Évtizedeken keresztül titokban tartották, hogy a hetvenes évek végén megjelent, több százezer példányban értékesített Omega-albumoknak (Csillagok útján, Gammapolis) nagyrészt Bródy János írta a szövegeit. Nyíltan akkoriban ezt nem lehetett felvállalni – ahogy Bródy fogalmazott: „nagy zűrzavart okozott volna” –, de az utóbbi években az érintettek több alkalommal is beszéltek erről nyilvánosan. Még ha mindez a hivatalos adatokon már nem is változtat: a Léna, az Égi Vándor, a Csillagok útján, a Nyári éjek asszonya vagy az Ezüst eső szövege után változatlanul Várszegi Gábor kapja a jogdíjat.
Hogy az 1977-es Időrabló után az Omega háza táján miért volt szükség szövegíróváltásra? Kóbor János szerint az akkoriban lendületben lévő zenekar mellett az addigi szerzőtárs, Sülyi Péter egyszerűen nem bírta a tempót, túl lassan készültek az új szövegek, miközben tőlük évente újabb nagylemezeket igényelt a piac. Sülyi 2012-ben a Magyar Narancsban csak találgatott: „Elképzelhető, hogy váltani akartak egy slágeresebb irányba. Bródy János szövegei mindig ültek, népszerűek és jól fogyaszthatók voltak, lehet, hogy ezt szerette volna követni az Omega, több népszerűséget reméltek.”
Mindenesetre, amikor Kóbor az egyik megbeszélésen felvetette, hogy mi lenne, ha Bródy János írna nekik dalszövegeket, az ötlet eléggé elképzelhetetlennek tűnt. Miként Mihály Tamás írta a Basszus! Omega! című 2014-es könyvében: „Körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mintha Albert Flórián álszakállban az Újpesti Dózsában focizott volna néhány meccset, Kovács János álnéven. De Benkő Laci megkereste Tinit, és ő igent mondott! Néhány feltétele azért volt. A titoktartáson kívül, például, hogy találnunk kellett egy nevet az övé helyett. Ő javasolta Várszegit, akinek, gondolom, jól jött, hogy a neve összekapcsolódik az Omegáéval. Erkölcsileg sokat jelenhetett neki, meg hát egy kis legális pénzforrást is, hisz akkoriban már sokat keresett, de főként számla nélkül.”
A hetvenes években a Gemini együttesben játszó, később a Fotex-birodalmat felépítő és vezető Várszegi Gábor ez idő tájt amúgy Bródyval szemközt lakott, és tudvalevőleg jó viszonyban álltak egymással. Bródy pedig egyrészt kalandvágyból, másrészt kellő készpénzért elvállalta, hogy a konkurens banda következő lemezeinek megírja a szövegeit. Sülyihez képest valóban gyorsan és könnyen szaladt a keze a papíron, ráadásul úgy, hogy alapvetően más képi és témavilágot, illetve nyelvezetet használt, mint az Illésben vagy a Fonográfban. Mondhatni, az Omegához tökéletesen passzolót.
„Nagyon izgalmas kihívás volt, hogy tudok-e úgy írni szövegeket, hogy mindenki teljes természetességgel Omega-szövegnek gondolja. Úgy tűnik, hogy sikerült.” – nyilatkozta később Bródy, és ez olyannyira igaz, hogy az érintett felek évtizedekig titokban tartották az ügyletet. Ma viszont már az sem titok, hogy a hetvenes évek talán legnagyobb Omega-slágerét, a Lénát Vas Zoltán „moszkovita” pártpolitikus unokája, Somló Tamás első felesége, számos magyar zenész múzsája, Vas Léna ihlette, aki a hatvanas-hetvenes években a fővárosi popélet egyik közismert alakjának számított.
Bródy és az Omega konspirálása a hetvenes évek végén tökéletesen működött. Alapvetően Benkő és Kóbor találkozott vele titokban, hogy átbeszéljék az aktuális dalszöveggel kapcsolatos esetleges problémákat, javításokat. „A kellemetlen csak az volt, amikor vissza-visszatérő újságírói kérdésekre hosszasan kellett ecseteljük, mennyire félreismerte a szakma Várszegit, hiszen lám-lám, milyen remek dalszövegeket ír!” – kommentálta a helyzetet mosolyogva Mihály Tamás.
Az európai jogvédelem amúgy a szerzői jogot személyhez köti, és az angolszász jogvédelemmel ellentétben nem engedi azok kereskedelmi adás-vételét. Így a Várszegi és Bródy között létrejött „megállapodást” nem is lehetett volna idehaza szerződésbe foglalni. Mindez azonban nem változtat a tényen: a Léna, az Égi Vándor, a Csillagok útján, a Nyári éjek asszonya vagy az Ezüst eső szövegét anno Bródy János írta.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás.
Szerző: Jávorszky Béla Szilárd
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
