Volt egyszer egy beatkorszak

„Hülyegyerekként lézeng a faluban a történelem” ‒ Mártha István 1987-es elektroplainair lemezéről

2021. október 28. - beatkorSzaki

fortepan_212993.jpg

Márt(h)a István, akár emblematikusnak is mondható 1987-es lemeze, a Támad a szél már csak az idők szelét jelző évszámot, a közreműködők eklektikus összetételét (illetve törvényszerűen elkülönböződő addigi és utóéletét) tekintve is okot adhat némi retrospek(ula)tív jelentőségtulajdonításnak.

Akár még kultúrkritikai, esetleg ideologikus gesztusokkal is társulhatna mindez, ha nem merülne fel az anno kevéssé kommentált, kétségkívül különutas hanganyag magában való kagylózása. De miféle közösségben oldódik fel az experimentális jelzőt mindenképpen kiérdemlő album – a szó legtágabb értelmében vett – szerzőisége?

Dés László: szaxofon; Török Ádám: fuvola; Szkárosi Endre: ének, ütőhangszerek; Bernáth(y) Sándor: ének, gitár; Mártha István: billentyűsök, ütőhangszerek; Mandel Quartet; Amadinda; Füzes Péter: kürt; Nagy Feró: ének, szaxofon; Gőz László: fúvósok; Szabó Csilla: ének; Sebestyén Márta: ének; Cseh Tamás: ének; Balogh Kálmán: cimbalom; Szemző Tibor: fuvola; Kiss Tünde: hárfa.

r-2688783-1494927852-8076_jpeg.jpg 
Az organikusan szerveződő, spontaneitásban gazdag koprodukció a máig működő Művészetek Völgye kapolcsi életvilágát teszi meg hangtájai közegének; Márta István egyik nyilatkozata szerint többek közt a természettel megszűnő kapcsolat feltérképezéseképpen.

Az iménti klipben sorjázó kusturicai, menzeli jeleneteket idéző képsorok kimondottan közép-európai összhatásába képzeletünkben még a Bizottság-féle Jégkrémbalett eszement etűdjei is beúszhatnak. Nem véletlenül: Szkárosi Endre neoavantgárd költészete, valamint Bernáth(y) Sándor „hangskiccei” szavatolnak a szubkulturális beágyazottságért. Miközben a dzsessz- és a népi vonal, a beatforradalom utáni rockszcéna ugyanúgy jelen van, mint a 180-as csoport és az Amadinda által képviselt kísérleti kortárs zene, vagy a klasszikus alapozású megközelítésmód; nem beszélve az énekmondás egyszemélyes megtestesítőjéről, Cseh Tamásról, akihez talán a szabadban, valamint különböző falubéli helyszíneken (így természetesen a templomban és a kocsmában) felvett hangsávok rögzítését archiváló videók legmegkapóbb pillanatai köthetők.

„…hülyegyerekként lézeng a faluban a történelem…” – énekli a zeneszerző és igrice egy erdőszélen, s mintha ekkor, egy pillanatra, kissé bambán, némi boros derengésben kitágulna egy korszak(határ) elmosódott arcának utcahossza is. A lemezből kihallható svungok viszont mintha elhangzásuk után rögvest elülnének… Már nem fújna az itt-ott fellelhető bakelitek barázdáin, esetleg az album digitalizált változatain feltámadó szél ott, ahol akar? – tehetnénk fel a költői kérdést, hogy aztán kényszerűen igencsak prózai válaszokat kerítsünk hozzá. De megmaradva a poétikus gondolatfutamoknál: hogy kit és hogyan legyint meg egy-egy fentebb kiemelt jelenet vagy dalszövegrészlet, leginkább a fülekben utózengő szabadság kagylózúgásának tompaságától, mélységétől függhet. Az oly sokáig a történelem szélárnyékában meghúzódó, vagy éppen a történelem szelét kikapó „rendszerváltó nemzedék” szertelen kulturális lenyomataként értékelhető szintéziskísérlet ki tudja, milyen hallójáratokban lelhet visszhangra? Főleg, ha a már pedzegetett kollektívumról egyre hézagosabb, szegényesebb személyes tudomásunk lehet; s hogyha a szóban forgó lemez résztvevőgárdája is inkább széttagolt, mint szerves alkotóközösséget reprezentált.

Semmiképpen nem gittegyletekre, szekértáborokra vagy világnézeti törésvonalakra utalnék, hanem arra az utólag beigazolódó általános, szinte mindenkire kiterjedő szétaprózódásra, ami bizonyos szakmai berkek, szellemi holdudvarok, műfaji bel-, kül- és peremterületek mentén porciózta atomizálódó darabokra a huszadik század fordulójának könnyűzenei kultúráját; nem mellesleg fojtotta vissza annak hatvanas évekbeli felhajtóerejét, majd a hetvenes években kulminálódó tartalékait. Ez alól talán csak a kilencvenes évek közepének elszeparált elektronikus partykultúrája bújt ki. Illetve azt megelőzően a nyolcvanas évek undergroundjának ellenkulturális színterei képeztek kivételt, a 2000-es évekig végső soron folytonosság nélkül, többnyire zárványszerű (utód)zenekarokban evickélve tovább. Ha Baksa-Soós János nemrég elszálló hajójára gondolunk, utánagondolhatunk annak is, hogy vajon mi foghatta ki mára visszafordíthatatlanul (?) a szelet többek közt a Kex által dagasztott vitorlából. Márta István hangnaplója leginkább arról tanúskodik, hogy épp e visszafordíthatatlannak tetsző idő véletlenszerű hajtűkanyarjának bevétele közben lelhetünk rá válaszainkra – ha a szél hallgat éppen. Persze ezt nem a lemez valamiféle koncepciózus tartalmi foglalata mondatja velem: maga a formátum, avagy annak megörökített metamorfózisai sugallják az elülő légáramok kiismerhetetlenségét. Vagyis adnak hírt a művészet mélyútjainak búvópatakszerű jelenlétéről.

Jelesül azt vehetjük számba Márta István „elektroplenair” montázsai kapcsán, hogy eme – némileg mesterkélten, mégiscsak eleven frissességgel megragadott – kollektív alkotói tudatalattiból mennyi magánlegendárium bontakozott ki 1987 után, a zenei élet végleges széttagozódásának, kommercializálódásának ellenszelében. E helyen elég csak néhány példát felhoznunk: Szemző Tibor Kőrösi Csoma Sándorhoz vagy Franz Kafkához kötődő hangképei, összművészeti tripjei, Bernáth(y) Sándor elektrolaboratóriumi felfedezései vagy Török Ádám progresszív Bartók-parafrázisai ugyanúgy a Támad a szél kísérleti szellemének letéteményesei lehetnek. Nagy Feró falunapos nosztalgiazenekarrá váló Beatricéje már kevésbé fogja ki a szelet a korszellemből, és már Cseh Tamás sem bújhat meg egész népével, fa mögött, titokban… Gőz László olykor megfújt tengeri kagylójának visszhangjai pedig a szabadság búvárharangjában keringenek. A völgybe szorult szeleknek csak zúgását hallod, hiába lézengsz a faluban napestig.

Szerző: Papp Máté

Nyitókép: A Mandel Quartet, balról a második Márta István. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr8016701864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása