Volt egyszer egy beatkorszak

Az elsüllyedt város vezetője - interjú Sankó Lászlóval

2016. november 30. - beatkorSzaki

sankolaszlo.jpg

Sankó László a magyarországi beatzene korai történetének egyik meghatározó alakja. Az Atlantis együttes alapítójaként és vezetőjeként vált igazán ismertté, de későbbi zenekaraival (pl. a Sankó Beat Grouppal) is komoly sikereket ért el a múlt század hatvanas éveiben. Sankót sokan Radics Béla felfedezőjeként és zenésztársaként tartják elsősorban számon, pedig „saját jogon” is fontos szerepe volt a Nyugatról beáramló új populáris zenei műfajok és stílusok magyarországi népszerűsítésében. Hírnevét főként annak köszönheti, hogy együtteseinek nem csak szellemi, de zenei vezetője is volt.

Ignácz Ádám:
Térjünk rá az Atlantis együttes történetére, amely egyike lett a valóban professzionális „másoló” együtteseknek.

Sankó László:
Ennek a „nyári” zenekarnak, mármint a boglárinak, egy nyár alatt vége lett. Csináltam egy új zenekart, de rövidesen annak is vége lett. Közben Béláék is csináltak valamilyen zenekart Selmeczyvel, és azt már Atlantisnak hívták. De az se igazán ment. Ekkor összetalálkoztam Bélával, és megbeszéltük, hogy csináljuk Atlantis néven egy teljesen új bandát, amihez ő hozza a tagokat. Selmeczy még benne volt, és jött egy istentelen jó gitáros, Tasnádi Laci, aki úgy játszotta a Narancsvirágot, mint az álom. Bokány Ferencről biztosan hallottál már, aki az Állami Népi Zenekarban vagy az Operában játszott bőgősként, és jött egy nagyon jó dobos, Havas Péter, akit csak Piernek becéztünk. Ő később haknizenész lett.

Ezzel az új felállással már nem volt annyi dolgom, mert Tasnádinak és Bokánynak nem kellett megmondani, hogy mit játsszanak. (Selmeczinek meg már nem volt dolga igazán, mert ebben az időben a szaxofon eltűnt a zenei világból: a Beatles és a hasonló liverpooli együttesek nem használták.) De énekelni egyik sem tudott, Tasnádi se, akinek különben jó hangja volt, később Olaszországban volt vendéglátós zenész, de e tekintetben csak Neményire tudtam számítani. Vele el tudtuk énekelni a Beatles-dalokat. Nyolc-tíz számot tanultunk meg, egy jó órás blokknak kellett lennie. 1963. november elejére készültünk el a repertoárral. Egy mikrofonunk volt, álltam a gitárral, Béla félretartotta a mikrofont, és összedugtuk a fejünket. Abban a pillanatban, hogy ezek megszólaltak, örökre megváltozott minden. Odáig az emberek táncoltak, ha előadtunk egy új számot, háromszor visszatapsolták. De amikor elkezdtem a Beatlest, attól kezdve megszűnt a tánc. Nagyon meg is ijedtem. Két vagy három év múlva láttam az A Hard Day’s Night című filmet a Toldi moziban. Valami hasonló történt nálunk is. Nem is igen értettem, mert ugyanúgy játszottunk. Első „menetben” csak táncoltak, de ha elkezdtük a Beatlest játszani, attól kezdve odatömörültek a csajok, és teljesen kifordultak magukból. Pontosan ugyanúgy, mint a filmben.

De ez a zenekar is csak egy évig tartott, aztán Bokány elment a Metróba, Tasnádi pedig Olaszországba. Selmeczy pedig már nem kellett. El kellett kezdeni keresgélni embereket, és Béla így talált rá Radicsra, Pintérre és Rozsnyóira, akik valamilyen zenekarban együtt zenéltek, amelyet soha nem is hallottam játszani. Nekem csak az volt a lényeg, hogy ki hogy játssza el a Narancsvirágot. Ezért a gitárosokat versenyeztettük: Béla mellett felmerült még Barta Tamás és Mercsényi Tamás neve. Utóbbi elment vendéglátózni, kiváló basszusgitáros lett belőle. A három közül én végül Radicsot választottam, megmondom miért: mert ő volt a legszorgalmasabb. Tudod, a másik kettő tehetségesebb volt, de nekem olyan ember kellett, aki hajlandó napi tíz órát gyakorolni. Mert olyan nekem nem kellett, aki csak szórakozásból zenél. Barta ilyen volt. Szóltam is Fenyőnek, hogy nagyon jó gitáros, úgy került oda. Jó barátságban voltunk a Hungáriával, ők szombaton játszottak akkoriban a Boschban. Radics Bélánál azt láttam, hogy ügyes, a kezdő technikája megvan, de azért még sokkal több kell. És ő hajlandó volt tenni ezért. Ráadásul Bélának hatalmas hatása volt a színpadon. Felállt a színpadra, és amit megfogott, az konkrét és igaz volt, az ott volt a helyén. Tudta, hogy nálam hibázni nem lehet, mert meggyilkolom. De ő megfogta a közönséget, oda kellett figyelni rá. Látszott az arcán az öröm, azt mondta az ember, hogy ez frankó, ez igaz. Bélának azért is örültem, mert azt akartam, hogy ne állandóan az én nyakamon legyen minden felelősség, jó volt tudni, hogy valaki elviszi egyedül is „a balhét”. És az is fontos volt, hogy Béla tudott énekelni. Akkor aztán tényleg neki tudtunk állni két- és háromszólamú vokáloknak is, és a technika is meglett akkorra hozzá: két vagy három mikrofon, állványok…

sankolaszlo2.jpg

Sankó László középen, a mikrofonnál.

Ignácz Ádám:
A technikai adottságok fejlődése tehát pozitívan hatott a zene minőségére is.

Sankó László:
Igen. Ehhez egyrészt be kellett fektetni némi pénzt, és ott volt Benyó Sándor is, aki csinált három nagyon jó erősítőt.

Ignácz Ádám:
Ő volt az a bizonyos technikus, a hatodik tag, aki az egyik lemezborítón is feltűnik?

Sankó László:
Igen. Neki nagyon nagy szerepe volt. Igaz, hogy azok az erősítők olyanok voltak, hogy a hangfalak mögött mind szét voltak szedve, és nem volt tetejük, de nagyon jól szóltak.

Ignácz Ádám:
Jól tudom, hogy sok más zenekarban is voltak hasonló műszaki képességekkel rendelkező emberek, merthogy ezeket az erősítőket például nem lehetett megvásárolni? 

Sankó László:
Igen. Dusán is csinált például erősítőt. Nem lehetett megvásárolni, akkor még nem lehetett, csak jóval később. 1964 januárja a következő fontos dátum ebben az időszakban. Rozsnyói apja, aki az Egyetemi Színpadnak valamilyen gazdasági vezetője volt, koncertet szervezett nekünk. Akkor először, ehhez a koncerthez jelent meg Magyarországon olyan plakát, ami minket hirdetett. Tele volt ragasztva vele a város.

Fotók: Passzio.hu.

Készítette: Ignácz Ádám.

A teljes interjú szövege itt olvasható.

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1911935689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása