Hérakleitosz, az ókori természetfilozófia epheszoszi bölcse szerint minden folyik. Ez azt jelenti, hogy folyamatos átváltozásban leledzik a világ, ráadásul az őselemek állandó körforgása közepette: az örökké élő tűz fellobban, majd kialszik, légbe oszlik, földi hamuvá omlik; a folyam pedig tovairamlik: mikor belelépünk, már nem ugyanaz, mint egy pillanattal azelőtt volt – létezésünk ezért nem viszonylagos jelenlétünkön, mindinkább ébrenlétünkön múlhat.
Az 1974-ben alakult (és egészen 1989-ig aktívan működő) Panta Rhei magyar progresszív rockegyüttes úgy lépett a beatforradalom után egyre zavarosabbá, hordalékosabbá váló ifjúsági zenefolyamokba, mintha a tagok ösztönösen lettek volna tisztában azokkal az ősforrásokkal (többek közt Bartók Béla mikrokozmoszával), amelyek elévülhetetlen kulturális felhajtóerőinkhez, kútfőinkhez tartoznak.
De ide sorolhatók azok a maguk idejében futurisztikusnak ható, ugyanakkor aktuálisan is naprakész technikai, már-már tudományos innovációk is, amelyek főként a hangszerépítésben, a sajátos hangszínek és -effektek kialakításában, vagyis az éber hangképformálásban érhetők tetten. S bár az 1977-es Ki mit tud? elődöntőjében jellemző módon nem aratott osztatlan sikert a zsűri tagjai között a házi készítésű szintetizátorral és technikai apparátussal fellépő zenekar, a későbbi hanglemezgyárbéli felvételek – a fluktuáló összetételű formáció műfaji sokszínűsége miatt – mégsem maradtak el.
A Panta Rhei Bartók-feldolgozása (Táncszvit) 51:09-től hallható.
Habár a Bartók-feldolgozásokat tartalmazó lemezt – ifj. Bartók Béla kérésére – végül bezúzták (a 2000-es évekig, az örökösi jogok elévüléséig kellett várni a Periferic Records-nál való publikálásra, holott a Emerson, Lake and Palmer The Barbarian címmel már 1970-ben megjelentette saját Allegro Barbaro-parafrázisát), a Szalay-testvérek és kor-laboránsaik, Matolcsy Kálmán billentyűs-zeneszerzővel az élen, egyéb klasszikus műveket is elővettek (például Grieg-től a Manók táncát, illetve a Peer Gynt-öt).
Ezzel párhuzamosan elindult zenei űrodüsszeiájuk is, melynek egyik legplasztikusabb darabja a Napkitörés című opuszban bontakozik ki, amelyben mintha egyesülni látszanának a hérakleitoszi világfelfogás örök korforgás-képzeteinek univerzáléi, a technikai fejlődés kreatív hozamai, valamint a szférikus zene gyógyító frekvenciái. Mindez pedig szerves kapcsolatban van Szalay Sándor gitáros (ma egy neves tengerentúli egyetem, a Johns Hopkins University vezető fizikusa, csillagásza, informatikusa) tudományos tevékenységével is, aki a Panta Rhei egyik fő folyamterelőjeként (egy vele készült, a 24.hu felületén olvasható interjúban) így foglalja össze kozmológiai, vagyis „égtérképészeti”, interdiszciplináris kutatómunkáját: „(…) elkezdtem a big datán dolgozni, ami akkor még nem volt divatos, ma pedig ez az adatbázis lett a világ legtöbbet használt csillagászati eszköze. Utána rábeszéltem az egyetemet, hogy csináljunk egy data science intézetet, amelynek ma is én vagyok az igazgatója. Újabban pedig elkezdtem egy hopkinsos orvos rákterápiáján is dolgozni; azt kutatjuk, hogyan lehet az immunrendszert rávenni, hogy kemoterápia vagy sugárzás nélkül is elpusztítsa a rákos sejteket – hogy az immunsejtek mennyire hatolnak be a daganat belsejébe. Ennek a komputeres része lényegében képanalízis, és ez nagyon hasonló ahhoz, amit csillagászatban csináltam, amikor azt vizsgáltuk, hogyan csomósodnak a galaxisok. Most az időm nagyjából felét ez viszi el. Ez a módszer egyelőre még kísérleti stádiumban van, de rövidesen robbanni fog.”
Hogy „a maga idejében” mi robbant be a könnyűzenei köztudatba, olykor még az adott téridő Zeitgeist-jéből kiindulva sem jósolható meg. Szalay András zenekarvezető és csapata (Matolcsy Kálmán, az együttes zenei motorja 2005-ben hunyt el) egy-egy koncert erejéig mind a mai napig egyszere idézik meg a kortárs korszellemet, valamint kísérlik meg felhasítani a kairosz időrétegének felhámját. (Peer Gynt-szvitjük 2022. áprilisában fog újra debütálni, ötvenfős kórussal kiegészülve.)
A legváratlanabb helyekről szüremkedhetnek vissza egyes Panta Rhei-hanghullámok: a Dám László által moderált Mi és a Computerek nyolcvanas évek eleji ismeretterjesztő televíziós műsor szignáljából vagy Bódy Gábor Pszyché-jének elektronikus effektjeiből, esetleg Ács Enikő world-music ízű Weöres Sándor-dalainak kísérőzenéiből… Ha pedig ráhallgatunk a szintén időn és téren átívelő King Crimson-dal, a 21st Century Schizoid Man Panta Rhei-verziójára, az Androméda-ködben való keringésből visszatérhetünk – akár a hérakleitoszi intelem ellenében is majdhogynem ugyanabba a folyóba lépve, mint anno – a feltisztuló rockzene arkhé-jához, a beatforradalom zenei felhajtóerejének ősformáihoz is.
Szerző: Papp Máté
Nyitókép: recorder.blog.hu
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
