„Méltatlanul a háttérben ‒ Döme Dezső: dob!” ‒ Hobo gyakran így mutatta be a Hobo Blues Band egykori dobosát a koncerteken. Milyen igaza volt: valóban méltatlan helyzet mindig takarásban lenni, de semmi mással össze nem mérhető érzés dobolni.
Dodi – ahogy mindenki szólította ‒ roma zenész famíliában született Budapesten, 1953. augusztus 24-én. Nem vezethetett másfelé az út számára sem, mint a Zene Birodalmába. Első hangszere a gitár volt, de jól is énekelt és az is hamar kiderült, hogy szinte az összes instrumentumhoz van érzéke ‒ legfőképp a dobhoz. Hetedikes korában kapta az első dobfelszerelését ‒ egy hazai KOZMOSZ márkájút ‒, és rettentő szorgalommal neki is állt gyakorolni lakásukban, a panelház hetedik emeletén, ami hamar paktummal végződött:
egy feljelentést követően megegyezett a lakókkal, hogy mitől meddig ütheti a ritmus.
Újpesten, a Munkásotthon közelében laktak, ott próbált Radics Béla a Tűzkerékkel (a legendás Váradi „Vadölő” László és Som Lajos felállásban), így a kis Dodi hamar lecserélte korábbi kedvencét, a Beatlest Jimi Hendrixre és a Creamre. Történt egyszer, hogy „Vadi” elfelejtett megjelenni a próbán és Béla beültette az amúgy is minden megmozdulásukat szájtátva figyelő kisfiút, aki hibátlanul lejátszotta az összes számot, Béla meg is jegyezte: „Te leszel a következő dobosom!” Addig azonban a Rivers zenekarral nyomtak egy idényt Nógrádverőcén, az Expressz-táborban. Itt érte utol RB Kapitány távirata: „Hétfőn próba!”
A Tűzkerék akkoriban bővült egy időre négytagúvá, Demjén Ferenc érkezett az énekesi posztra, de Som Lajos távozása után a nyakába akasztotta a basszgitárt is. Bemutatkozó koncert: Ifipark ‒ tízezer ember előtt. Dodinak inába szállt a bátorság, sírva kereket oldott, de elfogták és visszakísérték a dobok mögé.
A többi rocktörténelem.
A Nevada 1974-ben. Balról: Radics Béla, Kertész László, Döme Dezső, Csolti István, Guzsváry Csaba. Forrás: A Rockmúzeum archívuma
Aztán Demjén Rózsi is kiszállt, jött a Nevada, majd újra a Tűzkerék, érkezett több basszusgitáros, végül Póka Egon, akivel nagyon összebarátkoztak. Mikor Egon is lelépett Béla mellől, Dodi megkereste: mindegy, hol játszik, ő is ott akar dobolni. A zenekart úgy hívták: Hobo Blues Band, az évszám 1978, majd Döme 1980-ban kilépett egy időközben meghiúsult németországi vendéglátós meghívás miatt. Hoppon maradt, magányosan, de nagyon szorgalmasan gyakorolt, majd vett egy nagy levegőt és felkereste a HBB-t: elmondta, mekkora bajban van.
Döme Dezső a Hobo Blues Band tagjaként, az Ifjúsági Magazin poszterén. Forrás: a szerző archívuma
A zenekar ‒ elsősorban Pálmai Zoltán dobos ‒ hatalmas emberségről tett tanúbizonyságot: visszavették Dodit és egy ideig ketten doboltak a HBB koncertjein. Nagyon kevés színpadon fért el két komplett dobfelszerelés, Dodi nem akart a zenekarban feszültséget kelteni, ismét távozott. Évekig egy pincében gyakorolt, imádott példaképe, Billy Cobham felfoghatatlanul bonyolult figuráit próbálta lejátszani. Aztán, amikor Nikosz Paganatosz dobos hazatért külföldi munkájából, hozott magával egy Fibes márkájú, amerikai gyártmányú dobfelszerelést, ami eladósorba került.
Igen: egy valódi Fibes, Billy Cobham hangszere.
Dodi aznap eladta 1200-as Zsiguliját, bevágódott egy taxiba és irány Nikosz lakása. Mert versenyben volt Kőszegi Imrével… Dodi taxija ért oda előbb. Később Fehér Lajos, a Syrius dobosa és a Karthago egyik alapítója is el akarta adni neki az éppen ugyanolyan fehér színű és méretű Fibes cuccát, de Hősünk lemaradt róla, pedig ha sikerül beszereznie, akkor megvalósíthatta volna régi álmát: a két nagydobos, négy felsőtamos, két állótamos orbitális méretű Fibes-szörnyet, pont olyat, mint Cobham mesteré is volt. Így aztán maradt a duplázó (vagyis a twin pedál, amelynek segítségével egy nagydobon is úgy lehet játszani, mintha dupla szett lenne) és a cintányér-erdő, főleg a Paiste 2002-es, 20”-os China Type, minden „nem dobos” halálos ellensége, hallócsontok őrlője, dobhártyák robbantója, emiatt repültek a műanyag székek koncert közben dobosunk felé ‒ Tátrai Tibusz és Póka Egon kezéből.
Ez utóbbi két muzsikus „rehabilitálta” aztán Dodit, mert elhívták a pincéből a Radics Béla Emlékzenekarba, aztán Pálmai Zoltán P. Boxba való távozása után vissza a HBB-be, ahol 1989-ig játszott. Ezután tagja lett a Tunyogi Band, a P. Mobil majd az Új Tunyogi Band zenekaroknak, ám ezek feloszlása/átalakulása után ismét az önkéntes illegalitást választotta.
Felejthetetlen alakítást nyújtott a 6:3 című HBB-klipben, valamint a zenekar Lágymányosi Közösségi Házbeli klubestjein, a zenekari Ki mit tud?-on előadott Kazal László-kuplé, a Megyen a hegyen a turista előadásával.
Aktív korszakában szinte összenőtt személyes roadjával, Hippyvel (Bordás István), aki „Döme Crew” feliratú pólóban törölgette a számok közti szünetekben Dodi gyöngyöző homlokát, és itatta a valami csípőssel alaposan kibélelt narancs dzsússzal.
Haláláig naponta megszállottként gyakorolt és abban reménykedett, hogy majd hívják. Mert talán még eszébe jut valakinek, és éppen ő kell. 2023. június 12-én hunyt el. Ma lenne hetven éves.
Szerző: Rozsonits Tamás
Nyitókép: A szerző archívuma.
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
