Ez a sorozat a szocialista tábor három talán legfontosabb és legnagyobb nemzetközi dalfesztiváljának állít emléket, a részt vevő magyar előadók lemezen megjelent dalainak bemutatásával.

A bolgár Naposparton, Sopotban és Drezdában inkább kisebb, mint nagyobb sikereket értünk el az évtizedek során, de a fesztiválok legjobb dalait tartalmazó Balkanton-, Polskie Nagrania Muza- és Amiga hanghordozókon a mi sztárjaink produkciói is helyet kaptak.

Az indulóknak – minden országból két előadó vagy zenekar érkezhetett – egy keletnémet szerző dalával, valamint egy szintén németül felcsendülő, saját repertoárban szereplő szerzeménnyel kellett színpadra állniuk.

A tavalyi őszi drezdai látogatásom idején adatokat, tárgyi emlékeket akartam gyűjteni az „ősforrásnál”, azonban csalódnom kellett. A fesztivál egykori helyszínéül szolgáló Kultúrpalotában (Kulturpalast) berendezett könyvtár – a Zentralbibliothek – zenei gyűjteményének munkatársai semmilyen „ereklyét” (műsorfüzetet, plakátot, újságcikket) nem tudtak prezentálni az eseményről, de még a fesztiváloknak emléket állító Amiga-korongokat sem lehet megtalálni a hangtár gyűjteményében.

Pedig a keletnémet lemezkiadó 1975 és 1981 között minden évben megjelentetett a seregszemlék legsikerültebb dalaiból egy válogatásalbumot, és az utolsó kivételével mindegyik esztendőben szerepelt is hazánk valamelyik indulójának produkciója a korongokon. (Azért az 1981-es lemeznek is volt magyar vonatkozása, hiszen Presser 1977-es Mikor elindul a vonat című szerzeményének német nyelvű feldolgozása Gaby Rückert előadásában hallható az albumon. Sőt, 1987-ben a keletnémet Lift együttes Varga Miklós Európa című örökzöldjét játszotta el Drezdában, és a felvétel 1996-ban megjelent egy válogatás CD-n.)

A magyarországi táncdalfesztiválon elért sikerét meglovagolva Kovács Kati az Add már uram az esőt német nyelvű változatával lépett fel Drezdában 1972-ben ‒ és itt sem okozott csalódást, hiszen első helyezést ért el. A felvétel egy évvel később kislemezen jelent meg az NDK-ban, majd a következő esztendőkben több válogatáskorongon is helyet kapott. Tizenkét évvel később pedig – az 1984-es seregszemlén – Brigitta Stefan és a Meridian készített saját verziót a Wind komm und bring den Regen herből. Ez a változat tévéfelvételen biztosan létezett, hiszen elhangzott a Rund című televízióműsor 132. adásában, 1984. november 17-én.

A Koncz Tibor által jegyzett sláger nem csupán a német nyelvterületen tarolt, hanem Csehszlovákiában is készült két verziója, méghozzá két különböző szöveggel: az On má című kompozíciót Marie Rottrová énekelte fel, a Hluboké Vody pedig Valérie Čižmárová előadásában szólalt meg.

1975-ban a táncdalénekes Horváth Attila volt a szerencsés kiválasztott, aki az NDK-ba utazhatott, és ott Máté Péter nagy sikerének prezentálásával különdíjas lett. Az Elmegyek német nyelvű változata – Ich muss gehen címen – az Amiga válogatásalbum kezdő nótája.

A fesztivál következő éve az Apostol vendégszerepléséről és sikeréről szólt. Veronika Fischer lassú bluesának sajátos, egyéni előadásáért a zenekar elhozta a 2. díjat, illetve a Neue Berliner Illustrierte sajtódíját is megkapták, valamint a gyűjteményes lemezen is felbukkant a Blues von der letzten Gelegenheit feldolgozása. Az eredeti verziót éneklő keletnémet művésznőnek volt más magyar érdekeltsége is, hiszen sok éven át az a magyar származású Kléber László volt a férje (és egyben menedzsere), aki a nyolcvanas évek végén hazánk labdarúgásának átigazolási piacán is felbukkant.

Szűcs Judit 1975-ben és 1977-ben is lehetőséget kapott, hogy fellépjen a keletnémet városban, és a második utazásának a Tépj egy szál virágot című Schöck‒S. Nagy szerzemény német verziója állít emléket a válogatásalbumon. Sőt, innentől kezdve foglalkoztatta őt a keletnémet lemezkiadás: a www.ddr-tanzmusik.de oldalon található információk szerint 1977‒78-ban négy dala kislemezen látott napvilágot az Amiga kiadónál, emellett még három rádiófelvételt is rögzített az NDK-ban az említett két év során.

Az 1978. szeptember 20. és 23. között megrendezett versenyen a német dalok estjén a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel Karda Beáta, ráadásul a Repülj még német nyelven előadott verziója felkerült a fesztivál legnagyobb sikereit bemutató válogatáskorongra is. A Szűcs Juditnál hivatkozott honlap Karda kapcsán azt említi meg, hogy az énekesnő igazán ismert lett a keletnémet közönség körében a fesztivál után. És, mintegy a népszerűség hozadékaként 1978 és 1988 között két kislemezt és nagyjából harminc rádiófelvételt rögzíthetett az NDK-ban ‒ többnyire keletnémet szerzők műveit.

Az 1979-es esztendő terméséből szemezgető korong szinte beszerezhetetlen, a discogs.com-on 2024 májusában azt találtam, hogy már 14 hónapja nem volt belőle eladásra kínált példány. Pedig a magyar rocktörténet rajongói számára ez az album igazi csemege, hiszen a debreceni Panta Rhei díjazott produkcióját rejtik a barázdák ‒ a keletnémet Kreis együttes egy évvel korábbi szerzeményének feldolgozását.

 A Magyar Ifjúság 1981. március 6-án megjelent számában az 1980-as Pentz Zsolt, a Nemzetközi Koncertigazgatóság (Interkoncert) osztályvezetője értékelte a fesztiválszezont. A „pályakezdő művészeink” közül megdicsérte Soltész Rezsőt és Serfőző Anikót is. A „zöldfülűség” valószínűleg csak a szólókarrierre vonatkozhatott, hiszen rövid Rangers, és az igazán hosszú és sikeres Corvina korszak után Soltész addigra már „szippantott egy slukk” Oxigént is, ami összességében legalább másfél évtized zenei tapasztalatot jelentett, Anikó pedig 1974-től az (új) Illés egyik frontembereként húzott le fél évtizedet.

Ő ketten képviselték hazánkat az NDK-ban, és díjazottként mindketten helyet kaptak az „Internationales Schlagerfestival Dresden 1980” című válogatáskorongon is. Soltész Rezső egy olyan Holger Biege-szerzeménnyel nevezett, amit Jóbarát címen a későbbiekben is műsoron tartott. Serfőző Anikó pedig már „Illéstelenítve” lépett fel 1980-ban Drezdában, hiszen 1979-ben kilépett a zenekarból. Korábban, az 1978-as fesztiválon még Illés Lajos zenekarával volt a keletnémet város vendége az énekesnő, ott azonban összeismerkedett egy helyi zenésszel, és kiköltözött az NDK-ba. Aniko néven egy olyan nótával került lemezre 1980-ban, aminek eredetije Kovács Kati hangján szólalt meg először, a fesztiválon felcsendülő másik versenydala – Ingrid Raack 1979-es rádiófelvételének átirata – pedig szintén megjelent egy 1983-as SP-n.

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: Kovács Kati. Fotó: Fortepan / Gothár Péter

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.