2024 áprilisában jelent meg Bálint Csaba Roadlegendák, legendás roadok című interjúfolyamának első kötete (mi is írtunk róla), és mintegy másfél évi várakozást követően napvilágot látott a folytatás.

A második könyv onnan folytatja, ahol az előző abbahagyta és rögtön az elején leszögezem, hogy az új kiadvány izgalmasabb és nívósabb elődjénél. Legnagyobb erénye a rendkívül erős képanyag, amivel kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyezzem a szerző mániákusságát. Az utóbbi években azt érzem Csabán, hogy szinte minden pillanatot dokumentálni, mintegy igazolni szeretne fényképekkel is.

Nos, ez a törekvés – az esetek kirívóan nagy többségében – meg is valósul. Gondoljunk csak a Barta Tamásról szóló könyvre, melyben szerepel egy fotó Barta magyar földön töltött utolsó pillanatairól.

A Roadlegendák, legendás roadok második részének rögtön az elején feltűnik egy rocktörténeti jelentőségű esemény megcáfolhatatlan bizonyítéka. A fénykép Aubeck Ferencet ábrázolja, ahogyan egy rozoga faasztalon álló keverővel és a sokat emlegetett Uher magnetofonnal rögzíti az Élő Omegát. Én személy szerint rengeteget fantáziáltam ezekről a pillanatokról és aligha hittem, hogy valaha látok erről fényképet…

Forrás: Bálint Csaba archívuma

Csaba a fotógyűjtést annyira komolyan veszi, hogyha valaki csak említést tesz arról, hogy esetleg lehet nála egy-két érdekesebb fénykép vagy plakát, addig-addig „üldözi” az illetőt, amíg ezek a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok elő nem kerülnek. Talán így kerülhetett a könyvbe néhány lélegzetelállító plakát is, melyek közül az egyik Magda Bódyová fellépését hirdeti Csehszlovákiában…

De vessünk egy pillantást magukra a főhősökre, a zenészek számára teljességgel nélkülözhetetlen roadokra is.

A roadok – csakúgy, mint az első kötetben – most is tapintatosak, nem teregetnek ki semmiféle „szennyest” vagy zenekari titkot. És ez jól is van így. Elég izgalmas volt az életük önmagában is. A sorok közül kiviláglik, hogy mindannyian – a szó szoros értelmében – emberfeletti munkát fektettek a szakmába, a munkájukba és ezzel együtt az életükbe! Pakolás, aztán kilométerek százai, előadások, cuccfejlesztések, szerencsésebb esetben család is és az aprónak tűnő, ám annál jelentősebb súlyú gondok.

Forrás: Bálint Csaba archívuma

Előkerülnek a használtautó-telepeken vásárolt IFÁk, melyekre nem voltak meg a megfelelő jogosítványok, természetesen. Aztán jönnek a történetek, hogy ezt, és még más, hasonló „kihágásokat” hogyan úsztak meg a roadok, hogyan klappolt végül minden annak érdekében, hogy a produkciókat látván, a közönség szívében még véletlenül se jelenjen meg a csalódottság érzése.

Az olvasó szemével óriási kalandnak tűnik az egész roadszakma az Áviákkal, Barkasokkal együtt, de akkoriban… Mindent összevetve, igazán komoly dolgokról is esik szó ebben a könyvben. A roadok és a zenekari cuccok – minden nehézség ellenére, vagy éppen azért – mindig ott voltak időben, teljes vértezetben. Barkasostul, Áviástul… és összehasonlításképp persze azt is megtudhatjuk, mikor és hogyan érkezett meg az Omega első kamionja…

Forrás: Bálint Csaba archívuma

A roadok elmesélik, hogy a nyolcvanas években hogyan és miként kerültek be nemzetközi produkciókba. Egyikük-másikuk olyan sztárokkal is együtt dolgozhatott, mint Bob Dylan vagy épp Tina Turner. Utóbbiról egy nagyon jellemző történet is elhangzik a könyvben, miszerint a zongoristája lekicsinylően nyilatkozott egy keleti gyártmányú hangszer kapcsán, mire a világhírű énekesnő egy gesztussal meggyőzte őt, hogy ez a világ legjobb zongorája, neki más dolga nincs, csak játszani rajta.

Ezt olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy a mai világsztárok is ilyenek lehetnek? Vajon a mai roadoknak is ennyi, égbekiáltóan sok és nehéz munkája van, mint az évtizedekkel korábban dolgozó elődeiknek?

Ezek persze kérdések maradnak, de akit érdekel a zenész-, illetve a roadszakma történelme, sok kérdésre választ kaphat Bálint Csaba legújabb kötetéből.

Szerző: Majnik László

Nyitókép: Bálint Csaba archívuma

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.