1970 tavaszán az Ifjúsági Magazin játékos szavazást hirdetett. A játék célja az volt, hogy az újság olvasói állítsanak össze egy képzeletbeli „szuper együttest” a népszerű beatzenekarok tagjaiból. Kicsit később ezt a „versenyt” a zenész-szakma berkein belül is megrendezték, a két voksolást 1970 júliusában zárult le.

Hetvenöt éves a magyar dal apja. Bródy Jánossal megörökölt nyakkendőről, a hazai rocktörténet origójáról, klubok előtt kígyózó végtelen sorokról, hajnalig tartó szalagavató bálokról, sörben és virsliben rendezett gázsikról, és a szólókarrierje beindulásáról is beszélgettünk.

A romániai Electrecord sosem folytatott túl széles körű kiadói tevékenységet. Minden bizonnyal a helyi piac korlátai is befolyásolták, hiszen az országban a szocialista évtizedek alatt az életszínvonal nem volt olyan magas, hogy a hanglemezes hobbi általánosan elterjedtnek számíthatott volna. Összehasonlításul: a nyolcvanas években, az akkoriban huszonhárom-milliós országban hétmillióra volt tehető a legmagasabb évi lemezkibocsátás, míg a tízmilliós Magyarországon ez a szám ugyanez idő tájt kilencmillió körül járt. De milyen magyar lemezek jelentek meg Ceaușescu országában?

A hatvanas évek végétől a magyar könnyűzene meghatározó alakja Erdős Péter, aki hivatalos titulusa szerint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) jogtanácsosa (1968-tól) és a sajtóosztály vezetője volt, valójában azonban a könnyűzenét érintő minden jelentős döntés hozzá köthető. A „popcézár” az 1970-es évek második felében új célként jelölte ki a magyar könnyűzene számára a külföldi, elsősorban nyugati piacok meghódítását.

A hetvenes-nyolcvanas évek underground dalköltészetének gondosan válogatott darabjait kivételes érzékenységgel örökítette meg Kamondy Ágnes. A Dalok Közép-Nirvániából című estje, illetve a hozzá kapcsolódó, 1993-ban rögzített, azonos elnevezésű hanganyag jelképesen is lezárta a hetvenes, nyolcvanas évek földalatti korszakát, de egy pillanatra kiengedte még annak palackba zárt szellemeit.

Az Indián, akit kisiskolásként rövid úton eltanácsolt a zongoratanár. Később aztán minden hangot megismert a hangszeren, és az ország egyik legjobb gitárosa lett. Karácsony James a Ferm és a Generál után került a Loksiba. Kijárta a rock and roll-iskolát és hosszú évtizedeken át azóta is jelesre vizsgázik a színpadokon, de sikerei ellenére is szerény, közvetlen maradt. A „táncra játszásról”, a beatkorszak első éveinek szabadságáról, a showbiznisz lehetőségeiről és árnyoldalairól, a Barta-örökségről, a kaliforniai naplementéről, az újrakezdésekről és a Nyugati pályaudvar csendjéről is beszélgettünk vele.

Az Illés együttes az 1970-es londoni útjuk során a BBC-s Bobby Gordonnak tett nyilatkozat miatt „kiérdemelt” letiltás után, 1971 januárjában vonulhatott újra stúdióba, hogy új (és néhány régebbi) dalait rögzíthesse.

Oldal Gábor Zene futószalagon című könyve igazság szerint nem rocktörténeti kötet, mégis hasznos lehet azoknak, akik a popzene törvényszerűségeit és történetét szeretnék mélyrehatóbban érteni.

Jugoszlávia soknemzetiségű ország volt, amelynek szövetségi állami rendszerben működött az igazgatása. Felsőbb politikai koncepció volt, hogy igyekeztek a nemzetiségiek igényeit is kielégíteni, a kultúra minden területén. A jugoszláviai magyar kisebbség legnagyobb része a Vajdaságban élt, így a jugoszláviai magyar kulturális élet ide koncentrálódott. Szűk körben magyar könnyűzenei élet is zajlott, amelyhez kapcsolódóan megjelentek lemezek is. A tartomány Szerbia része volt, így a Belgrádban székelő RTB (Radiotelevizija Beograd) kiadó égisze alatt készültek el a helyi, magyar nyelvű táncdalprodukciók.

Ambrus Zoltán Kovács Gyulánál és Kőszegi Imrénél tanult dobolni. Zenélt együtt Radics Bélával, tagja volt a Balázs Fecó–Som Lajos-féle Neotonnak és egészen 1980-ig a zenekarban maradt. A kezdeti évek különlegességéről, az olasz turné sikeréről és a szovjet viszonyokról is beszélgettünk vele, de elmesélte azt is, miért kellett mennie a Neotonból. És, hogy megbánta-e, hogy negyven éve félretette a dobverőt? Az interjúból ez is kiderül.