Volt egyszer egy beatkorszak

A föld alól, a föld alá – Az egri underground rendszerváltás körüli évei

2021. október 11. - beatkorSzaki

1979_peron_koncert_muvhaz.jpg

„Rendszerváltás utáni évek” – kíváncsi lennék történetünk hőseinek, az egri underground zenei és művészeti szcéna tagjainak az arcára, ha ezt a kifejezést, mondjuk 1987-ben hallják… És mivel rendszerváltás utáni évek nincsenek rendszerváltás, és persze rendszerváltást megelőző évek nélkül, ezért álljon itt, az elején egy kis visszapillantás.

Az egri rockzenei élet a hatvanas-hetvenes években finoman szólva sem volt túlzottan pezsgő: igazi eseménynek számított, ha fellépett például a Gemini, vagy valamelyik középiskola tornatermében diszkót tartott Arató András, az pedig legendává nemesedett, hogy a hetvenes évek derekán egy szabadtéri Omega-koncerten a fékeveszett rajongók felborították a kordont. A helyi erőket a hetvenes évek végén olyan zenekarok képviselték, mint a máig népszerű, népzenét játszó Gajdos rockosabb elődje, a Kaloda, vagy a város későbbi közéletének egyik jellegzetes alakját, Weil Zoltánt is felvonultató Peron, akiktől megtudhattuk például, hogy A pénznek emberszaga van. Mindenképpen kiemelendő egy, a támogatott és a tűrt kategória határán mozgó helyi rockzenekar: a Turcsányi Sándor, azaz Turpi vezette, megyeszerte óriási népszerűségnek örvendő Pótkerék (mások mellett tagok még: Szecskó József és Tóth József, azaz Ricsi). Ők sajnos (egy demón kívül) kézzelfogható hanghordozót nem hagytak ránk, viszont olyan örökbecsű dalokat, mint a Vastüdejű hangya vagy az Ostrom, igen. Ha pedig egyetlen sort idézhetnék tőlük, a következő lenne az: „Kotonnak születtem, határőr vagyok, minden életet meggátolhatok!”

1996_potkerek_es_gajdos_kozos_buli_mas_klub.jpgA Pótkerék és a Gajdos közös bulija a MÁS Klubban (1996). Forrás: Németh Tibor archívuma.

A Pótkerék elévülhetetlen érdeme, hogy hivatalos próbahelyén – persze fű alatt – próba-, sőt kvázi fellépési lehetőséget adott a környék első punkzenekarának, a helyi Ricsésekből és Piramis-brigádosokból 1982-ben kinövő QQRIQ-nak. A tagok között Kele, Janó, Kályhás és Kukac mellett ott van Juhász Misi énekes is, akinek a neve a későbbiekben még fel-fel fog bukkanni.

„Jó ebédhez szól a punk” – szólt a QQRIQ egyik slágere, és ezzel toborzót is fújtak a városban, ahol hirtelen több új banda – mint a Heródes vagy a Sziréna – és országos szinten is igen izmosnak mondható punkcsapat termett elő a semmiből. A jó egriek, akik eddig is becsülettel szörnyülködtek egy-egy popper, ne adj’ Isten, csöves láttán, most aztán végképp foghatták a fejüket, nem is sejtve, mi vár még rájuk

1983-ban magam is ebbe a csapatba kértem és nyertem felvételt, legjobb barátommal együtt. Patrónusunk, Rongyos a következő intelmet intézte hozzánk, mielőtt bevitt a banda törzskocsmájába: „Naszi, te vedd le a Kim Wilde-jelvényt, Pepe, te meg az Iron Maident, azok nem punkok, a többi maradhat.”

A rendszerváltásig hátralévő hat év elképesztő mennyiségű történése közül csak kiragadva álljon itt néhány, a későbbiekre kiható vagy azokat megelőlegező esemény.

1984 őszén a Budai Ifjúsági Parkban tartották az ország első punkfesztiválját, többek között olyan fellépőkkel, mint a VHK vagy a Marina Revue. Mivel akkoriban Egerben minden fellépési lehetőséget meghiúsítottak a hatóságok, kora reggel mintegy harmincfős, pogózásra kiéhezett kontingens indult útnak a pályaudvarról. Apró érdekesség, hogy ezt a harminc főt egy budapesti punk testvérpár fogadta a Keletiben, hazavitte őket békés kertvárosi otthonába, ahol az anyuka egy gigaadag paprikás krumplit dobott össze nekik bográcsban, az apuka pedig a slamposabbaknak segített tarajt borotválni.

1987_egi_punkok_pesti_punkok_egi_var.jpgEgri és budapesti punkok az egri vár falánál (1987). Forrás: Németh Tibor archívuma

A fellépési lehetőség hiánya nem szegte kedvét a zenekar-alapítási kedvnek a hevesi megyeszékhelyen, ahol fiatal, tettre kész erőkből még 1984 folyamán megalakult például az Áprilisi Hóesés, az Egri Csillagok és a Gusztus is.

És volt még egy fontos történése az évnek: híre kelt, hogy a fővárosi punkok egy része leborotválta tüskés haját, bőrdzsekijét pedig bomberre cserélte, így ezután gyorsan kettévált az egri társaság is, sőt néhány barátból rövidesen ellenség lett. „Büdös náci”; „mocskos anarchista”; sziszegték egymásnak korzózás közben a főutcán – napjainkat meghazudtoló hévvel – az egykori barátokból lett punkok és skinheadek.

A bőrfejűek rövidesen a város kriminológiai történetébe is beírták magukat, ugyanis 1985-ben néhány arab diáknak mutatták be nagyon is kézzelfoghatóan, hogy milyennek is képzelik az egri vendégszeretetet. Kinek felfüggesztett, kinek letöltendő szabadságvesztés jutott a bunyóért, a várost pedig országszerte skinhead-központként kezdték emlegetni.

És bár a punkok köztörvényes bűnökkel nem tudtak szolgálni, azért a hatóságok megkülönböztetett figyelmét ők sem kerülték el. Kirívó külsejük és a rendszerrel való – a kor szelleméhez képest nyílt – szembenállásuk nem maradt következmények nélküli: utcai vegzálások, iskoláik, munkahelyeik „figyelmeztetése”, beidézések, hangzóanyagok elkobzása, szórakozóhelyekről és kulturális intézményekből való kitiltások, koncertek betiltása, és még sorolhatnám a rend éber őreinek módszereit, amelyekkel igyekeztek értésükre adni, hogy a hatalom nem ilyennek képzeli el a szocialista embertípus ifjú példányait.

en_tancolnek_veled_mas_klub.JPGFiatalok a MÁS Klubban. Forrás: Németh Tibor archívuma.

A következő egy-két évben megjelentek a városban a fekete ruhás, tupírozott hajú gruftik is (néhányuk a punkléttel járó rendőrségi zaklatást megunva cserélte a bakancsát hegyes orrú csizmára), a Tanárképző Főiskola pinceklubjából pedig kleopátrafrizurás, kötött pulcsis alternatívok, elvarázsolt művészpalánták és lánglelkű osztályharcosok bújtak elő, és keveredtek az őslakos egri fiatalokkal.

Biztonsági Tanács, Dominó Elv, Kizárt Dolog, Légió – csak néhány újabb az állandóan meg- és átalakuló zenekarok közül, és egy személyes kedvenc: a csak két próbát megélt, több másik mellett Borhy András, azaz Kígyó nevéhez kötődő András Nincs Itthon, Elment Az Orvoshoz nevű formáció. Eközben – részben a „sorsközösség”, részben a műfaj jellegéből adódó „csináld magad” szellem okán – az egri punkok pókhálószerűen fonódó kapcsolatrendszert alakítottak ki a főváros és számos vidéki központ – Ajka, Debrecen, Miskolc, Szombathely, Tiszafüred, hogy csak néhányat említsek – underground szcénáival.

Ennek egyik legfőbb inspirátora az Asztalos Ildi és Rupaszov Tamás által üzemeltetett Trottel zenekar, illetve a Trottel Distribution, az első hazai független és persze illegális kazettakiadó kiterjedt és tudatosan felépített tevékenysége volt. A kispolgárokat és bürokratákat gúnyoló nóták, és persze az alkoholhoz és a tarajos lányokhoz írt ódák helyét így vette át sokaknál a társadalmi igazságosság, a személyes szabadság, az emberi jogok, a környezetvédelem vagy éppen az atomenergia-ellenesség témája.

Levelezés, kazetták csereberéje, csapatos átruccanások, egy-egy illegális vagy véletlenül be nem tiltott koncert, később fű alatti amatőr kazettakiadás és -terjesztés, 1987-től pedig egy-egy fanzine, azaz házilag összebarkácsolt újság, esetenként ellenzéki szamizdatok terjesztése is szerepelt a műsorban.

egri_fanzinek_1.jpgEgri fanzine-ok. Forrás: Németh Tibor archívuma.

De az egri underground határokat sem ismert. Osztrák, svájci, holland, finn, német és jugoszláviai punkokkal alakultak ki kapcsolatok, külföldi válogatásalbumokra kerültek fel például a Biztonsági Tanács olyan örökbecsű dalai, mint a Hol a nagy igazság vagy a Terepszínű Moszkvics. A Balaton-part helyett bécsi és berlini klubokba jártak az egriek, a viszontlátogatások során pedig hol egy pesti zenekarral borozgattak a Szépasszonyvölgyben, hol német punkokat vittek kisvasutazni és piknikezni Szilvásváradra.

Ipari mennyiségben, szappanréteggel bevont, ezáltal lemoshatóvá és újrahasznosíthatóvá tett bélyegekkel indultak útra bel- és külföldre is azok a levelek, amelyek demó- vagy koncertfelvételeket tartalmazó magnószalagokat rejtettek. Ezek a postai méret- és súlyhatárok miatt nemegyszer szétszedve, tok nélkül kerültek a borítékba, hogy a címzett a kézbesítés után egy másikba újra beszerelve hallgathassa meg őket.

A debreceni Mély Vágás és a budapesti Isten Malaca után Eger is igyekezett élen járni a fanzine-készítésben, a Juhász Misi és jómagam által 1987-ben készített Vitamin első száma azonban hamvába holt. Bár elképesztő ravaszsággal, az enyhébb jugoszláviai sajtótörvényeket kihasználva egy újvidéki költő, zenei újságíró, Fenyvesi „Kokó” Ottó neve alatt terveztük futtatni a lapot, a teljes titoktartás ellenére még megjelenés előtt valahogyan homokszem került a gépezetbe. Bekérettek a rendőrségre (szokás szerint a suliban kerestek, holott nagyon jól tudták a címemet, hiszen mindennap fel is írták a Dobó téren), és körülbelül egy óra mellébeszélés után Medve hadnagy egyszer csak váratlanul megjegyezte: „Egyébként nem rossz a Vitamin, a Sid Vicious-sztori külön tetszett, de higgyétek el, nem ér egy sajtórendészeti pert az egész!” Mivel kettőnkön és Kokón kívül csak a fénymásolást vállaló régi ismerős volt beavatva, a következő szerkesztőségi meetingünkön fájó szívvel felfüggesztettük a lebukott projektet.

Az évtized végére a zenészek és zenerajongók lassan amatőr politikusokká is avanzsáltak, beléptek a frissen alakuló pártokba (korukból fakadóan elsősorban a Fideszbe), tüntettek a Kossuth-címerért, és virrasztottak a romániai falurombolás megállításáért, jótékonysági gyűjtéseket szerveztek, vagy az ellenzéki kerekasztalnál konzultáltak.

Alig egy éve még az „igyunk egy sört!” volt a leggyakrabban elhangzó mondat az egri punkok között, most viszont nem lehetett úgy belefülelni egy beszélgetésükbe, hogy egy-két percen belül ne ezt halljuk: „Írjunk egy petíciót!” A belvárosban megnyílt Fidesz-irodába belépőknek úgy tűnhetett, hogy véletlenül az Exploited turnéöltözőjébe toppantak be.

Hétvégenként a frissen nyílt, de máris legendás budapesti Fekete Lyukban vezették le rendszerváltó hevületüket a fiatalok, a vonaton hazafelé zötykölődve pedig hajnaltájban előbb-utóbb mindig elhangzott egy fohász: „Bárcsak Egerben is lenne egy ilyen hely!”

Nos, rövidesen úgy tűnt, hogy a fohász akár meghallgatásra is találhat. Lábra kapott ugyanis a hír, hogy az összeomló állampárt körzeti irodáit (volt belőlük a városban jó néhány) különféle pártoknak, társadalmi szervezeteknek fogják kiosztani. Több se kellett a Fidesz-bőrbe bújt egri alternatívoknak, kinézték maguknak az egyik pártházacskát, majd rögvest megható helyzetjelentést fogalmaztak a helyi fiatalság kulturális éhségéről és a kereslettel szembeni siralmas kínálatról, egyben – új szokásukhoz híven – petíciót írtak a városvezetéshez, melyben benyújtották igényüket az épületre.

A kását persze nem eszik olyan forrón, az ügy sajnos az illetékeseknél a latolgatás fázisáig sem jutott el, ugyanis a keménymagnak megmaradó öreg MSZMP-sek pont ezt a helyet óhajtották maguknak megtartani, abban bízva, hogy innen rövidesen újra fellobbanthatják a proletárforradalom lángját.

Az ötlet jó – summázhatta az eredményt a csapat, és ugyan nem hozott kézzelfogható eredményt, azonban remek ugródeszkának bizonyult. Első lépésként a belváros szívében álló Ifjúsági Ház becserkészése tűnt a legkézenfekvőbbnek. Az étlapon itt addig tinidiszkók, a Horváth Attila, Okos Tibor és később Szabó Attila fémjelezte Gajdos és más népzenei produkciók, alkalmanként dzsesszkoncertek, és az őrület netovábbjaként egy-egy rockbuli szerepelt, például a Lord zenekar prezentálásában.

Ezt a patinás intézményt környékezte meg kisfiús báját bevetve a sorsfordító nyolcvankilences év tavaszán Juhász Misi, és a picit nyíló ajtó résébe ügyesen dugta be a lábát. Első körben hétfő, igen, hétfő esténként engedélyezték kisebb programok szervezését egy klubszobában, ahol a PUF-ból Lecsóval beszélgettek, Jégkrémbalettozni tanultak, vagy Joy Division-dalszövegeket fordítottak az erre fogékonyak. A ház legnagyobb örömére a programsorozat a becsületes programoktól jól elkülöníthető Más Alternatív Zenei Klub nevet kapta.

Azzal, hogy a csapat a négy szóból kettőben is – Más és Alternatív, ugyebár – biztosította a nagyérdeműt önnön különcségéről, sikerült annyira megnyugtatni a népművelőket, hogy ősztől a Ház nagytermében már alkalmanként koncertekre is sor kerülhetett. Semmi sem állt immár az útjába annak, hogy kreatív energiáikat az alkotás irányába fordítsák a fiatalok, és végre a politikát is ráhagyhatták az első szabad választások hírére a semmiből előbukkanó önjelöltekre, a megreformálódott KISZ-titkárokra, és a bácsikra, akik úgy emlékeztek, hogy Kisgazdák voltak már negyvenötben is.

1990_januar_ifihaz_mas_havi.jpgA MÁS Klub programja 1990 januárjában. Forrás: Németh Tibor archívuma.

Újra fellángolt hát a zenekar-alapítási láz, ezúttal a független műfajok egész sorát felvonultatva a hardcore-tól (Boston Klinika, Corpse, Forcas,) a trash-en (Flag Of Hate), a death metalon (Fermentatio), az art punkon (BT) át a kísérleti minimálig (Labeo Bicolor), az alter rockig (Sovány Vigasz) és a gothicig (Irgalmatlan Nővérek). Inspirációért sem kellett már messzire menni, hiszen az helybe jött: felváltva érkeztek a legjobb hazai underground bandák, a nemzetközi kapcsolatok gyümölcseiként pedig szerte Európából indusztriális, punk- vagy éppen experimentális csapatok.

A kora esti koncertek után fellépő és közönsége együtt hömpölygött át a Pallos borozóba, a helyiek végvárába, ahol új értelmet nyert a „szürreális” kifejezés: Grandpierre Attila a csillagászszakma és a nemzeti indentitás összeegyeztethetőségéről vitázott egy anarchista szobafestővel, a Leukémia zenekar gumicsizmás bácsikkal dartsozott, Waszlavik a bajsza alatt mosolygott, a skót anarchopunk csajbanda, az Archbishop Kebab tagjai pedig lelkesen szkanderoztak helyi gördeszkásokkal. És az emberek mindenre kíváncsiak voltak: nem volt olyan elvetemült zenei kísérlet, amely ne aratott volna sikert, olyan koncert, ahol ne tolongtak volna a nézők.

belepni_szabad_mas_klub.jpgFiatalok váltanak jegyet a MÁS Klubba. Forrás: Németh Tibor archívuma.

A ránk zúdult szabadság az üzleti és a szellemi vállalkozó kedv ezernyi más eredményével is járt. Bronx néven underground kocsma, Blue Bell néven alternatív hanglemezbolt nyílt, megjelentek az első graffitisek (Chebox Dragons, Nbz, Sior, Smd, Tsr), a diszkósok kegyeiért frissen startolt szórakozóhelyek versengtek, végre valódi stúdiókban rögzíthették anyagaikat a bandák, az országos hírűek pedig komplett turnékat bonyolítottak az országban, természetesen kis városunkat sem feledve ki. Remek délutáni program volt a belvárosban sétálva olvasgatni a valószínűleg komoly brainstorming eredményeként létrejött, bénábbnál bénább turnéneveket a plakátokon, köztük a „kurtafarkú malac tour”-hoz vagy a „tour a franc”-hoz hasonló jófejségeket.

Végre fejvesztés terhe nélkül lehetett fanzine-t is kiadni, így aztán Misi megújult formában folytatta egyedül a Vitamint, Kármán Zoltán Kátrány különböző zenekari szövegkönyvek mellett megcsinálta a Visszhangot, én pedig az Olvasnivalóval jelentkeztem, ami hat számot ért meg két-három év alatt. Már a készítésnél és a sokszorosításnál jó hasznát látta az ember az ellenzéki idők kapcsolati tőkéjének, nekem például rengeteget segített Weil Zoli, aki akkor az Egri Est nevű közéleti lapot készítette, a budapesti Nagy Jenő az ABC Demokrata szamizdat kiadótól, vagy Rácz Misi, aki Mély Vágás után akkoriban a Második Látást szerkesztette. Mivel fanzine-ek az ország minden pontján teremtek ekkoriban, nem volt nehéz a terjesztés sem, részben egymásra, részben a régi pókháló pontjaira támaszkodva. Szegeden még egy országos fanzine-találkozóra is sor került a Tűzvonalat készítő Krisztin Róbert jóvoltából.

A politikusabb hozzáállású zenekarok sem vesztették el a lábuk alól a talajt, mert az állampárti hatalom megszűnt ugyan, de bőven elég visszásság maradt és támadt így is, amit céltáblára tűzhettek. A Más pedig közben újabb helyi zenekarok tucatjainak adott színpadot, és felvonultatta a friss underground-csemegét is. Az év rendszerint hardcore-fesztivállal zárult, ahová az egész országból sereglett össze a közönség.

1996_mas_egri_punkfeszt.jpgAz 1996-os punkfesztivál plakátja. Forrás: Németh Tibor archívuma.

Bár a kilencvenes évek közepére az Ifjúsági Házat már második otthonukként kezelték a fiatalok, de senki sem második otthont akart, hanem elsőt. A csapat kemény magja 1993-ban azzal a konkrét céllal hozta létre az Egri Alternatív Kulturális Egyesületet, hogy végre saját üzemeltetésű helyet gründoljanak, és ennek nevében Juhász Misi ismét támadásba lendült, ezúttal a városházán. Itt sem ártott az ellenzéki közelmúlt, a közben városatyákká avanzsált kerekasztalos kollégák – ha nem is könnyen, de – meggyőzhetőnek bizonyultak, és végül rábólintottak a volt harcostársak habókos ötletére.

1994_terepszemle_a_leendo_mas_klub.jpgTerepszemle a leendő MÁS Klubban. Forrás: Németh Tibor.

Jó kétévnyi puhítás, győzködés, egyeztetés és helykeresés következett, melynek során az egyesület tagsága megismerhette a város legendás pincerendszerének jó részét. A választás végül egy, a belvároshoz közel eső, közel 400 négyzetméteres pincelabirintusra esett, amelyet már évtizedekkel azelőtt légvédelmi óvóhellyé alakítottak ki.

A városvezetés – országosan is példaértékű módon – használatba adta a helyet az egyesületnek, és elvégezte a közművesítést is. Az új lakókra várt a berendezés, az udvar tereprendezése, valamint a technikai felszerelés, amihez pályázati segítséget is kaptak. Már ebben a fázisban sikerült aktivizálni a leendő közönséget is, akik színpadot építettek, használt bútorokat hoztak, graffitikkel borították be a falakat, vagy éppen ebédet főztek a szorgoskodóknak. A város erre fogékony fiatalságának egyik fele a nyitáson fáradozott, a másik pedig lélegzet-visszafojtva várta az eredményt.

1995 szeptemberében nyitotta meg pinceajtaját az immár önállóan működő, de a régi nevet egyelőre megtartó MÁS Klub. A szervezők tudatos döntése volt, hogy az addigi underground/alternatív vonalat megtartva más műfajok felé is nyitnak. Blues, dzsessz, elektronika, hiphop, metál, népzene, világzene – nagyjából minden, ami nem végletekig kommersz. A képzeletbeli lobogón a kulturális sokszínűség, az erőszakmentesség és a szórakoztatóipari rablógazdálkodás elkerülése szerepelt.

1996_brain_of_morbius_uk_mas_klub.JPGA Brain of Morbius a MÁS színpadán. Forrás: Németh Tibor archívuma.

A heti négy-öt nyitvatartási napba sok minden belefért; elsősorban természetesen koncertek (csak ötletszerűen az első hónapok fellépőiből: Action, AMD, Ando Drom, Ápolók, Árnyak, Barbaro, Beatrice, Deák Bill Blues Band, ef Zámbó Happy Dead Band, Ferenczi György, Heaven Street Seven, Hobo, Kampec Dolores, Kimnowak, Kispál és a Borz, Leukémia, Másfél, Muzsikás, Nyers, Quimby, Sedative Bang, SexEpil, Sziámi, Tankcsapda, Török Ádám, Trottel, Vágtázó Halottkémek. Emellett számos külföldi zenekar, mint a Brain of Morbius Angliából, a Dildo Warheads Belgiumból, a Distract Vibes Hollandiából, az LTS és a Zarbi Band Franciaországból, a Mentally Parasites és a Straight Jacket Szlovákiából, a Mesiac V Lufte és a Zabloudil Csehországból, a Rufe Buzzy az Egyesült Államokból, a Wizo Németországból. De volt alternatív diszkó és görög táncház, Tilos DJ-k és sakkverseny, pingpong- és amőbabajnokság, filmklub, drogprevenció, performansz, kiállítások, színház, bábszínház, világjáró klub és íjásztanfolyam, gyakorlatilag bármi, amit a szervezők vagy éppen valamelyik vendég kitalált.

Megesett, hogy két törzsvendég rögtönzött tombolát rendezett a koncertek szünetében, és miután az otthonról lenyúlt lekvár és nullásliszt már gazdára talált, így szóltak a fődíjért izgatottan kisiető tinilányhoz: „nyereményed Bátonyi Róbert műbútorasztalos szakmunkás” – és a színpad sarkában részegen bóbiskoló barátjukra mutattak.

Robbanásszerű gyorsasággal rendeződött át a város és a környék fiatalsága néhány hónap, sőt néhány hét alatt. A füstös pinceágak labirintusa nemcsak összegyűjtötte az addig különálló, néhány fős sejteket, vagy nagyobb csoportokat, hanem hol szorosabban, hol lazábban össze is kapcsolta, akár -olvasztotta vagy éppen átrendezte azokat. Egymást közelebbről megismerve jelentéktelenné váltak a különbségek: együtt csocsózott és itta Márka szőlőjét punk és hippi, rocker és gördeszkás, graffitis és goth.

1995_mas_tolerancia_feszt.jpgA MÁS Klub plakátja. Forrás: Németh Tibor archívuma.

Aki a városban és környékén zenélni, rapelni, lemezeket pörgetni, fotózni, festeni vagy éppen pantomimezni akart, azt kapott teret a MÁS-ban, és ez természetesen jótékonyan hatott a vállalkozó kedvre. Hajdú Zoltán Gulab a hardcore-esteket szervezte, és vegetáriánus ételosztásokat tartott, Kátrány polgári szolgálatos infópultot üzemeltetett, DJ Kari az elektronikus zenék házi felelőse volt, Kecskeméti László és Fekete Valér Sior a Klub honlapját tervezte, Nagy Dénes és Furák László Furi kompromittáló fényképeket készített az események résztvevőiről. A klub technikai guruja, Kígyó nemcsak hangosított és kevert, hanem kérésre rögzítette is a koncerteket, sőt demófelvételeket is készíthettek nála a helyi bandák.

Íme, néhány a friss zenekari termésből: Anger (hardcore), Anyway (rock), Bronzőrület (alter rock), Csebokszári Lakótelep (blues), Derszu Uzala (punk rock), Kerekes (folk rock), My Wounds (doom), Polly Is Dead (grunge), Shut Up ( hard rock), Századvéghangulat (alter rock). Külön specialitás volt a brutális mennyiségű punkbanda: Duguláselhárítás, Dumbpicture, Elvonási Tünetek, Homeless, Ratio, Sérültek, Szoc Gond, Ugliest Weenie, Válságstáb, Wimpole Village.

Nem maradtak ki azonban a város nagy öregjei sem: Turpi a Pótkerékből hol zenélt, hol kiállított, hol Télapó volt, Sarkadi Péter képzőművész performanszokat tartott, és kísérleti elektronikával büntetett, de rendszeresen fellépett a Gajdos vagy a veterán Team Rock Band is, míg másokat a rendszeres fellépési lehetőség élesztett fel a tetszhalálból (Fermentatio, Gusztus). A személyzet sem elégedett meg a sörbontással és a jegykezeléssel, időnként lemezlovaskodtak, Almás néven alkalmi zenekaruk volt, sőt saját bábcsoportot is alakítottak.

A klub partnerkapcsolatokat alakított ki a Főiskola Hallgatói Önkormányzatával, a Katolikus Karitász – RÉV Szenvedélybeteg Segítő Központjával, a Környezetvédők Ifjúsági Körével, a pacifista Alba Körrel, a SZETA-val és más szervezetekkel, és ezek a kapcsolatok is garantálták, hogy a MÁS ne csak egy szórakozóhely legyen, hanem közösség, műhely, szükség esetén menedék.

A külvilág visszajelzései megerősítést adtak, 1996 végén a NIOK (Nemzeti Információs és Oktatási Központ) az „Év Nonprofit Szervezete” díjat adományozta az egyesületnek, a Magyar Narancs közönségszavazásán háromszor is elnyerték az „Év vidéki klubja”, a Z Magazin és a Wanted olvasóitól pedig egy-egy alkalommal az „Év klubja” címet.

1997_es_ha_mindjart_fel_harom_akkor_mi_van_mas_klub.jpgFiatalok az Év klubjában. Forrás: Németh Tibor archívuma.

Eközben persze a városban a felszín felett is zajlott élet, a diszkókban és alkalmilag kibérelt csarnokokban habparty house party-t követett, szorgalmasan playbackeltek a pesti dance-csapatok, és másodvirágzását élte a skinhead-mozgalom is. A MÁS Klub – későbbi nevén EGAL Klub – története egészen 2011 végéig folytatódott, de ez már egy másik sztori.

Egerben mindenesetre felnőtt egy olyan generáció, amelynek természetes volt, hogy koncertekre járhat, családias hangulatban bulizhat, művelődhet vagy éppen filozofálhat, közösséget találhat, és próbálgathatja a szárnyait. A MÁS-ban azóta is élő alkotói és munkakapcsolatok, barátságok, szerelmek szövődtek.

Hogy mindez megtörténhetett volna-e máskor? Rendszerváltás előtt (vagy a nélkül) nyilván nem, de bizonyos, hogy a rendszerváltást követő eufória évein kívül sem így alakultak volna a dolgok. Egyértelmű viszont, hogy az események korántsem maguktól történtek Egerben, és a résztvevők, alakítók, ha más módon is, de egy másik, talán kevésbé kedvező történelmi helyzetben vagy időszakban is bizonyára találtak volna módot arra, hogy kultúrájukat, gondolatiságukat így vagy úgy megjelenítsék a városban.

Szerző: Németh Tibor

Nyitókép: Peron-koncert a művházban (1979), Németh Tibor archívuma

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3216698250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása