Szász Péter neve napjainkra szinte teljesen feledésbe merült, holott egy olyan, szállóigévé vált mondat fűződik a nevéhez, amelyet az egész ország ismer:

„Az oroszok már a spájzban vannak.”

Minden idők egyik legnépszerűbb hazai vígjátékának, az A tizedes meg többieknek ugyanis részben ő írta a forgatókönyvét, bár a neve nem szerepel a film stáblistáján, igaz, nem véletlenül.

„Írt egy nagyon érdekes történetet Ruttkainak és Latinovitsnak, kicsit olyan stílusban, mint a John Malkovich-menet, de nem akarták elfogadni. Erre csináltattam vele egy negyvenperces próbafilmet (Dobd vissza naranccsal! – a szerk.), ami nagyon jól sikerült, a filmfőigazgató mégis nemet mondott... mire Szász szörnyen bedühödött, és azt mondta neki: Te egy hazug fráter vagy! S ebből aztán botrányt rendeztek. Kirúgták a gyárból A tizedes meg a többiek bemutatójának napján. S hiába kerestem meg Aczélt a Parlamentben, hónapokig tartott, mire Szász a filmgyárba nagy nehezen visszakerült”

– emlékezett vissza Herskó János filmrendező, aki számtalan filmben dolgozott együtt Szásszal, aki egyébként forgatókönyvíróként, valamint dramaturgként is tevékenykedett, olyan meghatározó filmekben, mint a Hannibál tanár úr, majd 1967-ben készítette el első, egész estés filmjét (Fiúk a térről), amelyben már kapcsolatba került a hazai populáris zene képviselőivel, a film zenéjét ugyanis Illés Lajos írta.

Illés Lajos. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

1974-ben készült, két részes tévéfilmje, az Örökzöld fehérben-feketében főszerepét Mensáros László játssza, aki korábban szintén dolgozott már együtt az ifjúsági zene képviselőivel; az Illés 1971-es, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának tiszteletére íródott Human Rights című beat-oratóriumának tételeinek összekötő szövegeit az ő tolmácsolásában hallhatjuk. Szász tévéfilmjében egy Ádám Oszkár nevű, a két világháború között rendkívül népszerű táncdalénekest alakít, aki egy régiségkereskedésben dolgozik. Múltjával teljes mértékben szakított, még felesége (Tábori Nóra), és lánya (Pálos Zsuzsa) sem tud arról, hogy az 1930-as évek egyik legnagyobb hazai énekessztárja volt, a korszak egyik nőbálványa.

„Anyám szerelmes volt Önbe. Különösen az tetszett neki, hogy zsebre vágott kézzel énekelt”

– nosztalgiázik a rádióriportert alakító Verebes István, aki álcázásképpen vevőként tér be a kereskedésbe. A főszereplő múltja több véletlennek köszönhetően kerül felszínre: főnöke (Kern András) egy olyan régi autó (egy 1934-es Adler Junior) tisztítását bízza rá, amely egykor az ő tulajdonában volt. Amikor beosztottja elmondja ezt neki, nem hiszi el, s csupán akkor ad hitelt szavainak, amikor – ahogy azt Mensáros előre közölte – előkerül egy hengerfejre rögzített ezüst ötpengős 1936-ból, rajta Ádám Oszkár arcképével.

Mensáros László és Verebes Istvána Pagoda bejáratánál. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Ezt követően Mensárosnak kell bevinnie a Magyar Rádióba Verebest, aki csupán ekkor közli az egykori táncdalénekessel, hogy interjút fog vele készíteni, mely során a riporter (Tamássy Zdenkó zeneszerző) megkéri Mensárost, hogy énekelje el valamelyik régi slágerét. Ádám Oszkár végül beleegyezik, bár nem énekli végig a dalt. Azt pedig, hogy harminchat éve hátat fordított a pályának, azzal indokolja, hogy egyszer meglátott egy ásító arcot a közönség soraiban.

Kovács Kati és Tímár Béla a Magyar Rádió Stúdiójában. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Ezt követően keresi meg őt Márkus Zsuzsi, a televízió riporternője, akit Kovács Kati alakít, s meghívja a „hanglemez-championt” az Örökzöld fehérben-feketében című tévésorozatba. Mindezek betetőzéseképpen egykori énekespartnere, a Magyarországra évtizedek után hazalátogató Ragó Böske (Ruttkai Éva) is betér a régiségkereskedésbe. Feltörnek az emlékek, beülnek egy vendéglátóipari egységbe, ahol régi kollégáik, Mólé Gyuri (Rátonyi Róbert) és Grabinszky Pipi (Major Tamás) zenélnek, ezenkívül jelen van az Ádám Oszkár-dalok szövegírója, November Dezső (Miklósy György) is, aki még aznap este ír egy új dalt (Két név egy bérház oldalán).

„Ezt a huligánt fogod kiütni a ringből az én számommal”

– közli Major Mensárossal, miután a rádióból felhangzik az Omega Nem tudom a neved című dala. A film tele van megkapó ötletekkel; Szász flashback-technikát használ: a történet elején Mensárost egy, a Nyugati pályaudvaron tartott éjszakai razzia során bekísérik a rendőrségre, ahol egy prostituált felismeri, és elfütyül neki egy részletet az egyik dalából, amit az énekes folytat. Ezt követően meséli el élettörténetét a Gálvölgyi János alakította nyomozónak, akinek először fogalma sincs, hogy ki ül vele szemben („Én leragadtam Mozartnál” – közli Ádám Oszkárral), ugyanis amikor igazoltatják, közli, hogy nincs nála személyi igazolvány, ellenben kétszázezer forint (1974-ben kétezer-hétszázötvennyolc forint volt az átlagfizetés) készpénz igen.

A rendező ötletesen keveri a fikciót és a valóságot; jó példa erre, hogy Kovács Kati nem önmagát játssza, viszont amikor Mensáros bejelenti főnökének, hogy szerepelni fog a rádióban, Kern így riposztozik:

„Végre lesz egy új Szörényi Levente, egy Kovács Kati, egy Neoton!”

A tévéfilmben ugyanakkor több ismert személyiség is önmagát alakítja, mint például Takács Marika, a korszak népszerű bemondónője, vagy Szepesi György riporter. Szász emellett bevezet a kulisszák mögé is, jó példa erre az a jelenet, amikor Verebes és az énekes betérnek a Magyar Rádió Pagodájába, ahol számtalan ismert színész tűnik fel (például Bárdy György, Horváth Teri, Benkő Gyula, Makláry Zoltán, Márkus László, Latinovits Zoltán, Tahi Tóth László), valamint Marton Frigyes, a Rádiókabaré rendezője.

Marton Frigyes. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Éppen készül a korszak népszerű rádiójátékának, a Szabó családnak az aktuális adása. Ugyancsak hasonló, a realitást a fikcióval keverő jelenet az Omega filmben látható, 1974. május 4-én, a Kertészeti Egyetem Klubjában adott koncertjének részlete. Itt is bepillanthatunk a kulisszák mögé, láthatjuk az együttest készülni a fellépésre, a vendégek sorában feltűnik Zalatnay Sarolta, aki a zenekar tagjaival beszélget, ezek a dialógusok azonban nincsenek utószinkronizálva, viszont a korszak népszerű lemezlovasa, Keresztes Tibor „Cintula” Holl Iván és a Meteor együttes néven konferálja fel az Omegát.

A Meteor többször is fellépett az Omega előtt, többek között az 1974-es Kisstadion- koncertjükön is ők voltak a vendégzenekar. Szász minden valószínűség szerint tanult Herskó János rendezőtől, aki ugyancsak alkalmazta azt a módszert, hogy vegyíti a filmforgatást egy valóságos eseménnyel: az 1967-es Szevasz, Vera című filmjében látható esküvői jeleneteket például egy igazi lakodalomban vették fel. A filmrendező ugyancsak átvett módszereket Révész Györgytől, aki az 1957-es Éjfélkor című mozijában – a hazai filmesek közül valószínűleg elsőként – bemutatta egy film forgatási munkálatait. (Az Éjfélkor asszisztense egyébként Szász Péter volt.)

Az Örökzöld fehérben-feketében című filmben Ruttkai Éva által megformált Ragó Böske nem sokkal a második világháború után emigrált az Egyesült Államokba, ahol egy ideig hajón zongorázott, a film jelenidejében pedig mosogatógép-ügynökként keresi a kenyerét. A pártállam létrejötte idején már elképzelhető, hogy az Újvilágban élt, legalábbis erre utal, hogy amikor egykori énekespartnere ismét karambolozik az Omega tagjaival és beviszik őket a rendőrségre, pontosan azokat a sztereotípiákat adja elő, amelyek 1945 előtt a köztudatban a bolsevik rendszerről (Elvisznek Szibériába, kopaszra nyírnak.) „Jön az agymosás” – fejti ki Ruttkai, mire Kóbor János gúnyosan megjegyzi, hogy

„Ha van mit mosni!”

Ruttkai így panaszkodik Mensárosnak: „Nálunk, aki elmúlt harminc éves, fenéken billentik. Neked még a hajadat sem kell festeni. Na persze, aki kommunista...”, mire Mensáros visszakérdez: „Gondolod, hogy én kellek a kommunistáknak?” A két zenészgeneráció ellentmondásos viszonya az egyik központi témája Szász filmjének, amit jól példáznak az olyan jelenetek, mint amikor a két társaság összeverekszik a rendőrségen, Major pedig maoista hippiknek nevezi az Omega tagjait.

Ugyancsak figyelemre méltó az a jelenet, amikor Mészáros Godó, a Beatkultúra nevű fiktív újság főszerkesztője egy sajtótájékoztató során provokálja a tévészereplés után a zenei életbe visszatért Mensárost: „Tud arról, hogy Ön a tiltakozó időszerűtlenség?”, ami különösen annak ismeretetében kap plusz jelentést, ha tudjuk, hogy a korszakban – ellentétben Jugoszláviával, vagy az NDK-val – Magyarországon nem létez(het)tek önálló zenei lapok, kivéve az MHV által kiadott Hanglemez Magazint, vagy az Illés (Fonográf), illetve Omega- klub kiadványait (Omegazin).

Ádám Oszkárt a Huszti Péter által alakított ügyvé, az önjelölt menedzserré előlépő Dr. Tiller hozza össze a Meteor együttessel. Az ő figuráján keresztül bepillantást nyerhetünk a korabeli szocialista sztárcsináló gépezet működésébe is. Jellemző megnyilvánulás, amikor Huszti Péter úgy dönt, hogy találni kell egy úgynevzett bérunokát Mensáros számára, akit az Első Emelettel később ugyancsak zenei pályára lépő Berkes Gábor alakít. A filmben Berkes énekel is, az Ádám Oszkárral közös nagylemezzel (Nagypapa énekel) pedig elnyerik a Pepita Oroszlán-díjat. „Zseni vagyok. Megteremtettem az old-popot” – jelenti ki Huszti.

Huszti Péter a Magyar Rádió Stúdiójában. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Az egyébként elgondolkodtató, hogy a filmben még mindig a beat kifejezést használják az ifjúsági zenére, holott Szörényi Levente már 1968-ban, az Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilmben kifejti, hogy ez a megnevezés már nem aktuális, ugyanis ez a zene sokkal komplexebb dolog.

A közös munka Ádám Oszkár és a Meteor között két évig tart, majd nem sokkal a zenekar távozása után végül bekövetkezik minden fellépő rémálma: az egyik rendezvényre senki sem jön el. Mensáros ekkor otthagy mindent, majd meglátogatja Majort, aki időközben villát vett a jogdíjakból, s immár Mók Mihály számára ír dalokat, és kétszázezer forinttal ajándékozza meg őt. Ezzel az óriási összeggel a zsebében jut el a váróterembe. A Meteor tagjai megpróbálják felkutatni, még a Magyar Rádióban is felhívást tesznek közzé, de amikor Gálvölgyi telefonál és át akarja adni neki a kagylót, Mensáros szó nélkül leteszi, amit így indokol:

„Mert nem megy tovább. Mert vége.”

Amikor távozik a rendőrségről, ismét találkozik a Meteor tagjaival. („Taxit parancsol?” –szólítja meg Kóbor.) Beül az autóba, majd közli: véget akar vetni az életének. Hogy miért? „Időben kell meghalni” – indokolja, majd figyelmezteti a zenészeket, hogy előbb-utóbb rájuk is az a sors vár, mint arra a zenére, amelynek ő az egyik képviselője:

„Jön az új hullám a beatben!”, amelyre Mihály Tamás így válaszol: „Mindig jön egy új hullám.”

Ezek a mondatok, a jövő ismeretének tudatában érdekes árnyalatot kap(ha)tnak, hiszen két évvel később valóban megjelent az addigi populáris zenei kánont újraértelmező, sőt mi több, felülíró két új műfaj: a diszkó, valamint a punk, majd egy pontosan ilyen nevet viselő zenei stílus, a new wave.

A film, amelyet 1974. december 25-én, illetve 26-án mutatott be a Magyar Televízió nem foglal állást azzal a dilemmával kapcsolatban, hogy meddig érdemes a pályán maradni. Szász tehát nem akarja eldönteni helyettünk, hogy kinek van igaza: aki szerint időben be kell fejezni a pályát, vagy pedig aki azt vallja, hogy addig kell színpadon állni, amíg az ember képes rá.

Mindenestre a film utolsó, Mensáros szájából elhangzó mondata hallatán („Erősítse fel egy kicsit a zenét!”), amit az Omega tagjai lelkesen fogadnak, nem kizárható, hogy a rendező hitt a zenével kapcsolatos generációs ellentétek konszolidálódásában.

Szerző: Dragojlovics Péter

Nyitókép: Az Omega 1974-ben. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.