Volt egyszer egy beatkorszak

Poplexikon kézi kamerával

Baksa-Soós Attila & Miki357: tempō

2019. június 06. - beatkorSzaki

tempo_baksa-soos_attila_miki357_somlo_tamas_blogra.jpg

Somló Tamás. Fotó: Miki357

A tempó lendület, ütem, modor. A tempō formába szelídült hangképek harmóniája. A tempó stílus és szívdobbanásszám, a tempō jegyzék, szabad ötletekből. A tempó az adott tételt jellemző iram, a tempō Baksa-Soós Attila és Miki357 közösen kieszelt asszociációs játéka. Beatnikektől beatmakerekig tartó, a hazai könnyűzene főhőseit kísérő kirakós. Kilencvenegy szöveget és kilencven portrét találunk benne, úgyhogy nem rövid. Sőt, egy leheletnyit túl hosszú is tán, de erről később.

A Hybridart Management gondozásában, ezer számozott példányban megjelent, letisztult, szép kiállítású kötet szerkezete mozaikos. Ez pedig passzol a témájához, elvégre ikonokat láttat és énekel meg. Az oldalpárok egyik felét egy-egy portréfotó foglalja el – Miki357 munkái –, szemben velük a képen szereplőről szóló Baksa-vers olvasható. Somlótól Som Lajosig, Beck Zolitól Vitáris Ivánig, Wahorn Andrástól Bocskor Bíborkáig tart a tabló, aztán vissza, és sok-sok megálló még. Félszáz év előadóinak arcképcsarnoka. Csend, életek. Feketén, fehéren. A válogatás persze szubjektív, de hát éppen ettől lesz a könyv afféle különös röppályájú, privát popkozmosz. Földalattiak és nagyszínpadosok, karibi dallamok és jéghideg riffek, Víg Mihály bús melódiái és DJ Palotai transza egyaránt elférnek benne.

A fotók nagyszobákba kísérnek, és redőnyös nappalikban ültetnek le. Aztán a kertbe, az utcára tessékelnek. Mélygarázsokba és magas panelsorok közé hívnak. Hó Márton tuják közül kandikál ki, Kiss Tibi tükrök torzításában mutatkozik, Kovács Gerrison vizet köp felénk, Henri Gonzo előtt szappanbuborékok lebegnek. Valaki kissé elmosódva, más tűélesen látszik, megint más Rrose Sélavyként vagy összepingált Mona Lisa-nyomat előtt fotózkodik. Felhők alatt, függönyök mögé rejtőzve vagy a szélben. Szuperközeliben vagy szekondban, beállítva vagy épp elcsípve, sokféleképpen, de olykor óhatatlanul hasonlóan azért.

A tempōban mégis hangok és ízek kavalkádja kavarog. Olyan ezért ez a kiadvány, mint valami dzsemmelésbe forduló, papírra nyomtatott, hatalmas házibuli. Az márpedig mindig a konyhában a legjobb. A tempō tehát egyszersmind szakácskönyv is, a szerzők és a szereplők ízlése szerint való. Bárányborda és bogrács, mangalica és mancspüré, újházi és lecsó. Mellé kávé, kakaó, tonik, gin és boroskóla. Pár tétel csak a szövegekbe rejtett ét- és itallapról. A kötet egy pontján felmerül annak a réme is, hogy milyen érzés „pudingot tunkolni babgulyásba”, (85) de jobb azt nem tudni talán.

Az érzések a tempō legfontosabb hozzávalói. És lényeges összetevők a meg- és a ráérzések is. Azt tanulhatjuk meg a könyvből, hogy nincs kizárólagos recept. Hogy mindenki másképp csinálja.

tempo_baksa-soos_attila_miki357_beck_zoli_2.png

Beck Zoli. Fotó: Miki357

A Rocklitera-kötetek novellái után Baksa-Soós ezúttal szabadverseket írt, amelyek személyiségekhez vezető térképtöredékekként írhatók talán körül. Akár a japán tankák: a szív, és nem az ész logikáját követik. Úgy egészítik ki a portrékat, hogy a pillanatkép elkészültéig megtett útból mutatnak meg részleteket, és beengednek kicsit a fejekben gomolygó gondolatok útvesztőjébe is. Életterek és -helyzetek sejlenek belőlük fel. Közös emlékek, kalandok versszakokba szedett szilánkjai. Nem adják könnyen magukat, de érdemes időt tölteni velük. A tempō összpontosításra, odafigyelésre hív minket. Lelassít bennünket.

A kötet letisztult küllemű dísztárgy. Nagyalakú album, vastag, matt papíron. Lehetetlenség (és talán illetlenség is) ezért egy vagy akár két-három levegővétellel végigérni rajta. Ha az ember recenzáló szándékkal veszi kézbe, elképzelhető, hogy egyik-másik verset túlontúl kibogozhatatlannak, néhány kompozíciót előrébbről ismerősnek vél majd. Ez persze nem halványítja az ötletes beállítások és erős szövegek fényét. Az album hossza arra irányítja inkább a figyelmünket, hogy mennyire nagy és változatos a hazai könnyűzenei mezőny. A kötet végi indexből feltárul ráadásul a színtér gyökérrendszere is, világossá válnak gondolati egységek, együttműködések, hatások, inspirációk. Ahogy a könnyűzenénk, úgy a könyv is sokféleképpen és sokfelől ismerhető meg.

A tempō gondolkodásmódokat, emlékszilánkokat mintázó, kézi kamerával felvett poplexikon. Mint egy új hullámos művészfilm storyboardja, olyan. Semmit sem old meg vagy zár le, kinyit és felmutat inkább ehelyett. Na meg állít is azért. Beállít és kijelent. Múltról a jövőnek.

Baksa-Soós Attila & Miki357: tempō, Hybridart, 8.990 Ft

Szerző: Vass Norbert

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7414881176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása