„Végérvényesen valami elveszett” – énekelte D. Nagy Lajos a Bikini 1987-es, Mondd el című nagylemezén. És valóban, a hazai rockzene 1972–73-ban hatalmas törést szenvedett el; a releváns zenekarok közül csupán a Bergendy és a Generál kapott lehetőséget nagylemez készítésére: a Syrius, a Theatrum, a Rákfogó, az Interbrass, a Mini, a Non-Stop, a P. Mobil, de még a Taurus sem adhatott ki lemezt. Pedig a „bika jegyében” született szupergrupp is tökéletesen szinkronban volt a nemzetközi vonallal: a Deep Purple ebben az évben ért a zenitre a Machine Head albummal, valamint minden idők egyik legjobb koncertlemezével, a Made in Japannel.

Bár a köztudatban úgy él, hogy az 1972 februárjában alakult zenekar a hard rockot akarta meghonosítani Magyarországon, ezt nem árt pontosítani: ebben az időszakban élesen megkülönböztették a két műfajt: a heavy-, illetve a hard rockot. A heavy rock – amelyet a Purple, az Uriah Heep képviselt – dallamosabb zenei stílus, amelyre a többszólamú vokálok, valamint a markáns Hammond orgona hangzás volt jellemző, míg a hard rock képviselői keményebb hangvételű zenét játszottak, billentyűt csupán elvétve alkalmaztak, vokálok sem jellemezték dalaikat. Horváth Attila, a Taurus szövegírója szerint a zenekar úgy akart kilépni a nyilvánosság elé, hogy

„az már készen van, pacekban tud megdörreni már az első koncerten az elméletileg lemez kész koncertanyag. Az volt az álmunk, hogyha esetleg nagylemez felvételére adódik lehetőség, akkor már készen álljunk, csak be kelljen menni felvételre”.

Ez a célkitűzés olyan jól sikerült, hogy már a Taurus legelső koncertjét (1972. május 1., Budai Ifjúsági Park) rögzíthette volna az MHV, ami abból a szempontból is unikális lett volna, hogy egy induló zenekar debütáló fellépése alkotja első albumuk hanganyagát.

Sajnos, nem csupán ez nem valósult, meg, de az áhított Taurus-nagylemez sem született meg, még a teljesen értelmetlen kompromisszum – Som Lajos lecserélése Sztevanovity Zoránra – árán sem. Csupán az jelenthet némi vigaszt, hogy a koncertet rögzítették, és 2022-ben megjelent vinylen, a Grund Records gondozásában.

„Azt hiszem, ez a koncert életem legnagyobb sikere volt. Tízezer belépőjegy fogyott el, de tízezernél is jóval többen voltak a Parkban, mert a srácok hátul betörték a kaput és rengetegen belógtak. A koncert előtt rettenetesen izgultam, ahogy néztem az egyre szaporodó tömeget és láttam, hogy a színpad melletti asztaloknál ott ül a magyar zenészvilág színe-java: a Locomotivtól Metróig, mindenki; éreztem, hogy eljött számomra a bizonyítás lehetősége. Lámpalázam a színpadra lépés pillanatában elszállt; a közönség óriási lelkesedéssel fogadta teljesen ismeretlen számainkat. A koncertet a mi műsorunk befejezése után már nem is lehetett folytatni – a gyerekek csak bennünket akartak hallani.”

– emlékezett vissza Radics Béla a koncertre, amely az Éjszakai vonat című Som Lajos–Horváth Attila kompozícióval kezdődött.

A dal fokozással indul, majd a Hammond orgona vezeti fel a verzéket, amelyeket végig unisonóban ad elő Som, Balázs Ferenc és Radics Béla. A négyszer elhangzó, egyetlen sorból álló refrénben meghatározó Fecó falzett énekszólama. Ezt követően négyszeri kiállás után következik Béla gitárszólója. Fecó követi, Brunner Győző a periódusok végén színez a cineken. Az első két verze után négyszer hallható zenei periódus következik, amelynek a végén Béla fűz kommentárt az elhangzottakhoz. A dal végén Brunner kipontozza a nyolcadokat, majd ötszöri beütés után egy pillanatnyi szünet után diadalmas tussal zárul a kompozíció, amelynek témája a heavy rock műfajára gyakran jellemző fantázia-szöveg.

 „Akkoriban ezek a fantasy-dolgok a heavy rockban (…) eléggé népszerűek voltak” – idézte vissza Horváth Attila.

Ezt követi a Lángszívű lány, amelynek a bevezetője egy az egyben az 1971-es Into the void című Black Sabbath-dalból származik. Ezután a gitár játszik egy állandóan jelenlévő dallamot, amely felett a Hammond lebeg.

A Sabbath-dal témájával – elmenekülni az Apokalipszisra váró Földről, egy új, boldog világba – ellentétben a Lángszívű lány egy tipikus hippidal a lányról, aki lehet, hogy „nem szeret jól”, de „senkitől semmit se kér”, fényt hoz a szürkeségbe, és „őszintébb hozzád, mint aki rég veled él.” Kétszeri kiállás után érkezik az instrumentális rész. A gitár és a basszus végig ugyanazt játssza, Fecó szólózik a Hammondon, majd Brunner tamra vált, miközben Béla szólóját hallhatjuk, majd elhangzik az utolsó verze. A dalnak nincs valódi refrénje, csak az utolsó két sor ismételődik minden versszak végén, ahol Béla emel a szótagon. A codában játszik egy figurát, majd Brunner leüti a dalt, amelyet Radics egyedül énekel.

A Hosszú éjjel, hosszú nap egy újabb Som–Horváth-szerzemény, amely in medias res- kezdéssel indul, a sorok közben, és után Béla jellegzetes játéka hallható, a gitár felelget az énekesnek. Kétszeri hangulati fokozás következik, amelyet Fecó falzettója kísér, az utolsó sorban pedig Béla, Lajos és Fecó együtt énekel. Ezt követi a Hammond-szóló, majd elhangzik egy újabb refrén. A harmadik, egyben utolsó verze után már nem ismétlődik meg a refrén, hanem a zenekar átmegy 6/8-ba („ez egy zseniális ötlet volt akkor és a közönség is nagyon szerette” – emlékezett vissza Horváth Attila.) Ezt az instrumentális szakaszt Brunner pörgetése vezeti fel, és rendkívül intenzív basszusjátékot hallhatunk Somtól, közben pedig Fecó „gyötri” a Hammondot. A dal végén kiáll a zenekar, Som egyedül marad, majd Brunner leüti a számot.

A Szólíts meg, vándor a zenekar eredeti felállásban készült egyetlen kislemezének B-oldalán hallható, zenéjét Fecó írta.

A dalt egy egyes beütésekre alapozott szakasz indítja, amelyben Fecó ismét falzettót énekel. A szerzeményt a Deep Purple egy évvel korábban megjelent Strange Kind of Woman című dala inspirálta. A verzéket a gitár és a basszus unisonóban játszott futama vezeti fel. A refrént megelőzi egy kórusban előadott átvezető szakasz, majd a refrénben megemelkedik a dal. A zenekar ezután kiáll, Fecó egyedül marad az orgonával, és nyolcados futamokat ad elő háromszor, majd beszáll az együttes, és elhangzik egy Hammond-szóló. Ezt követően megismétlődik az intro, amelyben Béla veszi át az orgona témáját. Az utolsó versszak elhangzása után a szerzemény tempója fokozatosan lelassul, majd a zárásban a gitár még egyszer eljátssza a főtémát, végül a dal tussal zárul.

A lány, akire szerelemmel nézhetek igazi Fecó-líra, egyben a legelső Taurus-szerzemény. A harmadik sorban csatlakozik Béla és Lajos. A refrént Fecó egyedül adja elő, fokozatosan emelkedik a hangulat. A dal hőfoka a harmadik sorban éri el a zenitet, majd a refrén utolsó sorában érkezik a megbékélés.

„De egyszer eljön váratlanul.”

Az orgonaszóló után ismét elhangzik a refrén, majd az utolsó verze. A harmadik refrén-sort Brunner vezeti fel a kemény dobszólammal, az utolsó versszakban csak a cineken játszik. A záró sorokban a kétely hangjai szólalnak meg.

„Talán él, talán eljön, talán nincs sehol”

, a szerző felteszi a kérdést önmagának: lehet, hogy csupán a képzelet szüleménye a lány? A Hammond-orgona szólamával zárul a dal. A bevezetőben a G-dúr, A, H, A-moll, majd visszatérünk G-dúrra.

A Szép lányok jönnek és mosolyognak rám a Santana hatását mutatja, Brunner kongán játszik. A dal Hammond-orgonával indul, amely szinte mindvégig ugyanazt a dallamot játssza. Béla latinos futamokat ad elő, ez egészen más típusú gitározás, mint ami egyébként jellemző rá. A dalt végig tercettben éneklik, szöveges refrénje nincs, helyette egy, a dal érzelmi csúcspontját jelentő scat hangzik el, kétszer. Ezt követi egy gitárszóló, majd megismétlik a refrént. Ezután csupán a konga marad, és elhangzik a közönséget tapsoltatós / énekeltetős rész. Ezt követően megismétlik a refrént, majd visszatér a Hammond, és visszatérnek a gitárok is. Fecó kompozíciója egy újabb tipikus hippidal, olyan sorokkal, mint

„Emberek jönnek és nagyon boldogok
Mert újra látják a régen várt Napot.”

A dal végén a gitár lép előtérbe, a zárásban Fecó a harmadik sort ismételgeti az orgonán.

A Királyi madár Béla szerzeménye. A dalszöveg szerzőjének személyét a mai napig sem sikerült tisztázni. Horváth Attila úgy nyilatkozott, hogy Béla kompletten hozta a dalt a próbára, azt azonban nem árulta el, hogy kitől származik a szöveg. (Ő egyébként felajánlotta, hogy ír egy jobb szöveget, Béla azonban ragaszkodott az általa hozott verzióhoz.) A dal intrójában Béla dempfelést alkalmaz a gitáron. Az első verzében szinte végig egyedül játszik, csupán a negyedik sorban szólal meg a Hammond orgona, majd ezt követően beszáll a dob és a basszusgitár. Ezt a dalt is egyedül énekli Béla, amelynek enyhén szólva is kétértelmű, szexuális tartalmú a szövege.

„Kifáradva visszaröppensz,
s nálam felejtetted magad
Tudd meg, nem látom meg rajtad,
mástól hogy hagytad, ó, magad”

A bridge után következik a gitárszóló, majd ismét elhangzik a második versszak, aztán a gitár zárja le a dalt, amely nincs klasszikus refrénje.

Az Anyám, vigasztalj engem egy Balázs–Horváth- szerzemény. Súlyos bevezetővel indul, amely nyolcszor hangzik el, majd belép Fecó falzett énekszólama, amely után csupán az orgona marad, ennek kíséretében adja elő az első két sort. A sorok végén hangulati fokozás hallható. A harmadik sorban aztán az ének falzettóra vált. Szép képek hangzanak el („Most befalazott engem a sűrű, sűrű csend.”), majd egy gyötrő hangulatú gitárszóló, amelyek jól érzékeltetik a szerző fájdalmát. Ezt követően ismét elhangzik a második verze utolsó két sora, azonban a negyedik sor ezúttal másként. Ezután érkezik a refrén, amely a templomi zenére jellemző, felelgetős stílusban van felépítve. Végül ismét hallhatunk egy szólót Bélától, ezzel zárul a dal. Érdekesség, hogy a refrént ezúttal nem ismétlik meg.

A zárótétel Béla talán legemblematikusabb dala, a Zöld csillag, amelynek szövegét Fejős Péter írta, akivel 1970-ben, az Újpesti Munkásotthonban megrendezett Jimi Hendrix-emlékkoncertre írtak már egy dalt közösen, a gitáros emlékére, Hendrix-blues címmel. A Zöld csilag – Fejős visszaemlékezése szerint – 1971 júniusában született, és több zenésztárs (így Könnyű József vagy Baranyai János) emlékei szerint a Tűzkerék már játszotta is abban az évben a koncerteken. Ezt igazolja, hogy miután Som bekonferálja a dalt, a közönség ovációban tör ki, mintegy igazolva, hogy a Zöld csillag nem ekkor hangzott el először. Sajnos eddig nem került elő 1972 előtti felvétel a dalról, így nem tudhatjuk, hogyan is szólt a Tűzkerék előadásában, az azonban minden kétséget kizárólag átjön a zenekar (és leginkább Béla) játékából, hogy mennyire tisztában van a pillanat jelentőségével. Tökéletes megkoronázása ez a szerzemény a kirobbanó sikerű koncertnek. A konferanszból az is kiderül, hogy a zenekar első kislemeze május végén, június elején kerül a boltokba, és Béla szerzeménye szerepel majd az A-oldalon.

A dalra hatást gyakorolhatott a már említett Strange Kind of Woman, noha a Zöld csillagnak sokkal gyorsabb a tempója. Ahogy a koncerten korábban elhangzott másik két dalát, Béla ezt is egyedül énekli, bár a refrénben Lajos és Fecó is vokálozik. A dal lezárása után a többezres közönség kórusban harsogja Radics Béla nevét. Talán ez az a pillanat, amelyből az utókor leginkább képet tud alkotni Béla karizmájáról.

A frenetikus bemutatkozást követően a Taurus több sikeres koncertet adott, felléptek az E-Klubban, az Egyetemi Színpadon, június 17-én a Kisstadionban a Syrius, a Bergendy és a Benkó Dixieland Band társaságában, július 29-én és 30.-án pedig, ugyancsak a Kisstadionban a Free előzenekaraként. A fellépésekről a New Musical Expressben is beszámolót közölt.

Júniusban a boltokba került az első kislemez és elindult a Taurus-sétahajó, amely a Vörösmarty tértől Visegrádig vitte a zenekart és a közönséget. A Taurus szerdai napokon játszott a Táncsics nevű sétahajón, a kémény mögötti fedélzeten. A Dunán adott koncertek az óriási siker és a botrány keverékeként írhatók le. Az egyik résztvevő így emlékszik vissza:

„A legőrültebb fazonok nyomban indulás után fölmásztak a hátsó fedélzet tetejére és ököllel verték a ritmust. Időnként a matrózok kívánságára a Kapitány fapofával bemondta a mikrofonba, hogy a tetőn tartózkodó urak legyenek szívesek lefáradni, mert áramütés veszélye fenyegeti őket. Mindenki tombolt, kiengedte magából a mérgét, dühét, mindent, ami csak beleszorult. Képzeld csak magad elé! Úszik a hajó a város közepén és döng rajta a finom zene… Időnként valaki beleugrott a Dunába, annyira fellelkesült, a sörtől, vagy a muzsikától. A hajó mindig egy üres üvegekből álló flottát húzott maga után.”  

Az egyik utolsó hajós koncerten, 1972. július 23-án szerencsére készült hangfelvétel, egy korabeli koncertlátogató emlékei szerint a zenekart filmezték is, remélhetőleg egyszer ezek a felvételek is előkerülnek majd. A bootleg minősége sajnos bőven hagy maga után kívánnivalót, jelentősége azonban így is óriási, ugyanis olyan dalokat is megörökít, amelyekről egyébként nem maradt volna felvétel.

A Ki arcán csillagot visel valószínűleg az utolsó dal, amit Som a Taurus számára írt. A nyolcados ritmusban megszólaló szerzeményt Brunner dobszólama indítja, majd belép a basszus, amelyet Som szöveg nélküli énekszólammal kísér. A verzéket egyedül adja elő, a dalnak nincs valódi refrénje, helyette egy szöveg nélküli, trióban előadott énekszólamot hallhatunk, amelyből kiemelhető Fecó szólama, amelyet Béla szólója követ – az egyik legszenvedélyesebb gitárszóló, amit valaha eljátszott. Ezt követően ismét elhangzik a bridge, egy újabb verze, végül a szöveg nélküli énekszólam megismétlésével zárul a szerzemény, amely Horváth Attila szerint „a hippi-vonulathoz tartozik.”

Az ezt követő A kőfalak leomlanak sokkal komorabb témájú dal. A Hammond indítja, majd Brunner a tamokon vezeti fel a verzét. Horváth Attila úgy emlékezett vissza, hogy a szöveg nem a hidegháború szimbólumának tekinthető berlini falról szól, hanem az emberek között álló „kőfalakról”, ettől függetlenül a szerzeményhez kapcsolódik egy igazi rocktörténeti érdekesség. A Free-vel közös koncertek után lezajlott beszélgetés során a brit zenekar menedzsere elmondta, hogy kifejezetten tetszett neki a dal és érdeklődött, hogy miről szól a szöveg?

„Mi elmagyaráztuk neki, hogy az emberek között húzódó falakról, emlékszem, hosszasan boncolgattuk a szimbólumot. Aztán eltelt néhány év és az említett menedzser a Pink Floyddal kezdett dolgozni, hamarosan meg is jelentették legendás tematikus albumukat, A Falat. Bizonyítani természetesen nem tudom, de mindmáig az az érzésem, hogy az alapötletet a mi dalunk és a budapesti beszélgetés adta a menedzsernek és a Pink Floyd tagjai talán az ő közvetítésével figyeltek fel erre a témára” – emlékezett vissza Brunner.

A dal szerepelt a zenekar második, 1972 őszén megjelent, immár Zoránnal készült kislemezének A-oldalán. (A B-oldalon az A lány, aki szerelemmel nézhetek hallható.)

Nyitásként Fecó egy D-moll fantáziát játszik, majd érkezik egy szűkített E, ami után jön az ereszkedő vokál, amelyben Som és Béla is részt vesz. Brunner a tamokon vezeti fel a verzéket. A bridge-ben (ezt is hárman éneklik) hallhatunk némi akkordbontást és itt-ott nyers díszítéseket játszik Béla. A D-moll variációk és a vokál újra elhangzik, ami után egy ereszkedő akkordmenet következik, a szólót Fecó adja elő. A zenei kadencia Bach-miséből is származhat. A Hammond-szóló után ismét elhangzik a dal első verzéje, azonban a harmadik, valamint a negyedik sor szövege eltérő. A dal borongós hangulata végül feloldódik és a D-mollos indítású kompozíció D-dúrban fejeződik be, ez is jelzi a reményt, miszerint

„Az éjszakát végre felváltja a nap
És a kőfalak leomlanak."

Ezt követi a zenekar „névadó dala”, A Bika jegyében. Gitárral indul, négy periódus után lép be a teljes zenekar. A verzéket Béla egyedül adja elő, csupán a refrénben csatlakozik Fecó és Som. A szöveg pikantériája a menstruációra való utalás („Én várlak, de kérlek, sose gyere pirosban”), a dal a pillanat maximális hőfokon való átélését hirdeti („Jól tudom, hogy holnap a szürke napok gondja vár / De ma éjszaka megállt az idő és még mindig áll.”). A második refrén után hallhatunk egy orgonaszólót, amelyet újabb verze, illetve refrén követ, majd következik Béla gitárszólója, amely az énekdallam előadásából áll, majd a szerzemény végén még egyszer megismétlik a refrént.

A Megátkozott ember a Zöld csillag mellett Béla talán legfontosabb dala. A szövege (bár ez utólagos belemagyarázás) mintha előrevetítené Radics sorsát. Brunner indítja a dalt, majd belép a folyton jelen lévő alaptéma. A refrén a dal érzelmi csúcspontja, és a felvétel meghallgatása után csak sajnálhatjuk, hogy nem áll rendelkezésre a koncertről készült mozgóképes felvétel. A dal közepén hosszú szólót hallhatunk először Bélától, majd Fecótól.

A Megátkozott ember valószínűleg nem sokkal a debütáló koncert előtt született, és ekkor már közkedveltnek számított a közönség körében, amit jól mutat, hogy kórusban követelik.

„És remélem, hogy még nem felejtettétek el, hogy szombaton- vasárnap a Free-vel a Kisstadion”

– emlékezteti a közönséget Som Lajos és a zenekar nem vallott szégyent Paul Rodgersék előtt, sőt, azonban ez a hatalmas sikerű koncert lényegében lezárta a Taurus első periódusát. Brunner és Fecó azon javaslatát, hogy vegyék be Zoránt a zenekarba, Som határozottan elvetette. Az egyre jobban elmérgesedő konfliktus vége az lett, hogy tagbővítés helyett tagcsere következett be: Som helyére Zorán került.

Szerző: Dragojlovics Péter

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.