A Csehszlovákiában kiadott magyar nyelvű Új Ifjúság 1973. áprilisi 24-ei számában az Omega tagjainak véleménye olvasható a többi szocialista országban tevékenykedő zenekarok magyarországi ismertségéről, népszerűségéről.

Hazánk Budapest-központúsága közismert. Természetesen igaz volt ez a Kádár-korszakban is a könnyűzenére és a kultúra egyéb területeire. Pedig a vidéki nagyvárosokban számtalan zenekar működött, még ha közülük csak kevesen jutottak el az országos hírnévig.

Tizenhét év után 2026. június 18-án ismét Budapesten, a Papp László Sportarénában lép fel David Byrne, a Talking Heads társalapító-frontembere, az új hullám egyik kulcsfigurája, aki 2025-ös Who Is The Sky? című új lemezét turnéztatja. Ennek kapcsán elevenítjük fel a sok vitát kiváltó legelső budapesti fellépését, amely az 1982-es Talking Heads-turnéhoz kapcsolódik, sőt az is kiderül, vajon játszott-e Magyarországon a Police.

Az 1985 nyarán tető alá hozott Live Aid-et követően Magyarországon is számtalan könnyűzenei segély- és jótékonysági koncertet rendeztek: novemberben az augusztusi peremartoni és berhidai földrengés idős károsultjainak megsegítésére szólt a dal a Budapest Sportcsarnokban, majd december legvégén két napon át szintúgy a BS-ben zenéltek könnyűzenészeink az afrikai kontinens éhezőinek támogatása érdekében.

„Az, hogy a P. Mobilban találkozott Bencsik és Vikidál, a magyar rockzene kuriózuma és hatalmas szerencséje” – mondta Pálmai Zoltán, aki először egy esküvőn, villákkal bizonyította be Kovács Gyulának, hogy ígéretes dobos. Megtudtuk, kik voltak a konziban az évfolyamtársai, de arról a két csodálatos évről is beszélt, amit a Theátrumtól kapott. Továbbá kézzelfoghatóvá tette, mekkora dolog volt 70 forintot keresni a hetvenes évek első éveiben.

1975. március 14-én mutatták be a Vígszínház, és a magyar rocktörténet második musicaljét, a dokumentumokból, interjúkból összeállított Harmincéves vagyokot.

Miért, te nem vagy állampolgár? kérdezi a barátnőm, és visszaadja a lapátot a dínós sapkás kisfiúnak. Nem vagyok, válaszolom. Magyar nemzetiségű szlovák állampolgár vagyok, mondom, közben megakadályozom a gyereket, hogy belerondítson a zen-kertbe, amit a homokba gereblyéztem.

Az 1970-es évek elején meglepődve hallottam három barátomtól, hogy ők szerelmesek Koncz Zsuzsába. 12-13 évesek voltunk akkoriban. Csodálkoztam ezen, mert én csak a korombeli lányokba tudtam belezúgni, Konczra úgy néztem, mint egy szimpatikus, fiatal felnőtt nőre: szeretem benne az énekesnőt, szeretem a dalait, de hogy gyengéd érzelmek fűzhetnének hozzá… Soha nem is találkoztunk… 14 évvel idősebb is nálam, szóval a szerelmes vonzódás elképzelhetetlen volt számomra.

A Rockinterjúk I. – A Beatrice-dosszié (1969–1992) egyszerre jóval több és egy kicsit kevesebb is, mint egy Beatrice-könyv.

A hatvanas évek nagy újbaloldali gondolkodója, Herbert Marcuse azt írta alapművében, Az egydimenziós emberben, hogy a kapitalista társadalmi-politikai rendszer önfenntartását többek között azzal biztosítja, hogy a lázadó hangokat igyekszik semlegesíteni, sőt beépíteni a saját gépezetébe, megnyerve így a lázadók egy részét.