Az 1980-as években több magyar rockzenekar alakult Székelyudvarhelyen, annak ellenére, hogy a Ceaușescu-diktatúra egyre elviselhetetlenebbé vált akkoriban. Az együttesek közül megemlíthetjük a Kronoszt, a Fédert, a Passiót, valamint a Gránitot. Ezek a zenekarok igyekeztek kiszolgálni a helyi és a környékbeli fiatalok szórakozási lehetőségeit, ugyanakkor önálló szerzeményeikkel részt vettek a megyei és országos versenyeken, ahol magyar vagy románra lefordított dalokkal sikerült jelentős eredményeket elérni.
A Gránit együttes 1980-ban alakult, Dáné Dénes (gitár), Barabás Endre (basszusgitár), Bálint Árpád (dob), Szakál Zoltán (billentyű), majd egymást váltva Márton Árpád, Kovács Csaba, Bíró Sándor, Gólya János (gitárok). Tevékenységük szorosan összekapcsolódott a székelyudvarhelyi Népszínházzal, hiszen ők alkották ennek az intézménynek a könnyűzene együttesét (a városban már 1947-től működött amatőr színtársulat, amely 1977-ben a Művelődési Ház égisze alatt, az ország első magyar nyelvű népszínházzá alakult át). A zeneszerzők Szakál Zoltán és Bálint Árpád voltak.
Az együttes első sikeréről így írt az Ifjúmunkás nevű helyi lap:
„Az egykori híres Siculus együttes felbomlása után alakuló valamennyi székelyudvarhelyi könnyűzene-együttes tiszavirág életű volt. 1980-ban a népszínház égisze alatt végre megalakult a Gránit együttes – tagjai Barabás Endre, Bálint Árpád, Dáné Dénes valamennyien munkásfiatalok. A komoly munka rövid időn belül meghozta a sikert: az 1980-as borszéki „Források dala” című könnyűzene-fesztiválon első helyezést érnek el. Közben szerepelnek a népszínház vidám műsoraiban. Ez év júliusában önálló koncerttel jelentkeznek. »Koncertjük dalainak meghallgatásával meggyőződhetünk arról, hogy fő célkitűzésük az igényes szórakoztatás. Zenéjük változatos, a lágy, lírai hangvételtől a kemény rockzenéig terjedő skálán mozog« – olvasható első fellépésük alkalmával megjelent műsorfüzetben. Az idei borszéki fesztiválon megőrizték elsőségüket...”
A hírnevet tehát először a borszéki Források dala című könnyűzeneverseny hozta meg a Gránitnak (a Hargita megyei rendezvényt 1975-től szervezték meg, és a szomszédos megyékből román és magyar együttesek vettek rajta részt), ahol 1980-ban és 1981-ben első díjat nyertek, ennek nyomán pedig országos elismertségre tettek szert. Péter László, a Hargita újságírója szerint:
„Ami magát a versenyt illeti, arról elmondhatjuk, hogy színvonalban talán alacsonyabb volt a fesztivál egy-két előbbi kiadásánál, viszont ezúttal is láthattunk néhány olyan előadót a színpadon, akik méltán nyerték el a közönség, a zsűri tetszését. Gondolunk itt elsősorban a székelyudvarhelyi Gránit együttesre, amely magasan kiemelkedett a mezőnyből.”
Ugyanebben az évben részt vettek a csíkszeredai fiatal zene VII. Rockfesztiválján, ahol a III. díjat sikerült bezsebelniük. 1981. őszén a Gránit önálló „hangversenyt” szervezett a székelyudvarhelyi Művelődési Házban, ahol saját szerzeményeikből állították össze a koncert anyagát. A rendezvényen rajtuk kívül fellépett a szintén helyi Passió dzsesszrock zenekar is. A koncert sikerességét bizonyítja, hogy rendre beszámoltak róla az erdélyi magyar nyelvű sajtóorgánumok. Boér Károly újságíró ebből az alkalomból készített interjút a Gránit zenekar tagjaival, idézzük:
„– S most nézzük a jónevű Gránit együttest.
– Nagyrészt-önállóan állítottuk össze a műsorunkat – válaszol Bálint Árpád, az együttes dobosa —, természetesen saját szerzeményeinkből. A színpadi megoldások nagyrészét is mi magunk terveztük és állítottuk össze. Persze, a hivatásosok részéről sok bírálatot kaptunk, számunkra mindenesetre az a legfontosabb, hogy a közönség megértette és méltányolta törekvéseinket, szándékainkat.
– Néhány szót a zenétekről ...
– Mindenesetre, rockot játszunk, a magunk felfogásában. Nem tudnám most megnevezni a stílust, mondjuk, »Gránit-stílusban« zenélünk.
– Szóval, egyéni stílust akartok kialakítani...
– Természetesen!
– Úgy látom, valamennyire benneteket is befolyásolt a manapság divatos »nosztalgia-hullám«. Hogy is álltok ezzel?
– Igen, így van. Szerintem hasznos a visszatekintés; így érthetőbb lesz a közönségünk számára, hogy hová tartunk. Mindenesetre, azzal is tisztában vagyunk, hogy ez is csak egy divathullám, ami mellett nem lehet, nem érdemes kitartani.
– Remek ötletnek tartom a pár perces táncbetétet a műsorotokban.
– Valóban, hangulatos jelenet, ezen kívül mintegy érezteti a zenénk tánczene jellegét is.
A műsor összhatásában is sokat nyert ezzel.
– Hogyan vélekedik erről az egyik táncos lány, Fancsali Anikó?
– Én is úgy éreztem, ez a műsorszám a »helyén volt«. A közönségnek is tetszett, nekünk is.
A jövő fellépések alkalmával is szívesen vállaljuk a »műsor-színezést«.
– Terveitek?
– A rock-stílus egy sajátos, egyéni válfaját szeretnénk kialakítani – válaszol Szakál Zoltán, az együttes orgonistája. ‒ Szeretnénk minél több rendezvényen szerepelni; több hangszeres számot szeretnénk írni, a hangszerelésen is javítanivalók vannak még…, szóval, tanulni, fejlődni akarunk, és . . . talán a jövőben, szeretnénk egy kislemezt kiadni, de ehhez még sokat kell dolgoznunk.
– Az együttes tagjai?
– Dáné Dénes (szólógitár), Bíró Sándor (ritmusgitár), Barabás Endre (basszusgitár), Szakál Zoltán (orgona) és Bálint Árpád (dob).”
Forrás: A szerző archívuma.
Hogy teljes legyen a sikertörténet ebben az évben, decemberben az együttes részt vehetett a csíkszeredai rock-fesztiválon, amelyet a KISZ Hargita megyei Bizottsága és a Csíkszereda municípiumi ifjúsági klub rendezett. Itt több magyar település zenekara képviseltette magát: Kézdivásárhelyről a Bumeráng, Marosvásárhelyről a Novax, Balánbányáról a Cristal, Gyergyószentmiklósról a Gamma és a Kriolit, Székelyudvarhelyről a Gránit mellett a Passió és a Féder, Csíkszereda képviseletében pedig a Tracto-Rock, Vox-T és a Praotips.
Forrás: A szerző archívuma.
A következő évben az együttes részt vett a Rétyi-nyírben szervezett Tavirózsa fesztiválon, ahol a Román Televízió Magyar Adása, Boros Zoltán zenei szerkesztő jóvoltából felvételt készített a Gránittal. A forgatás alapfeltétele volt, hogy a fellépő együttesek tagjai nem lehetnek szakállasok, ezt Szakál Zoltán nem vállalta, így ő nem vett részt a felvételen.
Az együttes 1984-ben érte el sikerének csúcspontját, hiszen sikerült országos első díjat szerezni a Megéneklünk, Románia című országos fesztiválon rockzene kategóriában. A Jött egy lány, A fátyol titkai, valamint A műtét darabokhoz című dalaik egyaránt ismertté váltak.
Forrás: A szerző archívuma.
Az együttes, a Népszínház zenekaraként a nyolcvanas évek közepéig több száz előadásban lépett fel Székelyföld különböző településein, ahol mindig telt házzal fogadták. Rajongói köre szintén egyre bővült, még a helyi sajtó levelező rovataiban is találhatunk nekik szóló rajongói leveleket.
A Gránit 1986-ban szűnt meg, miután Bíró Sándor „külföldre távozott.”
Szerző: Demeter Csanád
Nyitókép: A szerző archívuma.
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
