Volt egyszer egy beatkorszak

„A korlát láncainak dől a csillagász…”

Negyvenöt esztendős a Fonográf bemutatkozó nagylemeze

2019. december 19. - beatkorSzaki

fonograf_1_1.jpg

A mai napig vita tárgya, hogy Szörényi Levente Utazás című szólólemeze a Fonográf első lemezének tekinthető-e vagy sem. Igaz, hogy a későbbi Fonográf teljes tagsága játszik rajta, de azért ez mégiscsak Szörényi Levente első, önálló albuma. Viszont az 1976-ban megjelent FG-4 album címéből is arra következtethetünk, hogy a Fonográf az Utazást, mint első nagylemezét tartotta számon.

fonograf_2.jpg

Az mindenesetre biztos, hogy az Utazás 1973 decemberében került először a boltokba, a zenekar a Fonográf nevet pedig csak pár héttel később, 1973 szilveszterén vette fel. Az együttes első albumának felvételei 1974 februárjában kezdődtek, de a lemez csak azután láthatott napvilágot, miután a banda elkészítette Koncz Zsuzsa Gyerekjátékok című, hatodik nagylemezét. Ez a tulajdonképpeni zsarolás Erdős Péter nevéhez fűződik, aki egy KEK-koncert után bement az öltözőbe és közölte a Fonográf tagjaival, hogy az előadás meggyőzte őt, így „revideálja az álláspontját”: nemsokára leveszik a polcról a télen elkészült nagylemez mesterszalagjait. Az album végül egy kívülről eszköztelennek tűnő, barnás borítóban jelent meg, egyszerűen Fonográf címmel. Viszont amint kinyitjuk a tasakot, egy pazar, fekete alapon sárgás-vöröses zenekari fotó tárul elénk, ami a lemezborítót végül mégis a legsikerültebb hazai darabok közé emeli.     

Az első oldal egy pimasz Joe Cocker (Feelin’ Alright)-idézettel indít a zongorán, hogy Bródy kongáival kiegészülve beharangozza a A szombat esti lány érkezését. A zenekar nem sípol és nem is torzít, hanem igazi, modern, kicsit funkys rhythm and bluest játszik. A fehér ing és nyakkendő ekkor már nem kötelező, ami Levente énekén kellőképpen érezhető. Lazán, kissé flegmán keni oda Bródy sorait a rosszul táncoló lányról, akit ennek ellenére bizony hiba volt elhagyni vasárnap hajnalán. A gitárok fantasztikusan szólnak, Móricz Mihály szólója alatt Levente wah-wah pedálos Telecasterje a legfunkysabb, ami mintegy előre jelzi, hogy a Fonográf tagságát szerencsére ez a műfaj sem hagyja hidegen.

fonograf_3.jpg

fonograf_4.jpg

Az Élsz valahol a lemezcímke szerint a Tolcsvay testvérek szerzeménye, s már a szintetizátoron előadott vezérdallam is csodaszép. Levente és Tolcsvay László éneklése gyönyörűséges és békés, az akusztikus gitárok hangja csillog a sztereótér két oldalán. A finom szövetű hangképben kiválóan érvényesül Szörényi Szabolcs Fender Jazz Bass-ének markáns hangja is. Játéka akkor a legszebb, amikor a hangszer felsőbb regisztereiben sétáltatja ujjait. A szövevényes basszus szólam mindvégig a muzsika szolgálatában áll: Szabolcs határozottan pontoz Németh Oszkár lábdobjával egyetemben, miközben helyenként az énekdallamot is követi. Mesterkurzus basszusgitárosok számára.

Nyílt C-dúrban íródott rhythm and blues a Társasjáték, amelyet négyszólamú vokál indít, csak úgy lazán, a ’capella. Ez volt az a szám, amivel az együttes a korabeli koncertjeit indította. A banda mind a négy énekese brillírozik benne – természetesen hangszeresen is. Tolcsvay László nagy leleménnyel bűvöli a Moog szintetizátort, majd következik Móricz Mihály nyers, ám káprázatos gitárszólója. A domináns hangszer Levente akusztikus gitárja, melyen egy remek szólót is előad.

A nagylemez talán legnagyobb slágere az Első villamos című ballada, ami nem más, mint egy kis gitáros-játszadozás az E-mollal. Az egyszerű témát Tolcsvay László hosszú ideig érlelgette magában, amíg végül odaadta Bródynak, és arra számított, hogy a szép, lírai dallamra Bródy egy romantikus, szerelmes szöveget ír majd. Az akkordmenetre végül egy álmos reggelt megéneklő vers született, amely számos vélemény szerint tökéletesen megrajzolja a hetvenes évek hangulatát. Móricz Mihály később úgy emlékezett, hogy a dal „olyan, mint a Beatles Yesterday-e. Örökké élni fog.”

A Valaki vár ismét egy nyílt C-dúrban írt sci-fi ballada, témáját tekintve kicsit az 1976-os konceptalbum, az FG-4 előképe (hogy Bródy Omegának írt szövegeiről ne is beszéljünk). Érdekes hallgatni, hogy a dalban szereplő vándornak az indulásig már nem sok ideje van hátra, hiszen 2024 májusáig alig öt esztendőt kell várnia. A szerzemény zenéjét tekintve is igen kellemes, a hangzást Bródy pedal steelje emeli el kicsit a földtől. Furfangos ritmikai megoldásokat is hallhatunk: a verzék ringatózó 6/4-ben, a refrének pedig 4/4-ben szólalnak meg.  

A lemez A oldalát Tolcsvay László egy szál gitáros daltöredéke, a Nem érti senki zárja, melynek az albumon való szerepeltetése elég Beatleses vonás. Az igazság azonban mégis az, hogy a dalfoszlány helyére Bródy János Feltámadt a szél című szerzeményét tervezték feltenni, de a szám szerepeltetését Erdős Péter megvétózta. Talán azért, mert a felvételen a magyar népzene erőteljes hatása érezhető. Az akusztikus gitárok mellett Tolcsvay László szintetizátora játssza a főszerepet, a szám nyugodtan elfért volna valamelyik Illés-lemezen is. Különös, hogy a Fonográf bemutatkozó albumáról éppen azt a felvételt tiltották le, amelyik az „illési hagyományokat” volt hivatott folytatni. Ez a letiltás egy éven belül már (Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című nagylemezének visszavonását nem is számítva) a második az alkotói műhely életében: 1973 végén Erdős az Utazás című nagylemezről vette ki a szakrális hangvételű Hidd el, ez ő című dalt. A Feltámadt a szél végül csak 2000-ben látott napvilágot, a Galla Miklós által szerkesztett Használat előtt felrázandó című, rádiófelvételeket és ritkaságokat tartalmazó CD lemezen.

A második oldalt Móricz Mihály rhythm and bluesa, a Szegény kisfiú panaszai nyitja. A hangzás remek, a gitárok vastagon szólnak, Levente énekhangja is erőteljes és testes. Különleges fűszer Tolcsvay László Fenderzongora-szólama, ami megkapóan laza és tökéletes egységet alkot a két, túlvezérelt csöves Marshallon keresztül felvett Telecasterrel. Az előadás legsikerültebb pillanatai azonban azok, amikor Levente a refrének végén csodálkozva és hitetlenkedve adja elő, ahogyan a nők a dalbéli férfit lerázzák: „ugyanúgy válaszol […] minden lány, aki neked azt mondja, hogy veled az ágyba majd a feleséged megy”.

Tolcsvay László Fortuna hálójában című balladája szép és elegáns szerkesztésű, mégis a Fonográf-nagylemez kevésbé sikerült pillanataihoz tartozik (ha egyáltalán vannakilyenek). Az ezt követő Mondd, hogy nem haragszol rám, viszont időtlen sláger, hamisítatlan country-rock stílusban. A tökéletesen formált dal a műfaj minden fontos stílusjegyét magán viseli, az előadás magas színvonalú. Szabolcs ingázó, kemény basszusa irányít, amit Németh Oszkár csak a lábdobbal, valamint csörgővel támogat. Az akusztikus gitárok csengenek-bonganak, Levente szólóéneke és az egy tömbből faragott vokálok frenetikusak, talán még a példakép Eagles együttesen is túltesznek. A szintetizátorszóló ma már kicsit humorosnak hathat, ám Bródy pedalsteeljével kiegészülve jól ellensúlyozza a dalszöveg bocsánatkérő hangvételének komolyságát.

Az Oszkár blues a lemezcímke szerint Németh Oszkár szerzeménye, ám valójában Bródy János munkája. A dobos úgy emlékezett, hogy valószínűleg a „gyerekek, ha látnátok…” kifejezés az ő szava járása lehetett, ebből meríthette Bródy a szöveg ötletét. A dal mindenesetre remekül hangzik, a sorok közötti kemény akkord-hangsúlyozások kicsit a Crosby, Stills & Nash Wooden Ships című számát idézik.

A Hét évig tart című dalt Bródy János írta, ám a zenekar egy Bródy nélkül zajló próbán jelentősen átalakította. A szerző – miután végzett ügyes-bajos dolgainak intézésével – visszatért a próbahelyre, ahol a többiek eljátszották neki a már készre hangszerelt számot. Bródy a legendárium szerint csak annyit mondott: „jaj, mit csináltatok ezzel a szép dalommal”. Ha megvizsgáljuk a szöveget, az akár az Illés-együttes hétéves sikeridőszakáról is szólhat – és nagyon valószínű, hogy a szerelmes sorok mögött megbújik a szerző Illéssel kapcsolatos „bánkódása” is. A dal hangvétele egész végig nyugtalan, csak a major akkordokat használó, mélabús refrénben talál megnyugvást kicsit. A Leslie szekrényen keresztül rögzített gitár és Tolcsvay fel-felsüvítő szintetizátora a szerzemény megszólalását „prémium kategóriába” helyezi.

A lemez záró darabja a Levente mandolinjával vezetett Lökd ide a sört!, amelyről – mint a hasonlóan nagy slágerekről általában – elmondható, hogy egyszerre nagyon erős dal és zenei-művészi kakukktojás is. Megszületését egy szűnni nem akaró esőzésnek köszönheti, ami miatt a zenekar egy balatonföldvári koncertje lemondásra került. A banda beszerzett egy láda sört, előkerültek a gitárok és egy mandolin is, majd a nevezetes siófoki Kővirág „Panzió” nappalijában örömzenélés vette kezdetét. Kialakultak egy humoros kis dalocska alapjai, aztán Bródy János félrevonult szobájának magányába, és másnap reggel már a dal szövegével ébresztette a fiúkat. A szám előadása kiválóan sikerült, a felvétel tökéletesen visszaadja a jókedvű italozás hangulatát. A szerzemény kissé feloldja a Hét évig tart földtől elrugaszkodott hangzása kapcsán kialakult feszültséget is, amit csak tetéz a hatásos lezárás: valaki felbont egy üveg sört és a sör a pohárba ömlik.

A Fonográf együttes első, nevüket viselő albuma minden eklektikusságával együtt a hetvenes évek egyik legjobb hazai hanglemeze lett. Már ezen az LP-n is bebizonyosodik, hogy mekkora hiba a bandára rásütni a „country zenekar” bélyeget. A country csak egy zenei kifejezésmód volt a Fonográf együttes egyébként széles eszköztárában, amiben ugyanúgy megtalálható volt például a funk is. (A két műfaj tökéletes házasítására a következő két albumukon kerül majd sor.) A lemez legnagyobb része akusztikus hangzású, ám ezzel a méltóságteljesen lágy megszólalással a formáció– bár Magyarországon csodásan újszerű színfolt tudott lenni – kicsit „késve” reagált az amerikai zenei változásokra. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy Szörényi Levente már 1971-ben, az Illés Gondolj néha rám című dalában kísérletezett ezzel a jellegzetesen amerikai ízű dalszerzési móddal, de munkásságának eredménye – akkor még – nem keltettek szélesebb körű feltűnést. A hetvenes évek közepére azonban a los angelesi Laurel Canyonból induló, country alapú, fület gyönyörködtető muzsikát már elkezdte bedarálni az amerikai szórakoztatóipar. A műfaj (nevezzük akár west coastnak) nemsokára végzetesen felhígult, és elvesztette eredeti tisztaságát, bár tág terű vokálharmóniáinak köszönhetően még egy kicsit tovább élhetett a rockban.

A lényeg azonban az, hogy a Fonográf maradéktalanul méltó tudott lenni nagy példaképeihez, Crosbyékhoz vagy épp az Eagleshez. A zenekar énekeseinek teljesítménye elragadó, elkövetkező lemezeiken a vokálok megszólalása csak finomodni és cizellálódni fog. Hangszeres teljesítményük is hiba nélküli, öröm hallgatni, ahogy gitárosként Szörényi Levente a korábbiaknál nagyobb szerephez jut, így Móricz Mihállyal karöltve alkothat emlékezetes pillanatokat. Nagy hatást gyakorolt rájuk az Allman Brothers Band és a Wishbone Ash is, akiknek felvételein hasonló, „ikergitáros” (leginkább tercpárhuzamos) gitárszólók és díszítések hallhatóak, mint például a Szombat esti lány című Fonográf-dalban. Tolcsvay László személyében Szörényi Levente nem csak mint énekes és muzsikus, hanem mint szerző is méltó társra talált. Tolcsvay leginkább mint zongorista és billentyűs tevékenykedett az együttesben, de akusztikusgitár-játéka is teltebbé, melegebbé teszi a Fonográf hangzását. Németh Oszkár és Szörényi Szabolcs játéka végtelenül pontos és hatásos, mely mögött szabadon lebeghet Bródy János ábrándos pedal steel gitárja. Igaz, a Fonográf első albuma önmagában véve is egy ábránd… arról, hogy miért nem így hangzik a popzene 2019-ben.

Szerző: Majnik László

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9515359004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása