A Bergendy, a Balaton-part és a biciklipumpa

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

2020. július 03. - beatkorSzaki

Hát akkor fussunk neki. Kapcsoljuk be a biztonsági öveket, és induljunk vissza az időben, akár ötödik sebességben. A hetvenes éveknél már lassíthatunk, és 1972-nél meg is állhatunk. 1972 nyár, szikrázó napsütés, Balaton, egészen pontosan Almádi. A luxi nyomja a jobbnál jobb slágereket (Middle of the…

Tovább

„A legjobbat akartátok, a legjobbat kapjátok!" - Omega-LGT-Beatrice-turné a Balatonon

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Volt egyszer egy... Persze… persze… több is volt, de most egy bizonyos koncertről van szó, az 1980-as Omega–LGT–Beatrice turnéról, annak is a balatonföldvári állomásáról. Természetesen nyár és hétvége. Akkoriban minden hétvégén lementünk a Balatonra, legtöbbször Szemesre, egy ismerősünkhöz.

Tovább

Kócos tömeg a Schmidt-villában – az 1981-es dorogi rockfesztivál

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Woodstock után tizenkét évvel fesztiválozni Dorogon? Remekül hangzó ajánlat volt ez a szervezőktől, még akkor is, ha Dorog nem Woodstock és persze a P. Mobil, az Edda, a Karthago nem Jimi Hendrix, Santana vagy Joan Baez. Akkoriban viszont, lelkes hard rock-rajongóként, ha úgy tetszik, csövesként…

Tovább

Hogy került Révész Sanyi és Fekete Samu az LGT-be?

Innen-onnan már köztudott volt, hogy Somló Tamás helyettesítésére az LGT 1986-ban külső segítséget vett igénybe. A beugrók nem kisebb kaliberű előadók voltak, mint Révész Sándor (ex-Piramis) és Fekete Tibor Samu (Korál, később Ákos stb.). Révész 1985-ös szólólemezén gyakorlatilag a komplett…

Tovább

Egy ötvenöt éves Illés-buli

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

A harmadik emeleten lakó, nálamnál 2-3 évvel öregebb, két cimborám csábított el először egy úgynevezett klubba, amelynek a Vasas Pasaréti úti komplexuma adott otthont. Bizonyára mindig más és más együttes zenélt itt, de nagy szerencsémre én az Illést hallgathattam – életemben először – élőben.

Tovább

Diósgyőr, avagy messze ide „Vúdsztok”

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

„Mikor is kezdődött ez az egész? Talán ’62-ben, amikor még alig ért földig a lábam, de már a legelső Ki Mit Tud? könnyűzenei kategória győztesének a próbáin tátottam a számat? Vagy később, az első Illés-koncerten, netán az első „igazi” nyugati banda, a Nashville Teens fellépésén, ahol „Révfülöp”…

Tovább

Gyerekek, ilyet még Amerikában sem láttam!

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Életem első iskolai téli szünetét töltöttem, amikor New York-i nagybátyám 1956 után először Magyarországra érkezett. 1980-at írtunk. Nagy volt a várakozás, a családban mindenki örült, ugyanakkor vegyesek voltak az érzéseink, mert még a rendőrségre is be kellett mennie, hogy bejelentkezzen, mivel…

Tovább

PÁLYÁZAT: Írjátok meg a beatkorszak legjobb koncertes sztorijait!

Egy délutáni tangó az Ifiparkban, egy este a Metro Klubban, egy hajnalig tartó buli a Tabánban vagy egy véget nem érő éjszaka a fő téri művház dohányfüstös nagytermében. Az NKA Hangfoglaló Program, a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak-blog közös felhívására bárki küldhet egy…

Tovább

Mondd mit ér egy falat kenyér?

A magyar Live Aid

„I think Bob Geldof is a saint!” - mondta Bryan Adams, mielőtt belekezdett volna Cuts Like a Knife című slágerébe Philadelphiában. 1985. július 13-át írtunk és a poptörténet egyik legfontosabb eseménye zajlott éppen Live Aid néven, ráadásul egyszerre két helyszínen, a londoni Wembleyben…

Tovább