szintjére lépett (…), a kukacoskodó könyvelők folyamatosan újrakalibrálják a közízlés kockázat/nyereség arányát.”[1]

Magyarország és a rock and roll

A korszakalkotó rock and roll fáziskéséssel érkezett, így az új műfaj tömegméretekben nem terjedt el Magyarországon. A Kelet és a Nyugat eltérő történelme, politikai, gazdasági, társadalmi és kultúrpolitikai helyzete a zeneiparban is megnyilvánult, így más ideológiai és üzleti alapokon működtették ezt az ágazatot.

A diktatúra éveinek kultúrpolitikája a hagyományos könnyűzenei irányzatokat monolitikus és fővároscentrikus intézményei segítségével kontrollálta és konzerválta. Az állampárti sajtó általában negatív kontextusban tálalta a szabadság levegőjét hozó új amerikai zenét és annak sztárjait. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) kínálatából is hiányoztak az autentikus rock and roll előadók felvételei. A Magyar Rádióban és Televízióban sem játszották, ahogy zenei lapok, slágerlisták sem léteztek.

A rock and rollt táncoló fiatalokat elítélően jampeceknek titulálták.

A Kossuth és a Petőfi rádió műsorai 1955-ben nagyjából másfél millió előfizetőhöz jutottak el. A könnyűzenei kínálat nagyrészt a szalonzenék, esztrádműsorok, a hagyományos tánczene és némi tradicionális dzsessz sugárzásából állt. Az ifjúság igényeire nem voltak tekintettel, az amerikai rock and roll tiltólistán volt. A Magyar Televízió 1957 márciusában indította el rendszeres adásait, de még 1960-ban is csak 104 ezer készülék volt az országban. Az új amerikai zenei irányzatok azonban itt sem jelenhettek meg, a néhány zenei műsor a konzervatív ízlést szolgálta.

A nyugatitól eltérő hazai kulturális gyökereken, zenei hagyományokon felnőtt, egyébként külföldön is elismert, jól képzett muzsikusok repertoárján hagyományos kávéházi és éttermi szórakoztatózene volt: operett, keringő, magyar nóta, szvinges tánczene, giccses táncdalok és amerikai örökzöldek.

A magyar szórakoztató, avagy tánczenének még az ötvenes évek végén is a szving és a tradicionális dzsessz volt az anyanyelve. A zeneszerzők, szövegírók és előadók az idősebb generációk tagjaiként csak futó jelenségként értékelték és kezelték az amerikai rock and rollt. Eltérő kulturális identitásuk miatt nem is igazán éreztek rá zenei jellegzetességeire, így korábbi konzervatív sablonjaik alapján próbálkoztak az új műfajjal is. Megállapítható, hogy a Martiny zenekar 1957-es Itt a roki és Rock and roll című felvételei csupán címükben rock and rollok, valójában eredeti kontextusukból kiragadott műfajidegen zenekari táncszámok. A szakmai közmegegyezés szerint a Kádár-korszak könnyűzenéjének korszakhatára a Martiny zenekar 1957. március 19-én felvett első magyar rock and roll száma, az Itt a roki.

A forradalom után többé-kevésbé már bejutottak az országba rock and roll lemezek is. De nem voltak például az amerikaihoz hasonló méretű táncklubok, tánccsarnokok, ahogy az új műfaj koncerthelyei is hiányoztak. Az is tény, hogy a nyugati értelemben vett zene- és médiaipari struktúra sem alakult ki. Tehát a lázadó hangvételű új ifjúsági zene elterjedésével definiálható rock and roll megjelent, létezett, de korszakot nem tudott nyitni, illetve kialakítani. Amerikai rock and roll számokat elszigetelt jelenségként azért interpretált néhány tánczenekar, majd a hatvanas évek elején indult beategyüttesek – pótolva a hiányt – gyakran műsorra tűztek rock and rollokat is.

Beatkorszak Nagy-Britanniában – a hatvanas évek zenéje

A beatzenének elnevezett irányzat a korszellemnek megfelelő új életideál tükröződéseként tűnt fel Nagy-Britanniában az ötvenes évek végén. A brit szórakoztatózenei struktúra a média kivételével leképezte az amerikait. A brit médiarendszer az állami fenntartású, közszolgálati BBC konzervatív rádiócsatornáira épült. Kínáltak ugyan a beatrajongóknak is néhány friss zenei műsort, ez azonban kevésnek bizonyult.

Mivel kereskedelmi rádiókat nem engedélyeztek, a Radio Luxembourg a jogszabályok megkerülésével a brit szigetekre is sugározta angol nyelvű műsorait. Popzenei adásaival erős konkurenciát teremtett a BBC-nek, ahogy az 1964-ben, a brit felségterületeken kívülről, a törvényi szabályokat kijátszva, hajókról sugárzó angol kalózrádiók is. Hallgatottságuk jelentősen nőtt, ezért 1967-ben törvényben tiltották be tevékenységüket. A BBC ekkor indította el a fiatal közönség igényeihez alkalmazkodó popzenei csatornáját, a Radio 1-et.

A brit beategyüttesek a Lonnie Donegan vezetésével kialakított amatőr skiffle[2] zenei mozgalom eredményeit felhasználva, az amerikai rock and roll és gyökereinek átértelmezésével teremtették meg újfajta zenéjüket. A rock and roll énekesek kiemelt sztárszerepével szemben már az együttesben gondolkodás a meghatározó, így a formációk minden tagjára egyforma figyelem irányult. Példává vált a Shadows mintájú gitárzenekari felállás, az erőteljes gitárhangzás kialakítása, emellett a dalokban a tagok szólóénekeinek és vokálkórusainak váltakozása is új színfolt lett.

A beatkorszak kezdete a Beatles Love Me Do című dalának 1962. október 5-i kislemez-megjelenéséhez köthető. A puritán hangszerelés és dinamikus hangzás frissítően hatott az előző évtized rock and roll-lázát követő lapos brit zenei közegben. A korábbi stílusok érzékelhető konformitása ellen lázadó tizenévesek új generációja magáénak tekintette a beatzenét.

2_beatles.jpgFiatalok Beatles-lemezzel. Fotó: Fortepan / Fortepan

Az angol sikerlistákat 1963-tól már a brit beatzenekarok felvételei uralták: a Beatles négy kislemezdala több hétig listavezető volt. Taroltak 1964-ben is, de mellettük a beat különböző stílusirányzatait követő többi együttes, mint például a Rolling Stones is a brit lista élére került. Az amerikai slágerlistákra is feljutottak a britek lemezei: 1964-ben a Beatles öt dala mellett további három angol beatzenekar is vezette az ottani listákat. Ez a népszerűség új szakaszt is hozott a beatkorszakban: 1964–1967 között zajlott a brit zenei invázió az Egyesült Államokban, példátlan sikerű koncertjeikkel és lemezeikkel átvették a műfaj vezető szerepét.

A beatkorszak első szakasza Magyarországon (1962–1965)

Itthon összeért a kifutó rock and roll korszak és a beatkorszak kezdete. Országszerte sorra alakultak a fiatalokból álló amatőr beatzenekarok, folyamatosan zajlott az új globális zenei nyelv elsajátítása. Mivel a Magyar Rádióban nem szól(hat)tak az új idők slágerei, a fiatalok más forrásokból tájékozódtak. A Szabad Európa Rádió Münchenből sugározta a Teenager Party és a Délutáni randevú című zenés műsorait.

A BBC Magyar Osztálya Londonból adta az ezekhez hasonló programokat. A Radio Luxembourg zenei műsorait is sokan hallgatták, innen származik a rock and roll- és beatszámokra gyakran használt luxemburgi stílus elnevezés.

A Magyar Rádióban a hatvanas évek elején főleg konzervatív szórakoztató zenék és táncdalok szóltak. Az Ötórai tea és a Melódia koktél mellett 1963. márciusban indult a Tánczenei koktél. Ebben az időben az említett külföldi adók már oly mértékben hatottak a hazai fiatalokra, hogy itthon is több teret kellett adni a beatzenének. Ezért indították el Komjáthy György ifjúsági zenei műsorait: 1964-ben a Vasárnapi koktél, 1965-ben pedig a Csak fiataloknak! adásait.

A Magyar Televízió a hatvanas évek első felében saját készítésű, részben vagy egészében zenés szórakoztató műsorokkal próbálta kielégíteni a növekvő igényeket. Az első Ki mit tud? vetélkedőt 1962-ben rendezték. A kategória-győztesek között találjuk a Koncz Zsuzsa–Gergely Ágnes énekduót, az 1963-as vetélkedő egyik díjazottja pedig Sztevanovity Zorán énekes volt.

3_konczzsuzsa.jpgA Magyar Televízió Ki mit tud? 1962. műsorának döntője. Koncz Zsuzsa és Gergely Ági. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Eredeti nyugati beatzene sem importból, sem magyar kiadásban nem jelent meg idehaza. Viszont kislemezeken, a magyar táncdalok mellett kiadtak külföldi sikereket is hazai előadóktól. A kor táncdalénekesei angol, illetve magyar szövegű változatban vettek fel nyugati slágereket.[3] Mellettük a legnépszerűbb „klubos” beatzenekaroknak is felkínálta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az angol-amerikai beatslágerek kislemezeken való megjelentetését.[4]

Fontos mérföldkő az első hazai Beatfesztivál a Nemzeti Sportcsarnokban 1963. május 3-án. Nevezhetjük az új stílus diadalának is. Az angolszász zenék átvételével a beatkorszakra jellemző stílusbeli, zenei és formai megoldások, az új globális zenei nyelv elsajátítása 1963-ig megtörtént. A műfaj átkerült az elhallgatottból, a tiltottból a tűrt, illetve a KISZ jóvoltából a valamennyire támogatott kategóriába. A fiatalok körében egyre népszerűbb amatőr zenekarok első reprezentatív seregszemléjén a beatzenekarok zajos sikert arattak.

A beatkorszak második szakasza Magyarországon: 1965, az áttörés éve

Hazánkban is megjelentek az első külföldi beatzenekarok. Koncertjeiket hatalmas érdeklődés övezte: 1965 áprilisában a Kisstadionban zárta országos turnéját a szinte ismeretlen angol Stovepipe No.4., 1967-ben jött a Nashville Teens és a Spencer Davis Group, 1968-ban pedig a Traffic.

Az első, fiataloknak szánt, könnyűzenével is foglakozó havilap, az Ifjúsági Magazin 1965 novemberében jelent meg, benne – az ifjúság igényeihez igazodva – folyamatosan szerepeltek a beat-, majd a rockzene hazai és külföldi előadói.

A Magyar Ifjúság című hetilap időnként angolszász zenekarokról is írt, de a hazai előadókról sem feledkezett meg. Az első magyar slágerlisták 1966-ban jelentek meg, azonban nem a valós eladási vagy rádiós hallgatottsági adatok alapján készültek. Az említett lapok, valamint a Magyar Rádió tett közzé ilyen, nem a hivatalos zeneipari sztenderdek alapján készült listákat.[5] Az év végi népszerűségi listák győzteseinek járó elismerések – év dala, év zenekara, év énekese, év gitárosa, és így tovább – azért rangot jelentettek.

fortepan_190607.jpgSztevanovity Zorán az 1968-as táncdalfesztivál döntőjében. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Magyar Rádió 1965 után már több, de még mindig nem a fiatalok elvárásainak megfelelő számú külföldi és hazai beatzenét szerkesztett a műsoraiba. A Magyar Televízió kínálatában is csekély számban tűntek fel az új műfajok. A táncdalfesztiválok évente megrendezett sorozata 1966-ban indult. A szórakoztató műsorok között nagy népszerűségnek örvendtek az 1965-től 1970 végéig havonta jelentkező Halló, fiúk! Halló, lányok! adásai. A Show-hivatal... A könnyű műfaj rivaldája 1967-ben, majd 1969-ben a Könnyűzenét Kedvelők Klubja indult. Zenekarok és énekesek köszönhették pályájuk felívelését a televízió akkoriban semmi mással össze nem hasonlítható hatásának.

Az első magyar nyelvű beatdalok 1965-ben születtek meg, majd 1966-ban ezek kislemezre is kerültek. Ezt követően a magyar nyelvű beatzene már sajátos hozzáadott értéket tartalmazott, így új korszak kezdődött a hazai populáris zene történetében. Ennek fontos mérföldköve a Gitárpárbaj elnevezésű esemény a Nemzeti Sportcsarnokban, 1966. április 12-én.

A versenyt a Magyar Rádió és a KISZ hirdette meg budapesti amatőr zenekarok számára, és a résztvevőknek négy angol, valamint ugyanennyi magyar nyelvű dalt kellett előadniuk. A rádióközvetítésben is elhangzott az Illés négy Beatles sláger-interpretációja és négy saját szerzeménye. A többi formáció nem tudott hasonló nívón dalokat írni, így az Illés győzött: fődíjként kislemezen rögzíthették az 1965 nyarán írt számaikat: Az utcán, az Ó, mondd, a Légy jó kicsit hozzám és a Mindig veled a rocktörténet első magyar nyelvű, hanglemezen rögzített beatdalai lettek.

Ezek után megnyílt az út a szabadtéri koncertarénákba is. Mintegy tizennégyezer néző előtt, a Kisstadionban rendezett Gitárpárbajon, 1966. június 18–19-én felléphettek a legismertebb beatzenekarok és a korszak vezető énekesnői. Az 1966-ban indult táncdalfesztiválokon is magyar nyelvű produkciókkal szerepeltek a televízió nagy nyilvánossága előtt a táncdalénekesek mellett felléptetett vagy azokat kísérő beatzenekarok.

Így nagyobb közönségeléréssel betörtek a populáris zenei szcénába. Az Illés például az 1966-os táncdalfesztiválon 2. helyezést ért el a Még fáj minden csók című beatszámával, majd 1968-ban megnyerte a fesztivált a Kárpát-medencei és balkáni folkelemekkel gazdagított Amikor én még kissrác voltam című dalával, sőt a fődíjon kívül még további öt egyéb díjat is kaptak.

5_illes.jpgAz Illés az 1968-as táncdalfesztivál döntőjében. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A rockkorszak Nagy-Britanniában

A beatkorszak lecsengése párhuzamosan folyt az új stílusok elterjedésével. Már a hatvanas évek végét, majd az új évtized első felét is a műfaj fejlődése és egyben differenciálódása jellemezte. Megjelentek a rock különböző válfajai: hardrock, bluesrock, pszichedelikus rock, szimfonikus rock, folkrock, countryrock, dzsesszrock, és így tovább.

A rockkorszak kezdete Nagy-Britanniában 1968–69-re tehető. Ebben az időszakban olyan újító formációk határozták meg a zenei életet, mint például a Led Zeppelin, a Deep Purple, a Black Sabbath és a Pink Floyd.

Az új stílusok világszerte elterjedtek és sokszázmilliós rajongótábort építettek. A spontán zenei mozgalom professzionális iparággá alakult. Továbbfejlődött a popműfaj intézményrendszere a lemezkiadóktól a koncertszervezőkön át a stúdiók és a média világáig. Mind jelentősebb lett a technika szerepe, amely az alkotási folyamat részévé vált. A műfaji paletta is szélesedett zenés filmekkel és színpadi művekkel, a rockoperákkal.

A rockkorszak Magyarországon

A hetvenes évek elején már magyar nyelven is hozzáférhetővé váltak a nyugati beatirodalom, illetve a pop-art alkotásai, valamint a különböző nyugati ideológiák, például a hippi mozgalomé, a ’68-as diáklázadások vagy az újbaloldal eszméi. Egyfajta generációs szembeállás is érződött, amiben az értékek különbözősége dominált. A társművészetekbe itthon is beépült az új zenei nyelv használata. A Vígszínházban 1973 márciusában mutatták be a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusicalt.

A Magyar Rádióban új zenei műsorok indultak: Huszonöt perc beat, A beat kedvelőinek, Töltsön egy órát kedvenceivel!, vagy A rock mesterei. A 22-es stúdióban rendezett hangversenyek mellett külső helyszíneken is több koncertet rögzítettek. A hetvenes években havonta két koncertet vettek fel, ezeket utána ellenőrizték, kozmetikázták, javították, kivágták a nem megfelelő minőségű vagy politikailag nem megfelelő részeket, és csak utána mehettek adásba.

A Magyar Televízió legnépszerűbb műsorait ekkoriban 3–3,5 millióan nézték. A zenés szórakoztató műsorok aránya 5,2% volt. Az egyetlen popzenei műsornak 1970–72 között a nem túl színvonalas Tapsifüles számított, majd 1973 elejétől jött a hasonló kvalitású Slágerszerviz. 1976 januárjában indult és 1980 végéig ment, majd 1982–83-ban újraindult a nívósabb Egymillió fontos hangjegy. A legnépszerűbb előadókkal a hetvenes években önálló showműsorok is készültek. Több zenekart azonban nem engedtek képernyőre, amit sokszor kultúrpolitikai szempontok mellett a szerkesztők személyes ízlése motivált.

6_egymillio.jpgAz Egymillió fontos hangjegy forgatása, középen Király Ákos énekes. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1970-től Pepita márkanéven jelentette meg könnyűzenei kiadványait. Az évtized első felére továbbra is a hiánygazdálkodás volt a jellemző, az MHV nem tudta kielégíteni a növekvő keresletet. Így csak néhány kiválasztott, népszerű zenekar, előadó albumaira koncentráltak. A rétegelőadók a progrock, dzsesszrock, folkrock vagy az artrock műfajokban nem jutottak lemezlehetőséghez.

De ideológiai és/vagy kultúrpolitikai megfontolásokból (3T) sem jelenhetett meg nagylemeze néhány kiemelkedő, ma is nagyra értékelt formációnak. A Dorogi Hanglemezgyár 1976-os átadását követően jelentősen nőttek a példányszámok, így a könnyűzenére évente már nagyjából 40 különböző nagylemez kiadása jutott.

A műsoros kazetták gyártását is Dorogon végezték. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat exkluzív szerződésekkel próbálta magához kötni az üzletileg is fontosabb zenekarokat és énekeseket. A nemzetközi piacokon is igyekeztek népszerűsíteni őket, többek között különböző zenei vásárokon és fesztiválokon.

A beatkorszak végét 1971–72-ben a műfaj professzionálissá válásának következtében a legfontosabb zenekarok felbomlása, átrendeződése jelezte. Az angolszász rockzenéhez hasonlóan nálunk is szupergroupok alakultak a legismertebb, legsikeresebb zenészekből, például: LGT, Fonográf, Skorpió, Taurus. Ez az átalakulási hullám rajtuk kívül több ismert zenekart változtatásra ösztökélt, ami némelyiknél stílusváltást is jelentett, a kedvezőbb lehetőségek reményében.

A Taurus zenekar 1972. május elsején a Budai Ifjúsági Parkban mutatkozott be, majd a Kisstadionban az angol Free együttes előtt lépett fel. A „Kis Magyar Woodstock” néven elhíresült, első egész napos pop-rock fesztivált 1973. június 10-én tartották, a teljesen megtelt DVTK stadionban.

7_ex_ver.jpgAz Ex Vér együttes fellépése a diósgyőri popfesztiválon. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A hetvenes évek második felében a kommerszebb irányzatok mellett a rockzenét játszó bandák népszerűsége is jelentős: a P. Mobil, a Beatrice vagy a Piramis rendszeresen megtöltötték a Budai Ifjúsági Parkot. A KISZ 1976–78 között három Szolidaritási Rockfesztivált rendezett rockegyüttesek fellépésével a BNV területén, óriási közönségsikerrel. Az évtized második felében már több vidéki zenekar (Color, Edda, East, Panta Rhei) is lehetőséghez jutott. Azonban a megkésettség az angolszász zenei hullámokhoz képest továbbra is érzékelhető maradt: így ebben az időszakban sem a punk, sem a rap műfaj nem nyert teret Magyarországon.

A punkkorszak Nagy-Britanniában

A punk zenei gyökerei az amerikai nyers rockabilly előadók, a garázszenekarok, a rock alapjait letevő angol beatzenekarok, a pubrock bandák, valamint a New York-i punk és artpunk formációk dalaiban keresendők. Amerikában ez az 1973–75 között feljövő irányzat szubkulturális jelenség maradt, további elterjedésének nem kedveztek az akkori társadalmi, szociokulturális körülmények.

Az Egyesült Királyságban Amerikához képest egyrészt feszítően hatottak a gazdasági, társadalmi, szociális problémák. Másrészt a stadionokat megtöltő megasztárok, illetve a rockipar és a giccses pop-tömegárucikkek ellen alakult ki az újabb generáció szubkultúrája, anarchista magatartásformája, zenéje. A New York Dolls mintájára létrejött Sex Pistols bombaként robbant be a színtérre. A sikerrecept nemcsak az egyszerű zenei formákban rejlett, hanem a botránykeltésben és az ezt övező médiafelhajtásban.

Független kis stúdiókban vették fel a számaikat, ezeket hasonló kiadók terjesztették, írásaikat punkzinekben adták közre. A New Musical Express és a Melody Maker szaklapok propagálójává váltak az irányzatnak és az új hangoknak. 1977 a punk sikeréve. A Sex Pistols hírhedt kiadói szerződéseikkel, valamint tévéinterjú botránya után az újságok címlapjára került, jó reklámként, hogy aztán a zeneipar is felfedezte az új jelenségben rejlő komoly üzleti lehetőségeket, majd idővel leszerződtették a legfontosabb punkzenekarokat. A divatipar is ehhez alkalmazkodva alakított ki új öltözködési trendeket.

8_punk.jpgPunkok Óbudán, a nyolcvanas évek elején. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A hetvenes években Magyarországon nem terjedhetett el a punk. A sajtó általában negatív kontextusban számolt be róla, illetve sem a rádió, sem a televízió nem mutatott be punkzenét. Bár informális csatornákon a műfajról szóló hírek azért bejutottak az országba és néhányan próbálkoztak is a műfajjal, azonban mindez elszigetelt jelenség maradt. Azaz a brit punk korszakkal párhuzamosan itthon nem alakult ki hasonló. Magyarországon csak a nyolcvanas évek elején jelentek meg a punkzenekarok, valamint az underground artpunk formációk.

A new wave (az új hullám) korszaka a nyolcvanas években

Nagy-Britanniát a politikában konzervatív fordulat, a gazdaságban olajválság, recesszió, infláció, munkanélküliség jellemezte a nyolcvanas évek elején, amihez jött még a falklandi háború és nem kevés társadalmi elégedettlenség. A szórakoztatóipar, ezen belül a lemezipar is kisebb válságba került, a tömegtermelés negatív művészeti hatásaként az angolszász világban csökkentek a lemezeladások és a koncertbevételek.

A BBC Radio 1 programjában már a slágerlistán szereplő számok tették ki a műsoridő kétharmadát, a producerek pedig a 11–15 évesek ízlésvilágát is figyelembe vették, hisz ők alkották a kislemez-vásárlók zömét. Az ismert DJ, rádiós zenei szerkesztő, John Peel műsoraiban rendszeresen népszerűsítette az új hullám előadóit, sőt stúdiókoncerteken (Peel Sessions) még ismeretlen zenekaroknak is lehetőséget biztosított.

Az 1981-ben indult Music Television (MTV) zenecsatorna 1983–84-re átütő nézettségű programmá vált korszakalkotó videoklipjeivel. A rockzene és a látvány kapcsolata az addigiaknál nagyobb lehetőségeket kínált a zene művészi megformálásra, és így a műfaj továbbfejlődésében játszott szerepe is jelentős. A kábeltévék, műholdas tévék elterjedése is ezekben az években gyorsult fel, miközben rohamosan növekedett a zenei felvételeket tartalmazó videokazetták eladása.

Megjelentek és népszerűek lettek az új technikai eszközök: a hordozható kazettás magnó (Sony walkman, 1979) és a kompaktlemez (CD, 1982).

A punk a hetvenes évek végére kifulladt, elvesztette tömegbázisát. De a punk szülte új elképzelésekből annyiféle zenei stílus, hangzás, friss erőre kapott gondolatiság született, hogy a nyolcvanas években new wave gyűjtőnéven kibontakozott egy szinte áttekinthetetlen jelenség. A zenei újítások mellett az elektronika előtérbe állítása is jellemzővé vált amellett, hogy kialakultak új elektronikus zenei műfajok is.

A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején jelentkező angol nehézfém-együttesek (Iron Maiden, Judas Priest, Saxon, Motörhead, Def Leppard) zenéjére többek között a punk is hatott. Az új heavy metal stílusra a felpörgetett tempó, a korábbiaknál keményebb hangzás mellett némi dallamosság is jellemző volt. A zenei piacra 1980-ban kezdtek betörni, amikor lemezeik bekerültek a brit Top 10-be. Amerika sem maradt le, a Van Halen utáni zenekarok a nyolcvanas évek első felében még tovább fokozták a zene tempóját, kialakítva a speed metalt és a thrash metalt.

A new wave Magyarországon – nyolcvanas évek

A KFT zenekar a Magyar Televízió 1981-es Tánc- és popdalfesztiválján az előadói kategória második helyén végzett a Bábu vagy című dalukkal, ami az új hullám első tömegmédiumos áttörése Magyarországon, így innen datálható a hazai new wave korszak.

A nyolcvanas évek kultúrpolitikája a korábbiaknál valamivel megengedőbbé vált, számos új intézmény, fellépőhely nyílt meg a kluboktól a művelődési házak nagyobb terein át a sportcsarnokokig, amelyek teret biztosítottak többek között a new wave terjesztéséhez is. Ráadásul a legnagyobb nyugati sztárok is kezdtek megjelenni a magyar helyszíneken, így jelentősen gyarapodott a hazai koncertek és fesztiválok száma. Mindez serkentőleg hatott a könnyűzenei életre.

Ezekben az években felerősödött a másként gondolkodók hangja, akik morális alternatívákat kínáltak a felbomlóban lévő államszocializmussal szemben. Új ellenkulturális jelenség a főáramlatokkal szembenálló underground és alternatív zenekarok felbukkanása.

A magukat függetlennek deklaráló underground rock, punk és új hullám szereplői a művészi kifejezés szabadságát jelölték meg célként, dalaik, zenéjük esztétikai értékének hangsúlyozásával. Az anarchista hangvételű punkzenekarok közül páran direktben, durva szövegekkel támadták a rendszert és képviselőit, amiért meg is hurcolták néhányukat.

Az underground és alternatív szcéna képviselői viszont kifinomult művészi eszközökkel próbálták ugyanezt elérni: a központosított állami intézményektől és kommunikációs csatornáktól, illetve a hivatalos kulturális-esztétikai értékrendtől független, cenzúrázatlan produkciókat hoztak létre. Így valamennyire hozzájárultak a rendszer ideológiájának hiteltelenítéséhez és kialakítottak valamiféle alternatív gondolkodásmódot, egyfajta érzésvilágot. A koncertjeikre járó közönség is egy másfajta kollektív identitás része lett.

A Magyar Rádió zenei műsoraiban kiszélesedett a választék, néhány kivételtől eltekintve (pl. punk) már szinte minden pop- és rockzene adásba kerülhetett, hozzátéve, hogy néhány nehezebben elérhető new wave és alternatív zenei újdonság késéssel jutott el a magyar hallgatókhoz. A hiánycikkek pótlására született például a Göczey Zsuzsa által szerkesztett Lemezbörze helyett című rádióműsor. Az állami rádió kínálatában a nyolcvanas évektől újabb és újabb pop- és rockzenei műsorok jelentek meg: A progresszív beat híres előadói, Sztárok sztereóban, Rockpalota, Rockhangversenyekből, A rocktörténet nagy előadói, Rockújság, Rockarchívum, A heavy metal kedvelőinek.

Ugyancsak ekkoriban, 1982-ben indult a Poptarisznya, ami 1985-ben öt és fél órás élő közvetítésben számolt be a budapesti Élő segély Afrikáért koncertről. Az eMeRton díjakat 1986 decemberében adták át először a könnyű műfaj legjobbjainak. A rock gyermekei, Szigeti Ferenc műsora 1987-ben, a Garázs Nagy Feró vezetésével 1988-ban indult.

A Magyar Rádió 1988 szeptemberében az emberi jogokért kiálló világkörüli rockturné, a Human Rights Now! koncertjét közvetítette a Népstadionból. És elindultak az első kereskedelmi rádiók is: 1988. november 1-től az 1986-ban alapított Danubius Rádió már magyar nyelvű kereskedelmi műsort sugárzott, 1989-ben pedig további kereskedelmi adók indultak: Rádió Juventus Balaton, Calypso Rádió 873, Radio Bridge.

A Magyar Televízióban 1980–84 között sugározták a Pulzus című könnyűzenei műsort. Az Egymillió fontos hangjegy 1982. október 23-i adásában bemutatott Rolls Frakció botrányosnak minősített dala miatt megszüntették a műsort. Az első siófoki Interpop Fesztivál helyszínéről élőben jelentkezett 1986. júliusban a Magyar Televízió, amely 1987. júniusban videoklip vetélkedőt hirdetett, 1988 februárjában pedig a Sky Channellel koprodukcióban elkészítették a magyar popzenét bemutató egyórás műsort. 1989. májusban elstartolt a Rockkalapács Nagy Feróval, 1990. áprilisban többórás közvetítés számolt be a Magyar Televízióban is a börtönben sínylődő dél-afrikai apartheidellenes politikus, Nelson Mandela tiszteletére rendezett londoni monstre rockkoncertről.

A nyolcvanas években bővült idehaza a zenei lapok választéka: 1981–86 között jelent meg a Pick-Up, az MHV reklámkiadványa, 1985 januárjában indult a POLIfon (pop-rock-jazz-folk) első száma Lévai Júlia szerkesztésében, aminek azonban a megjelenését öt szám után politikai nyomásra nem engedélyezték. A POLIP magazin 1988-tól három évfolyamot ért meg, az Alterock Alternatív rockmagazin pedig 1989–90 között jelent meg.

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 1981-től megújítva az addigi szisztémát, márkákra osztotta fel könnyűzenei kiadványait külön menedzsmentekkel: Start (hard rock, alternatív, heavy metal), Krém (dzsessz), Bravo (pop, rock), Favorit (pop, rock), Gong (külföldi licensz albumok), Profil (pop). Ettől azonban még nem javult a helyzet: az underground, alternatív, new wave és punkzenekarok néhány kivételtől eltekintve nem kaptak lehetőséget a monopolhelyzetben lévő MHV-tól.

A lemezhez nem jutó underground és alternatív formációk számára a kazettára rögzített koncertfelvételeik másolása, sokszorosítása kínált lehetőséget a közönséghez való eljutásra, természetesen mindenféle engedélyezési procedúra kikerülésével. Kézen-közön terjedtek ezek a többnyire gyenge hangminőségű kazetták. A nyolcvanas évek végére viszont megszűnt az állami lemezkiadó monopolhelyzete és újabb cégek, vállalkozások bővítették a választékot.

Konklúziók

A magyar populáris zene az angolszászhoz képest az 1957-es korszakhatártól sajátos utat járt be. A hatvanas évek második felétől egyre rövidebb fáziskéséssel jelentek meg az újabb irányzatok. Az egyetemes rockműfaj a magyar zenei gyökerek beépítésével és a korra reflektáló igényes dalszövegekkel gazdagodott. Kedvezőtlen körülmények között – pl. 3T – is létre tudott hozni jelentős értékeket.

A nyolcvanas években a korábbiakhoz képest jóval pezsgőbb zenei élet alakult ki, szinte valamennyi új irányzat megjelent a hazai palettán. Az évtized végére többszektorúvá vált a zeneipari, médiaipari struktúra. A rendszerváltozás időszakától már semmi sem gátolhatta az új hangok és fiatal zenekarok jelentkezését.

Szerző: Koszits Attila

Nyitókép: Fortepan / László Áron

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

 

[1] Bob Dylan: A modern dal filozófiája, Helikon, Budapest, 2023. 94. o.

[2] A skiffle az ötvenes évek Angliájában kialakult zenei irányzat az angolszász folkzenék, valamint a blues, a country, a bluegrass és a tradicionális jazz keverékéből alakult ki. Művelői saját készítésű hangszereket használtak: korsókat, mosódeszkát, házilag gyártott bendzsót és akusztikus gitárt; lábasokon verték az ütemet, fésűre vékony papírt tekerve fújták a dallamokat. Az irányzat vezető alakja Lonnie Donegan volt.

[3] Németh Lehel Only You – eredetileg The Platters (SP 137, 1961), Koós János Let’s Twist again – eredetileg Chubby Checker (EP 7239, 1963), Ambrus Kyri My Boy Lollipop – eredetileg Millie Small (SP 237, 1965), Korda György Hippy, hippy shake – eredetileg Swinging Blue Jeans (SP 259, 1965), Breitner János I love you, baby – eredetileg Paul Anka (LPKT 7012, 1958), Koós János Speedy Gonzales – eredetileg Pat Boone (EP 7250, 1963)

[4] Illés zenekar Koncz Zsuzsával Long Tall Sally – eredetileg Little Richard (EP 7297, 1964), Metro együttes Do Wah Diddy, Diddy – eredetileg Manfred Mann (EP 7311, 1965), Atlantisz Rock and Roll Music – eredetileg Chuck Berry (EP 7338, 1965), Omega No Milk Today – eredetileg Herman’s Hermits (SP 348, 1966)

[5] Ignácz Ádám: „Mondd meg, mit szeretsz!” – A kádári Magyarország első slágerlistái (196668) http://real.mtak.hu/20843/1/Mondd%20meg%2C%20mit%20szeretsz.pdf

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1218763182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása