Az alcímben a szerző megadja immár harmadik könyve besorolását: önéletrajzi ihletésű kortörténeti emlékgyűjtemény. Az alig több mint száz oldalnyi karcsú kötet fejezeteit Sár József fejezetcímeket magyarázó alcímekkel látta el ‒ valódi kedvcsinálóként. A 40 év a dobok mögött egymást követő passzusaiban Sár élete meghatározó szakaszait bontja ki a kezdetektől ‒ amikor nyolcadik általánosban, suli után a magnót bömböltetve utánozták kedvenceiket, a partvisokat használva gitárként. Itt derül ki az is, hogy a szerzőnek már nem jutott „gitár”, viszont maradt egy pár fakanál és maradtak díszpárnák is, vagyis egy „dobfelszerelés”. (Közös szál, hogy engem is a Skorpió együttes iránti rajongás, Fekete Gábor és Németh Gábor ültettek a dobok mögé.)
Habár az ország könnyűzenei élete is Budapest-centrikus, több nagyvárosunk a hazai beat-pop-rock erős bástyájaként működik jó pár évtizede, és számos, országosan is népszerű zenészt neveltek fel. Így például Pécs is, ahol Sár József végigjárta szinte a város zenekarait.
Könyvéből megismerhetjük a vidéki zenészsorsot is: aki a beat-pop-rock alaphangszerein (gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ének, dob) akart tanulni, annak nem volt más lehetősége, mint keresni egy helyi, idősebb, már tapasztalt zenészt, aki vállalt tanítványokat. Ők szinte kivétel nélkül vendéglátós zenészek voltak, akik „feketén” tanítottak.
Később a művelődési központok némelyikében, könnyűzenei stúdiókban is lehetőség nyílt zenetanulásra, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) rendszeres vizsgáin pedig ideiglenes, valamint végleges működési engedélyt lehetett szerezni. (Abban az időben büntetés várt a vizsga nélkül zenét szolgáltatókra, még a diszkósokra is.)
Sár József hangulatos könyve tömve van jó sztorikkal, a szerző elmeséli az összes zenekara történetét, a helyenként pikáns kalandokat (amelyek a zenészéletben mindennaposak). Bennem is számos emlékképet szabadított fel, megidézve azt is, amikor soproni zenekarommal országos versenyeken csak azért nem végezhettünk az első helyen, mert azt fővárosi zenekar nyerhette csak (minden zsűritag budapesti volt). A szerző együtteseinek életében is több ilyen „bunda-ügy” fordult elő, és nem meglepő a beígért, de el sosem készített kislemez lehetősége sem.
A könyv előszavát a neves pécsi rádiós, zenei szakíró, zenész Koszits Attila jegyzi, de maga a szerző is elő-, illetve utószóban foglalja keretbe könyvét:
„Hátul ülsz, de te vagy a főnök. Te vagy a biztos pont, a megbízhatóság, ledönthetetlen szikla és a ritmus, a közös vibráció erőműve. Nem a dobverőid játszanak, hanem a szíved, a lelked, amit átadsz a zenésztársaidnak, közönségednek.”
Sár József jelenlegi aktív zenekarai a Stoni Blues Band, a Triyo, a Rokolya és a Kárikittyom AntiCeleb ORchestra.
A könyvet a Pécsi Könnyűzenei Egyesület adta ki. Céljuk Pécs könnyűzenei életének fellendítése, stílusoktól függetlenül fellépések, próbalehetőségek, fesztiválok szervezése és könyvkiadás. Ennek érdekében számos, a városban tevékenykedő civil szervezettel kötöttek együttműködési megállapodást és a város vezetése is támogatja törekvéseiket.
A könyv negatívuma a szövegben található nevek gyakori, hibás, pontatlan szerepeltetése: nagyon elkelt volna egy jó szemű szerkesztő és a kicsit vastagon fogó ceruza is riasztó lehet a könyv beárazása miatt. Kiváló viszont a kötetet lezáró, Emlékképek című fotó-fejezet.
Sár József életének másik nagy szerelmét a rovarok jelentik: entomológusként több kötetet és számos tudományos szakcikket, tanulmányt publikált, hazánkon kívül Brazíliában is alkalma nyílt rovartani kutatásokra. Ő alapította és üzemelteti a Drávaszabolcsi Állandó Rovartani Kiállítást. Jelenleg negyedik könyvén dolgozik.
Sár József: 40 év a dobok mögött, Pécsi Könnyűzenei Egyesület, Pécs, 2022.
Szerző: Rozsonits Tamás
Nyitókép: Marsalkó Péter
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
