Volt egyszer egy beatkorszak

„Mit hőzöng, Józsikám?” ‒ az Illés zenekar és a tettyei kukarugdosás

2021. szeptember 23. - beatkorSzaki

fortepan_187683.jpg

Az emlékezetes pécsi koncerteknek vége-hossza nincs. Ha viszont a Balokány-ligetben esett vízbe eséshez hasonló, rendőri előállítással járó esetekre gondolunk, akkor eszünkbe juthat az iméntit bő évtizeddel megelőző eset, az úgynevezett „kukarugdosási ügy”.

1969. március 31-én az Illés, valamint a Tolcsvay-trió játszott a Pécsi Nemzeti Színház színpadán. Másnap aztán egy kiadós séta után egy helyi munkással szólalkoztak össze néhányan a zenekari tagok közül. A csoportos garázdaság vádjával előállított Szörényi Szabolcs a Jávorszky Béla Szilárdnak adott életútinterjújában a következőképpen idézte fel az esetet

„Nem is kuka volt az, hanem egy 40x20 centis olajos bádogpitli. Egy tettyei kirándulásból sétáltam lefelé többedmagammal, az út közepén ott hevert a rozsdás pitli, az első félrerúgta, a másik kicsit lejjebb pofozta, a harmadik feltette a járda szélére. Na, erre jött szembe Vincze József [a Sophiana Gépgyár munkása – a szerk.], nővel a karján, és elkezdett üvölteni, hogy »huligánok, mit randalíroztok?«. Mire visszaszóltam, hogy »mit hőzöng, Józsikám?«. A »Józsikámat« csak úgy általánosságban mondtam, de vesztemre őt éppen így hívták.  

Felgyűrte az ingét és nekiállt bokszolni. Próbáltuk nyugtatni, majd sétáltunk tovább, hogy a két sarokkal odébb lévő rendőrőrsön panaszt tegyünk ellene. De a szervek már tárt karokkal vártak bennünket, betereltek egy irodába és kihallgattak. Vincze Józsi mondta nekik, hogy meg akartuk őt támadni. Kérték, mutasson rá, melyikünk volt az. Ültünk, és mivel a hosszú hajammal és a szakállammal én néztem ki a legzordabbnak, rám bökött. Mikor felálltam, jól látszott, hogy legalább egy fejjel volt nálam magasabb. 

fortepan_58352.jpgFotó: Fortepan / Nagy Zoltán

Aznap este Komlón vagy Kaposváron volt buli, és az ORI-ügyelő, Fényes Laci bácsi – tipikus bőrkabátos ejtőernyős, de jóindulatú csávó, tőle tanultunk egy csomó obszcén népdalt, amiket kapatos hangulatunkban a buszon hazafelé előszeretettel énekelgettünk kórusban ordítva – feltelefonált Pestre, hogy be akarnak minket csukni, pedig koncertünk van este. Mire Pestről leszóltak az őrsre, hogy engedjenek el minket, majd később megteszik a feljelentést. Aztán volt valami tárgyalás, talán Pesten, és másodfokon felmentettek minket. Na, ekkor jött Szabó »Kékfény« László szemét cikke a Népszabadságban, Megvédett rendbontók? címmel, ami valamelyik hivatalt annyira felhergelte, hogy törvényességi óvást rendeltek el. Kezdődött minden elölről.” 

fortepan_190706.jpgFotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Adjuk is át a szót Szabó Lászlónak, akinek 1969. október 5-én jelent meg a szóban forgó írása a Népszabadság hasábjain. 

„Ez a hangnem [tudniillik a mit hőzöng, Józsikám – a szerk.] bárkiből jogos méltatlankodást váltott volna ki. Szó szót követett, s mint ahogy Szörényi Szabolcs mondta egyik vallomásában: – Kicsit cikiztük a palit. 

Vincze elmondása szerint Jánossy [Jánossy Géza, az Illés technikusa – a szerk.] ököllel szájon ütötte, ő valószínűleg visszaütött Balázs Gáborra, Tolcsvay Nagy László elgáncsolta, mire ő leesett a földre. Rugdalták. Ekkor otthagyva a táskáját, a földre dobott zakóját, valahogy kibújt közülük, a nyilvánvaló túlerő és a még súlyosabb bántalmazás elől a közeli rendőrőrsre szaladt. Szája felrepedt, vérzett, könyöke, kézfeje megsérült. (Orvosi látlelet.) Balázs is megsérült. 

[…] 

A tények, az iratok alapján – zárja írását Szabó László – az Igazságügyi Minisztérium nem engedi ad acta tenni a felmentő ítéletet, hanem törvényességi óvást kér, hogy a teljes igazság kiderüljön, és a bíróság ennek megfelelően ítélkezzék.”

Az ügy epilógusa pedig – ismét Szörényi Szabolcs szavaival – azt sugallja, lehetett valami a friss tettyei levegőben akkoriban.

„Pécsre kellett mennünk tárgyalásra, reggel kilencre, úgyhogy muszáj volt előtte ott aludni. Gondoltuk, megszállunk a Tettye oldalában lévő Fenyves Szállóban. Fél évvel korábban már laktunk ott, és hát az eléggé félelmetesre sikeredett. Pásztory a kisbusz indulásánál legalább egy órát késett, mire életbe lépett a »rundótörvény«. Ez azt jelentette, hogy öt és tizenöt perc közötti késés után egy kör sör, tizenöt és harminc perc közötti után két kör sör, fél órán túl pedig egy üveg viszki. Utóbbit Pásztory két láda sörre váltotta, amitől jól berúgtunk, úgyhogy randalíroztunk a szállodában. Feljött a portás, hogy rendet teremtsen, mire Pásztory szó szerint megfogta a grabancát és kitette a folyosóra. Na, fél év múlva ugyanez a portás fogadott bennünket. És persze közölte, hogy nincs szoba. Mikor azonban Pásztoryt letagadtuk, egyből lett. Másnap megejtettük a tárgyalást, második fokon ismét felmentettek. Ennyi volt a nagy pécsi kukarugdosási ügy.” 

Szerző: Vass Norbert

Nyitókép: Fortepan / Szalay Béla

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9516685558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása