Bár február lévén korai még ilyesmit kijelenteni, mégis megkockáztatom, hogy Takács Tibor „Dalos”-könyvének az idei évben a legfontosabb olvasmányaim között a helye. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kutatója a labdarúgás és a hatalom kapcsolatát bemutató könyvei után a szegedi CPg-re zúduló rágalmakról írt fontos kötetet, aztán Ügynökök, informátorok, jelentések címmel az állambiztonsági besúgóhálózat működéséről közölt olvasmányos és tanulságos történeteket.

A 2024 végén, az ÁBTL és a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent „Dalos”-könyv – A filológia öröme, avagy kis magyar rock and roll svindli utóbbi appendixének, vagy inkább folyományának is tekinthető, hiszen egy hálózati személy munkadossziéjának tartalmát követi. A „Dalos” fedőnevű titkos megbízottét, amint az a címből is sejtető.

A Nyilván tartottak előszavában Szőnyei Tamás azt írja, nagyjából hatvan, a könnyűzene vidékéről jelentő hálózati személyt számolt össze a kutatásai során. Köztük van „Dalos” is, és amint arra 2004-ben fény derült ki, a BRFK kulturális elhárításért felelős III/III-B Alosztályának dolgozó hálózati személy Vikidál Gyulával azonosítható.

Vikidál Gyulával, aki a P. Mobil, a Dinamit, a Kugli, majd a P. Box énekeseként szerzett hírnevet. Aki sikerrel játszotta Koppány szerepét az István, a királyban, később pedig a Rock Színház, majd a Madách társulati tagjaként számos zenés előadásban szerepelt, és aki a hálózati személy nyilvántartását tartalmazó 6-os kartonja tanúsága szerint maga kérte az állambiztonsággal való kapcsolatának megszakítását 1986 vége felé.

Takács Tibor bölcsen teszi, hogy nem a 2004-ben kirobbanó Vikidál-ügy emlékezetére fókuszál. Nem elemzi a történet kiváltotta vitákat és indulatokat (Ezt Tóth Eszter Zsófia Takács által is hivatkozott Rock, hazugság, Ifi park – A kollaboráció fogalmának értelmezése és újraértelmezése című, a Korall 39. számában megjelent írásában megtette már), hanem „Dalos” „hálózati életútjára” koncentrál.

A kötet gerincét adó Tárgyalás című fejezetben Takács egytől egyig végigelemzi a „Dalos” által (?) 1981 és 1986 között adott jelentéseket, és azok forrásvidékét vizsgálva meglepő és izgalmas eredményre jut.

Szemmel látható továbbá, hogy míg a nyolcvanas évek elején az engedéllyel nem rendelkező zenekarok, 1985 magasságában már jellemzően inkább a botrányos dalszövegek és a kiszámíthatatlan színpadi viselkedés jelentette a vörös posztót az állambiztonság embereinek.

„Dalos” előszeretettel ejt szót Nagy Feró, valamint Schuster Lóránt viselt dolgairól, és elvben hivatalból részt kellett vennie többek között Tina Turner, Elton John és a Dolly Roll koncertjein. Bár az ott tapasztaltakról a dossziéban nem olvashatunk.

Vikidál Gyula 1981-ben. Fotó: Kanyó Béla / Fortepan

Mintha nem is számítana az egész, hisz amint Takács Tibor újból és újból rámutat, a tartótiszt nem kéri számon az általa kirótt feladat elvégzését „Dalos”-on. Az pedig, hogy az 1982. február 5-i jelentésben az FMH-ba, a Schuster Lóránttal rendezett pódiumbeszélgetésre küldi őt, olvasható úgy, hogy Gábor Róbert egyáltalán nem ismerte a hozzá tartozó hálózati személy könnyűzenei életben elfoglalt helyét, de valószínűbb, hogy a soha számon nem kért feladat inkább a következetlenség mementójaként értelmezhető. (A szóban forgó eseményen ugyanis alighanem meglehetős ellenszenvvel fogadták volna a P. Mobil rajongói Vikidált, nem mint besúgót, hanem mint árulót.)

A „Dalos”-könyv kapcsán Takács Tibort kérdeztük jó és rossz zsarukról is. Mire utal vajon a túlexponált fekete-fehér fotó a kötetborítón, és mit szimbolizál a főszöveg előtti karikatúra? Mekkora szerepe volt az ügynökaktákból kiolvasható virtuális valóság megkomponálásában a tartótisztnek, mekkora a hálózati személynek? Kinek szóltak, mennyire voltak ártalmasak és mit mutatnak meg a Kádár-korszak utolsó évtizedéből ezek az iratok? A podcastból kiderül!

Szerző: Vass Norbert

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.