Napjainkban különösen felkapottak a coming of age sztorik, azaz felnövekedési történetek, amelyeknek nagy hagyománya van a magyar filmtörténetben is Szabó István Álmodozások kora című klasszikusától Gothár Péter Megáll az időjén át Reisz Gábor Magyarázat mindenre és Szimler Bálint Fekete pont című…
„Időben kell meghalni” – generációk zenéi az Örökzöld fehérben-feketében jeleneteiben
Szász Péter neve napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, holott egy olyan, szállóigévé vált mondat fűződik a nevéhez, amelyet az egész ország ismer:
„Táncolni, énekelni, vihorászni, ez nekik az élet” – a Metro zenekar a Lopott boldogság című filmben
Nem kizárt, hogy Nádasy László 1962-ben készült Lopott boldogság című filmje a legkorábbi mozgóképes dokumentum, amelyben a hazai ifjúsági zene képviselői láthatók. A film zenéjét Petrovics Emil és Gyulai Gaál János írták, a forgatás 1962 júniusának elejétől augusztus közepéig zajlott, a mozik pedig…
Szerelem az első orrvérzéstől – Demjén Ferenc dalai a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmben
Viszonylag ritkán készülnek Magyarországon hagyományos értelemben vett filmmusicalek, mint az Óz, a csodák csodája, az Ének az esőben, vagy a közelmúltból a Wonka és a Wicked. Ennek az lehet az oka, hogy egyrészt költséges zsánerről van szó, másrészt nálunk a vígjátéknak és a melodrámának van…
Örömtánc rossz közérzettel – A meghasonlott beatgeneráció tragikomédiája Szörény Rezső BUÉK! című filmjében
A kádári konszolidáció és konszenzus ígéretének jegyében a hatvanas évek magyar filmművészete számos optimista és reményteli cselekvő vagy kérdező filmet termelt ki magából. A fiatalokról (Szabó István: Álmodozások kora, Apa, Gaál István: Sodrásban) vagy a középnemzedékről (Jancsó Miklós: Oldás és…
„Ó, Riviéra – forr a magyar tenger” ‒ Nosztalgikus rendszerkritika a Nyugati nyaralás dalaiban
Egy ideje már tart a retróőrület, ami nemcsak a divatban és a zenében nyilvánul meg, hanem a filmekben és a sorozatokban is. Míg a nyolcvanas években az ötvenes évek (nálunk inkább a hatvanas évek) nosztalgikus szemlélete hatotta át a jelent, azaz a filmek egy mitikus, soha nem létezett korszakot…
A titokzatos szépség – Koncz Zsuzsa filmszerepei
Kovács Kati és Zalatnay Sarolta mellett a magyar beatzene harmadik fontos női előadója, Koncz Zsuzsa is játszott filmekben a karrierje elején. A rendezők – énekhangja mellett – szépsége miatt figyeltek fel rá, miközben a szerepei kisebb vagy nagyobb mértékben kapcsolódtak az előadói perszónájához…
Aki punk, az elmebeteg is? – Zene és politikai ellenállás az Eltörölni Frankot című filmben
Gothár Péter 1982-ben bemutatott Megáll az időjét tartják az első nagy magyar nosztalgiafilmnek, ami az 1956 és 1968 keserű fordulópontjai által határolt hatvanas éveket idézi meg inkább pozitív, semmint negatív fényben.
„Ahogy azt Móricka elképzeli” ‒ a Radics Béla-film és a felemás időutazás
Nem vagyok nagy plázába járó. Plázamoziba még kevésbé megyek ‒ tizenéve voltam legutóbb. Ennek oka, hogy a hagyományos filmszínházak közönségéhez képest a vetítés alatt sokkal többen ropogtatnak rágcsálnivalót, zörögnek a zacskóval, valamint a mobiltelefonok megcsörrenése is gyakoribb. Most viszont…
Gombaszedő boszorkából Moszkva téri bombanő ‒ Zalatnay Sarolta filmszerepei
A beatkorszak jelentőségét mutatja, hogy számos előadó és együttes felbukkant a hatvanas-hetvenes évek magyar filmjeiben is. Hol önmagukat alakították, hol fikciós karaktereket, ám a filmek többségében nagy szerephez jutott a zene is – többnyire a saját zenéjük. Ezen az úton járt Zalatnay Sarolta…