Nem csak a Sziget híres magyar fesztivál, volt magyar Woodstock is, rendőri felügyelettel. Nézzük a rendőröket, és ifjúgárdistákat.

A fesztiválozás amerikai hippi álomból lett komoly üzlet. 1967-ben még gázsi nélkül léptek fel a Monterey Popfesztiválon Jimi Hendrixék, Woodstockban már volt fellépti díj, de még nem voltak biztonságiak, mert a hippik békések, mondták a szervezők. 1969-ben aztán Altamontban a Rolling Stones megijedt a tömegtől, és biztonságiakat kértek. Éppen a Pokol Angyalai, Amerika valaha volt legbalhésabb motorosbandája jött biztonságiként a segítségükre, és a folyton kiújuló verekedések közben halálra késeltek egy fekete Los Angeles-i diákot, Meredith Huntert. Ezzel a fesztivállal ért véget sokak szerint a hippikorszak is.

Magyarországon ilyen álom nem is merült fel a fesztiválokkal kapcsolatban, rendőrök, könnygáz, éjjelre fogda már annál inkább. Illetve mégis volt álomból született fesztivál, éppen az első. Tolcsvay Béla, és Kurucz Attila, aki helyi népművelőként és a miskolci Tolcsvay Klub vezetőjeként felvetette Tolcsvay Bélának, hogy milyen jó lenne Miskolcon is egy Ifjúsági park, ahol rockkoncertekre járhatnának a fiatalok. Ezért szervezték meg 1973. június 10-én a DVTK stadionban az ország első fesztiválját, ahol nem volt gázsi, a zenekarok csak útiköltséget kaptak, és minden bevétel a leendő miskolci Ifjúsági park építésére ment.

A Diósgyőrben tartott, Miskolci Popfesztivál szervezése tényleg csak a lelkesedésen múlt, és ma azt mondanánk, az összes logisztikai problémát felvonultatta, például az újrafüvesítés költségei miatt a közönség nem jöhetett le a küzdőtérre, így a nézőtérről messziről követték a színpadi eseményeket. (Ez ma sincs másként, a Nagyerdei stadiont is a területén tudó Campus Fesztivál sem a fűre rakja a Nagyszínpadát, hanem – a fű felújításának több tízmilliós költsége miatt – a stadionon kívülre.) Ez persze azt is jelentette, hogy nagyon messze volt a színpad a nézőktől, ami miatt a Bergendyék koncertje alatt többen megpróbáltak bemászni a pályára. A rendőrség vezette el őket, ez volt a „diósgyőri csata”, az első igaz rendzavarás egy magyar fesztiválon.

Egy csomó fiatalnak a fesztivál előtti éjszaka is kalandosra sikerült. Nem számoltak vele, hogy egy ekkora, húszezres rendezvényre akár már egy-két nappal előbb érkeznek a fiatalok, szállás nem volt, így ez akkoriban inkább rendőri probléma lett. Egy ifjúsági rendezvényénél pedig, amit rendőrségnek kell megoldani, abból csak a baj van. Végül, ahogy az ismert is, az egy nappal előbb érkezett fiatalokat a rendőrség vitte be a fogdába, és másnap kiengedték őket a koncertre. Lehet ez segítő gesztus is, bár valószínűtlen, hogy a hosszú hajú fiatalokkal minden rendőr egy tízpontos airbnb házigazda figyelmességével bánt. Ez vezetett mindenesetre ahhoz, hogy Bródy János megköszönte a rendőröknek, hogy „egy éjszakára szállást adtak” a fesztiválozóknak, amiért közösség elleni izgatásért kevés híján börtönbe került, és végül ötezer forintos pénzbírságot kapott.

Magán a Miskolci Popfesztiválon, Kurucz Attila is csak pár rendbontásra emlékszik, egyet fel is idézett a Miskolc adhatott blogon: „a palánkon a hirdetési részt szétverték, az csak azért történt, mert azon doboltak, verték az ütemet, tehát nem direkt csinálták, hiszen ez egy »egészséges őrjöngés« volt.”

A biztonsági munkákat később a megépült miskolci Ifjúsági parkban két jegyszedővel megerősítve önmaga intézte. Nem volt szükség többre, és nem is készültek fel nagyobb rendbontásokra. A biztonsági feladatokat egyébként Budapesten is KISZ-esek vagy Ifjúgárdisták látták el a klubokban, ami egyébként a helyzethez képest nem volt rossz ötlet. Pár kivétellel ismerték és általában szerették is a zenét, és a szubkultúrát, tudták mi az igazi rendbontás, és mi fér bele még a buliba. Ha kitört a verekedés egy pesti klubban, nem szálltak be a bunyóba, hanem általában a hosszú sörpadokkal egyszerűen kitolták a verekedő úri közönséget a helyiségből. 

Fotó: Recorder.

Szerző: Réz György