Romániában sosem volt olyan széles körben divatos a rockzene, mint itthon. Ezért van az, hogy az erdélyi magyar zenei színtéren létezett néhány rockegyüttes többnyire szerény keretek között működött. Ez jellemezte a T. Vox pályafutását is.1977-ben Csíkszeredában Székely György zenetanár alapította a zenekart. A név egyszerűen Erdély Hangját jelenti latinul, amint azt néha teljes alakjában is használták fennállásuk során, hiszen a nevek között a Vox Transilvaniae, a Vox–T és a Vox T'77 változatok is előfordulnak.
A névválasztás egyben programadás is volt: kortárs erdélyi kötők verseit dolgozták fel, progresszív rockos és hard rockos alapokon. A verseket kölcsönző költők között volt Áprily Lajos, Farkas Árpád, Ferencz S. István, Balázs F. Attila és Szőcs Kálmán. Az egyébként kommunista propagandarendezvényként ismert Megéneklünk, Románia fesztiválról 1978-ban második díjat hoztak el, majd a következő évben a temesvári Ifjúsági Zenei Hétvégén a Krumpliföld, örökzöld című dallal első díjat nyertek. 1980-ban az országos rendezésű, Csíkszeredában tartott Fiatal Zene Fesztiválján lettek elsők Áprily Lajos Tetőn című versének feldolgozásával. A zenekar felállása ekkor a következő volt: Székely György (gitár), Incze Pál (basszusgitár, ének), Jónás András (orgona) és Verzár Ferenc (gitár, ének).
A helyi magyar kulturális médiumok felkarolták Székelyéket: a román televízió magyar adása részére több felvételt is készíthettek és rádiófelvételeik is készültek. Emellett az állami Electrecord lemezcég is kiadott néhányat a dalaikból. Két válogatáslemezen(Zenés karaván 2., STM-EDE 01639 és Tavirózsa, ST-EDE 01673)is megjelent egy-egy számuk, majd 1980-ban önálló kislemezük is készült, a Visszaemlékezés és a Tetőn című számokkal (45 EDC 10.692).
Ezévben a zenekar megszűnt, mivel A Hunyadiak emlékére készült daluk miatt (melynek Ferencz S. István verse képezte a szövegét) letiltást kaptak. Székelynek 1981-ben sikerült új életet lehelnie az együttesbe, ekkortól további három évig működtek.
1984-ben Szilágyi Enikő színművész közreműködésével nagylemezt is készíthettek. A Szilágyi Enikő neve alatt Dúdoló címmel megjelent lemez Székely hat versfeldolgozását tartalmazta (ST-EDE 02516). A zene pszichedelikus, Pink Floydos szólamokkal gazdagodott. A mellékelt borítóképeken az látszik, hogy míg az első borítóra ügyeltek, addig a hátsó borító gyakorlatilag meg sincs tervezve, csak néhány szükséges adat lett elhelyezve az üres lapon.
A nagylemez ugyan nem vált legendás hírűvé, de fontos lenyomata marad a nyolcvanas évek erdélyi magyar rockzenéjének. Az ekkor már egyre romló román politikai-gazdasági helyzetben egy ilyen megjelenési lehetőség nagyon nagy szónak számított, és az LP méltó emléket állít az erdélyi zenekarnak.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.