A Sirokkó egy 1983 elején alakult szupergrupp, tagjai Varga Miklós énekes, Lugosi László gitáros, Scholler Zsolt basszusgitáros és Soldos László dobos voltak. A banda megalakulásához összetett, több szálon futó előzménytörténet kapcsolódik, hányatott fennállása során pedig további híres zenészek is megfordultak benne.

Az együttes alapító tagjai korábban, amikor még csak amatőr zenészeknek számítottak, már játszottak közös zenekarban. Soldos László, Lugosi László és Scholler Zsolt 1978 előtt évekig a Fáraóban – mely együttes nem azonos az 1986-ban Gidófalvy Attila által alapított, azonos nevű zenekarral – zenélt együtt, mielőtt Lugosi a Beatricébe, Scholler pedig a Korálba került, Soldos pedig a Tűzkerék tagja lett. Soldos László és Varga Miklós 1980-ban a Zenit nevű zenekarban dolgoztak együtt, ahol Nagy István, a Mini korábbi tagja volt a basszusgitáros, és Aszalós Zoltán, a Beatrice egykori zenésze volt a billentyűs.

Sáránd. A Hajdú-Bihar megyei község tizenhárom kilométerre fekszik Debrecentől és magyar rocktörténeti jelentőséggel bír: innen indult a három Bokor fivér zenei pályafutása, ahol a szüleik a helyi iskolában tanítottak, édesapjuk volt az igazgató, édesanyjuk a tanítás mellett a helyi művelődési házat is irányította.

Rendkívül fontosnak tartották, hogy a gyerekeik zenét is tanuljanak: a legidősebb, Gyula zenei gimnáziumba járt, komoly zongorista karrierre számíthatott a tehetsége alapján, azonban fagottozni is tanult, és a fafúvós hangszer tartásától a zenészek legfélelmetesebb betegségét, ínhüvelygyulladást kapott. Úgy döntött, hogy pár hónapos tanulási hajrát követően felvételizik a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karára, ahova elsőre felvették. Ám előtte édesanyjuk ötletére a három testvér megalapította a Bokor együttest, hangszereket vásároltak a srácoknak, és édesapjuk szállította őket a környék településeire a fellépéseikre. Attila, a dobos-énekes tíz, Tibor, a gitáros-énekes (később basszusgitáros) tizenkettő, Gyula, a billentyűs-énekes tizenhat esztendős volt ekkor, így a szülői felügyelet is megoldódott egyúttal.

Folytatódik a Hangfoglaló Program és a Hangőr Egyesület közös könnyűzenei filmklubja. A vetítéssorozat továbbra is a zene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseit veszi számba, de most a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundjára koncentrálva. A hatvanas évek tvisztelő, stoppoló fiataljai helyett ezúttal a csöveseké és a földalatti figuráké lesz a filmvászon. Az Extázis héttől tízig következő alkalmán, 2018. március 22-én Müller Péter Sziámi Ex-kódex című filmjét tekinthetik meg az érdeklődök. A vetítés utáni beszélgetésen a filmklub házigazdájának, Gelencsér Gábornak a vendége Müller Péter Sziámi, a film rendezője lesz.

A hetvenes évek derekára megerősödött népzenei revival mozgalomban a népzenére rácsodálkozók között a korábban bemutatott Sebő, Muzsikás és Vujicsics együttes mellett már kezdetekkor akadtak olyanok, akik nem annyira az ősi dallamok autentikus előadására helyezték a hangsúlyt, hanem azokat a kor kihívásainak megfelelően jazzes, rockos elemekkel keverték, átdolgozták, saját zenévé tették. Jobb híján nevezzük ezt a vonalat folkirányzatnak, amely ugyan a bigott táncházasok részéről nem sok elismerést tudott magának kivívni, de közben meg az „üzenetet” mégiscsak szélesebb körben terítették. És lemezeiken és koncertjeiken a magyar népzene értékeire olyanok szemét is rányitották, akik amúgy soha egy táncházba be nem tették volna a lábukat.

Sigma (1970)

A Sigma a magyar beatkorszak egyik olyan zenekara, akiknek majdnem sikerült a ligaváltás. A szintlépést sok évtizeden keresztül egy lemez elkészítése hozta meg: a hetvenes években, ha valaki „nagylemezes zenekarnak” mondhatta magát, az általában országos ismertséget, sikert jelentett. Ez a hatvanas évekre még nem volt jellemző, hiszen egyrészről nagylemezről magáról is csak 1967 után beszélhetünk, másrészről a korszak meghatározó hanghordozóját behelyettesítve, a „kislemezes zenekar” kifejezés sem jelentene sokat. Ennek az az oka, hogy akiknek kislemeze jelent meg, azok sem feltétlenül a saját dalaikat rögzítettek, hanem vagy nyugati menő zenekarok számait játszották újra, vagy mások dalait játszották fel, illetve gyakran – zenekari tagnak nem számító – sztárénekest kísértek.

A kenguru Zsombolyai János filmje (ő volt a rendező és az operatőr egyben), 1975-ben mutatták be Magyarországon, 1976-ban az NDK-ban és több, volt szocialista országban. Road movienak is tekinthető, amelyben nagyon hangsúlyos a zene, hiszen a főszerepet alakító Gálffi László hivatásos sofőrt alakít, aki egy ZIL 130-as szovjet teherautót kormányoz a Budapest-Paks útvonalon és a Balaton partján, közben pedig hordozható kazettás magnóról (!) hallgatja a korszak legnépszerűbb magyar előadóit. Arról álmodozik, hogy felveszik a Hungarocamionhoz és Nyugatra járhat majd egy Volvo F88-as svéd csodával. A film dalait önálló nagylemezen is megjelentette a Hungaroton és a szovjet Melodija kiadó Vengerszkaja Esztrada címmel. Érdekesség, hogy a szovjet kiadás 1975-ben, a film bemutatásakor, a magyar azonban csak egy évvel később látott napvilágot, és a két album szerkesztése is eltér egymástól.

A hetvenes évek derekára belendült, blogunkban korábban bemutatott népzenei revival – élén a Sebő együttessel és a Muzsikással – nemcsak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is meghozta. Ennek legrégebbi és egyben legfontosabb képviselője az 1974 tavaszán alakult Vujicsics Együttes.

Pollák János, Kubicsek Sándor, Paulov István, Krausz Ferenc (technikus), Mészner Tibor, Stryczek József, Kubicsek György (1963)

A Nevada legendás zenekar volt a beatkorszakban, majd a hetvenes években újra nevet szerzett magának egy megújult felállással. Játszott itt Radics Béla, Vörös István, Fischer László, Závodi János és Gallai Péter is.

Locomotiv GT (EPIC EPC 80229, 1974.)

„A következő rockszenzáció Keletről jön, nem Nyugatról!” – Roy Carr, az egyik legmérvadóbb angol rockzenei szakújságíró ezt a címet adta a New Musical Express, a kor legrangosabb zenei szaklapjának 1972. augusztus 12-i számában megjelent cikkének, majd így kezdte a tudósítását: „Locomotiv GT – jegyezzék meg ezt a nevet. Nagyon sok jót fogunk még hallani erről a zenekarról!” Jóslata valóra vált. Soha magyar zenekar nem került még olyan közel a világhírhez, mint az LGT.

Hamar Dániel, ifj. Csoóri Sándor, Sipos Mihály

Amikor 1973 nyarán Sebő Ferenc és Halmos Béla fél évre Japán utaztak bárzenélni, azok, akik még tőlük igyekeztek ellesni a trükköket, fogásokat (persze, hisz ők mégiscsak hat héttel előrébb jártak a tanulásban!), azok időközben önálló zenekarokat alapítottak. Így született meg a Virágvölgyi vagy a Jánosi együttes, és hát mindenekelőtt a Fővárosi Művelődési Házban Sebőéktől a stafétabotot átvevő Muzsikás, mely hamarosan a táncmozgalom másik fontos zenei oszlopa lett.