Márt(h)a István, akár emblematikusnak is mondható 1987-es lemeze, a Támad a szél már csak az idők szelét jelző évszámot, a közreműködők eklektikus összetételét (illetve törvényszerűen elkülönböződő addigi és utóéletét) tekintve is okot adhat némi retrospek(ula)tív jelentőségtulajdonításnak.

Ezerkilencszáznyolcvanhárom tavaszán még minden megvolt, ami fontos volt azelőtt, de már semmiben sem volt annyi erő, mint régebben. Mi viszont erősebbek lettünk, sokkal, biztosak voltunk ebben, és szükségünk lett volna valamire, ami tényleg illik hozzánk, ehhez az erőhöz, amit szerintünk…