Volt egyszer egy beatkorszak

Leporolt szárnyak – így szólnak élőben a szegedi Angyalok

2022. március 14. - beatkorSzaki

fortepan_22330.jpg
Ha a beatkorszak felhajtóerejétől sodrásba hozott, majd annak örvényében elmerülő, farvizén komótosan tempózó vagy levegőért kapkodó, esetleg folyamatosan a fősodorban kapálózó művészekre gondolok, „Igazi Vész”, avagy nem csappanó flow-val rendelkező rangidős könnyűzenész csak ritkán bukik fel.

Az idézőjeles kifejezés az árral szemben (leginkább háton) úszó Vági Lászlótól származik, aki visszavonultan, ópusztaszeri tanyáján hozta létre Felföldi Királyságát; innen küldi (Ó)pusztába kiáltott szóként mikro- és makrokozmikus megfigyeléseit, valamint visszatekintő kommentárjait, melyeket maroknyi szellemtestvérével, részben a kisteleki „Ködszurkálók” kultúrmisszionáriusaival oszt meg közösségi oldalán; többek közt a Petőfi napja című – a Szegedi Egyetemi Színpadon, Paál István által rendezett, és 1973. március 15-én bemutatott – első (!) magyar rockopera keletkezési körülményeiről, zeneszerzői munkálatairól, az általa szervezett első és második Szegedi Jazz Napok ellehetetlenítéséről, Vági-ék elnevezésű, free jazzt játszó formációjáról vagy mesteréről, Szabados Györgyről. Ezen túl digitalizált, díjnyertes rövidfilmjeit és egyéb archív anyagait is megtalálhatjuk búvópatakszerű csatornáján. A videók között böngészve rálelhetünk arra az 1975-ös orosházi Angyalok-koncertfelvételre is, amely igencsak letaglózó élmény lehet a fentebb pedzegetett felhajtóerőre, vészterhes flow-ra, vagyis a beatzene elterelt forrásaira, agyonszabályozott árterére tekintve.

A mára már legendáriumba illő kronológia szerint a harmadik Angyalok-felállás, a hatvanas évek derekán a következőképpen nézett ki: Dinnyés József (basszusgitár), Lukács Péter (dob), Márta János (gitár), Vági László (gitár, ének, zenekarvezetés). Ezután még hat tagcsere, és számos stílusbéli átformálódás várt az együttesre, melynek folyományaképpen, a szóban forgó 1975-ös orosházi koncert időszakára a tagság így alakult: Móczán Péter (basszusgitár), Király István (dob), Varga János (gitár), Vági László (zeneszerzés, szövegírás, fuvola, ének). Egyébként csak a hangfelvétel készült Orosházán, a képanyag egy lengyelországi fellépésről való.

„Újvidéken székeket dobáltak a helyi srácok szám közben és majdnem felgyújtották a stadiont, a rendező meg könyörgött nekünk, hogy hagyjuk abba, mert balhé lesz… Rászabadultunk egy olyan motyóra, hogy az nem igaz. Addig tízwattos EAG erősítőnk volt, amin rajta volt az ének meg a gitár is, ott meg Marshall volt meg ilyesmi. Atya gatya! Elszállt velünk a világ. (…) Mi voltunk az első vidéki együttes, ami fellépett a budapesti E-Klubban, többek közt az Omega, a Syrius és a Bergendy mellett. Dévényi Tibi egyszer egy lengyel magnóval felkéredzkedett, hogy lemezlovászkodjon a szünetben… Aztán az Ifjúsági Parkban is megfordultunk. Paál Istvánt, a Szegedi Egyetemi Színpad rendezőjét és barátomat kértem meg, hogy legyen az együttes menedzsere. Levittem a pincébe, ahol gyakoroltunk, ő meg lehozta Veress Miklós nevezetű, dekadens lelkületű költő barátját...” – emlékszik a szintén szegedi Sárgaingeseknél (dobosként és énekesként) debütáló zenekarvezető.

Paál István szeretetteljes atyáskodása, illetve Veress Miklós költői dalszövegei mellett Dinnyés József némiképp kakukktojás jelenléte (vele készített életműinterjúnk itt elérhető) is érdekes lehet a zenebúvárok számára. Ahogyan az a kontraszelektív közeg is, amit Vági maga körül a rockszcénában, nemkülönben a dzsessz-berkekben tapasztalt.

A kilencvenes években (a fentebb vázolt kronológia szerint hetedik) átalakulását élő – Vági itthoni üldöztetése, majd finnországi „katapultálása” után –, leporolt szárnyú Angyalok zenekarban már zömmel az ifjabb generáció képviselteti magát, az irodalmi keresztségben (Temesi Ferenc kifejezésével élve) Porlód nevet kapó Szeged feltörekvő tehetségei közül (Dula Sándor „Sanci” később többek között a Freshfabrikban, Bakró „Csuti” Antal dobos a Gőzerőben fordult meg, majd együtt a Sardinelliben bontogatták tovább szárnyaikat).

Hogy elválik-e valaha az ocsú a búzától, a beatkorszakon innen és túl, kérdés marad. (Szemmel láthatóan az arató kevés, a délibábos láthatáron a kombájnok is feltűntek már.) Vági László Felföldi Királyságba mindenesetre leharcoltan, rongyosan is beléphet akárki emberfia. Az ópusztaszeri tanya szomszédos tavánál, levetve a zenebúvár-felszerelést, megpihenhetünk, és láthatunk piros madarat a víz alatt repülni, angyalokat porban verdesni. S hogy meddig időz az ismeretlen szél? Tisztára mos az emlékezés… Holnap talán…


Szerző:
Papp Máté

Nyitókép: Szegedi Egyetemi Színpad, Petőfi rock, középen: Dózsa Erzsi, Árkosi Árpád, Vági László és Ács János. Fotó: Fortepan / Kádas Tibor

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7416812886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása