Szerda volt. Ez a tánciskola azon kevés helyek egyike, amelyen nem fogott a történelem. Waskovits úr átfésülte ősz üstökét, és még egy kicsit fényesített a vitrin üvegén, melyben a híres ereklye állt. Talán néhány vendége humorosnak vélte a kiállított tárgyat, csak a törzsvendégei és barátai tudták a történetét. A tánctanár magányosan és olykor szűkösen élt. Kényszerűségből vállalta csak a környező iskolák szalagavató báljaihoz a betanítást.

Beri Ary Nálunk a hajnal című szerzeménye ihlette Nagy Alexandra novelláját, amellyel megnyerte a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak blog irodalmi pályázatát. A Miről írták a dalt? című pályázatra 185 novella érkezet, amelyek közül öt írás szerzője – a győztesen kívül Bauer Krisztina, Trapp Réka, Endrey-Nagy Ágoston és Varga Balázs – vehetett át oklevelet.

Sasvári Sándort közel négy évtizede ismeri a közönség. A pályája énekesként és basszusgitárosként indult, a nyolcvanas években a Rock Színház meghatározó tagja volt – kiváltképp a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepében vált ismertté. Ezúttal autodidakta gitározásról, Kanadából kapott lemezekről, az „elsüllyedt” első zenekaráról és a hatalom piszkálgatásáról is beszélgettünk vele.

A faluból már napok óta nem hallok hangokat. A fenyőfák fölött gomolyog a füst, de nem a kéményekből jön. A házak lassan elégtek, ropogtak a gerendák, aztán összedőltek a falak. Robbanások, sárga fénycsóvák a téli égbolton. A kutyák bemenekültek a fák közé, éjszaka hallom a nyüszítésüket, nemsokára egymásra fanyalodnak.

Képzeljük el. Nyilván, itt most majd képzelődni kell. Felmerült bennem, hogy nem figyelmeztetek senkit erre. De ebben a szövegben, mint Hajas Tibor, öntörvényű leszek.

A jövőre tízéves Volt egyszer egy beatkorszak blog és az azt működtető Hangőr Egyesület augusztus végén csatlakozott pályázatával a Dalszerzés évéhez. A Miről írták a dalt? kiírói olyan novellákat vártak, amelyeket 1957 és 1992 között született magyar dalok inspiráltak. A felhívásra összesen 133-an küldték be írásaikat, és mivel egy pályázó akár három novellával is jelentkezhetett, a zsűrinek 185 művet kell elolvasnia és értékelnie a következő hetekben.

Magyarország nem egy dixie-nagyhatalom. Ha az lenne, akkor a trónját minden kétséget kizárólag a Benkó Sándor által 1957-ben alapított Benkó Dixieland Band foglalná el. Viszont jobbján, afféle trónkövetelő kihívóként a Molnár Dixieland Band állna.

Viaszosan tükröződik leheletem a Michigan-tó mélyen elterülő felszínén. Huszonnegyedik emeleti, fémszerkezetes üveghomlokzatú lakásunk persze pont nem erről híres. Sokkal inkább a hangos bulikról, a rendőrségi kivonulásokról, Lulu narancssárga pop-installációiról, faterja, Mies építészeti világmegváltásáról és naná, hogy a piáról. Ebben a városban össznépi az ivászat, amióta a húszas években törvénybe foglalták a szesztilalmat. Az emberi elidegenedés sebhelyes arcú, pikareszk leirata. Erről szól a helyi múlt, Saul Bellow már csak tudja. Ital nélkül boldog és egészséges az amerikai. Tök abszurd, nem is értem! Nyilván, azóta mindenki vedel, mintha kötelező lenne.

Csuha Lajos a magyarországi zenés színház egyik legmeghatározóbb alakja. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy mielőtt a Jézus Krisztus Szupersztárban megkapta a címszerepet, a Danuviában és az Ifiparkban koncertezett. Radics Bélával is játszott, úgyhogy megkérdeztük tőle, hogy került a nagydobra a Sakk-Matt felirat. Megtudtuk továbbá, miként okozott tumultust egy nyomdahiba és hogy miért volt aranyélete a katonaévek alatt.

Igen, jól emlékszem, mikor találkoztunk először. Békáson, abban a rózsás tapétájú lakótelepi lakásban, a tizediken. Születésnap talán? Vagy valamilyen pártrendezvény? A Kiss Kati játszotta a megközelíthetetlen szőkét, én a buja vöröset, a Vigh Karcsi meg vigyázott ránk, ha esetleg elszabadulnának az indulatok. Nem így indultunk neki az életnek, de aztán valahogy így alakult.