Kevesebb, mint egy Barta-doksi, de jóval több is annál

A Siess haza, vár a mama az Egyesült Államokba disszidált gitáros és az édesanyja kapcsolatáról szól

2020. július 29. - beatkorSzaki

Barta Tamás a Syconorban kezdte, tagja volt az induló „Nagy” Syriusnak is, életében idehaza tíz nagylemezen és tizenhat kislemezen is szerepelt a Hungariával és az LGT-vel, majd 1974-ben elhagyta az országot. Az akkor közkeletű fogalommal élve: disszidált.

Tovább

Kalandjaim az Omegával a beatkorszakban

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Jelentkezett nálam egy pályázatíró és engedély kért, hogy a megjelent könyvemből publikálhasson egy fotót. Olvasom a pályázatát, hogy a hatvanas években milyen zenés helyekre járt: Rózsa Ferenc Művelődési Ház, Eötvös Klub, Kinizsi utca, Danuvia, Egyetemi Színpad.

Tovább

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – eredményhirdetés

A május 8-án, az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjával és a Hangőr Egyesülettel közösen meghirdetett pályázatunkban a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évekből származó koncerttörténetek megírására biztattunk benneteket.

Tovább

Soltész Rezső tüdőszűrésen

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Apám fél órán belül már legalább a nyolcadik Fecskéjét szívta, de ezt leszámítva nem mutatta jelét, hogy szétvetné az ideg. Délelőtt érkezett haza a Szovjetunióból, nem tudom hány órát vonatozott, de szó sem lehetett a hosszú és fárasztó út kipihenéséről, mert este az Edda Művek lépett fel a…

Tovább

Letegezhetem vajon?

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Vagy azért azt mégsem lehet, maradjunk inkább annál, hogy elnézést, adna egy aláírást? Mert tetszikezni biztos nem kell, azt sejtem, de mondjuk az is elég fura lenne, hogy Földes úr, pláne Hobo bácsi. 88-ban vagyunk szerintem, lehetnénk ugyan 91-ben is, de a színpadon Póka basszusgitárossal…

Tovább

Proletár nemzetköziség – az LGT és az SBB az Ifjúsági Parkban

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Vasárnaponként a Moszkva téren találkoztunk mindig. Ez volt a hét csúcspontja. 1975-ben a Moszkva téren – ma már kissé nevetségesnek tűnhet, de ez volt a mi demonstrációnk.

Tovább

Vodka és Traubi

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

„Az volt a hej, igazi szép idő.” A lányoknak nem kellett tagsági igazolvány sehová, ha szórakozni akartunk szombat este valamelyik klubban. Olyan minit hordtunk, hogy húzogatni kellett lefelé, ha jött a matek tanár. A Madáchban a fiúk fémpénzt dobtak le a földre a folyosón, hogy míg lehajolunk érte,…

Tovább

Nevetnék mindenen

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Tapsolj te is, ordította a fülembe a nagy N., és közben ő maga lelkesen tapsolt és énekelt, majdhogynem extázisban, én meg csak kornyadoztam ott. Egymás mellett ültünk a Dinamit-koncerten a técsői kultúrházban, fent az erkélyen, az első sorban, és nekem nem volt kedvem tapsolni. Majd ha megmozgatnak…

Tovább

Amikor a Sweet majdnem játszott a Kisstadionban

Egy elmaradt koncert krónikája

Június 4-én hunyt el Steve Priest, a brit The Sweet alapító basszusgitárosa, aki 1968 és 1982 között meghatározó tagja volt a zenekarnak, így már csak Andy Scott gitáros él az eredeti felállásból. Hogy a glam-rock Magyarországon is igen népszerűvé vált a hetvenes évek első felében, leginkább a Sweet…

Tovább

„Szeretném szélesebb körben megismertetni a magyar zenei plakátkultúrát” – interjú Szőnyei Tamással

Pár napja online is elérhető a 2017-ben Pokoli aranykor címmel megjelent, a hazai underground és újhullámos zenekarok plakátjaiból válogató reprezentatív kötet. A Szép magyar könyv- és Opus Mirabile-díjakkal kitüntetett kiadvány alapját Bp. Szabó György és Szőnyei Tamás egyenként több mint 1000…

Tovább