A szegedi Városi Rock Klub története a hetvenes évek elejéig nyúlik vissza. Ekkoriban egy dzsesszklub működött az Arany János utcai KISZÖV-ben, vagyis a Csongrád Megyei Kisiparosok Szövetsége klubjában, majd 1980-tól ezt követte a Városi Rock Klub nem formális szervezetként történő megalakulása. A KISZÖV akkori vezetője, Kőhalmi Ottó a Városi Rock Klub egyik kiemelt vendége volt 2020-ban, amikor egy negyvenrészes rádióinterjú-sorozat keretén belül ‒ részben neki köszönhetően is ‒ feldolgozták az elmúlt negyven évet, mintegy élő rocktörténelmi hangoskönyv formájában. Ő segítette Szurdi Zsolt klubalapító munkáját is, hiszen a rendszerváltást megelőző korszakban a „3T” (azaz a „Tiltott-Tűrt-Támogatott”) koordinátarendszerében a Klub a „tűrt” kategóriába tartozott dacára annak, hogy számtalan alkalommal tiltott zenekar is fellépett náluk, így a szegedi CPg (Come on Punk Group) is.
A Klub már akkor sem szimpla koncerthelyszínt jelentett. Szellemiségének kezdetektől fogva fontos pillére, hogy a helyi és környékbeli könnyűzenét kedvelő és művelő fiatalok számára olyan bázist kínál, ahol kedvező feltételek mellett próbálhatnak, eszmét cserélhetnek, valamint saját közönségük előtt színpadra is vihetik azokat az elképzeléseiket, melyeket az épület falai között álmodtak meg. A Klub soha nem csak egy szórakozóhely volt tehát, inkább közösségi színtér, ahol a társadalmi rétegek közötti különbségeket elmosta a zene iránti szeretet. A biológus jókat beszélgetett a kőművessel, a konyhai kisegítő basszusgitározni tanította a jogászt. Mindezek gyümölcseként számos, mára országos hírű zenekar csiszolgatta tudását a Klub falai között, illetve lépett fel a színpadán, mint az East, a Nevergreen, a Nyers, a VHK vagy a Tankcsapda.
A KISZÖV Klub plakátja. Forrás: a Városi Rock Klub archívuma.
Az egyik legszembetűnőbb különbség – a klubalapító Szurdi Zsolt szavaival –, hogy a „többi koncerthelyszínhez képest, amelyek külső műsorokat vásárolnak, itt elsősorban azok léphetnek a nyilvánosság elé, akik valamilyen módon kötődnek a Rock Klubhoz.”
Szurdi maga is zenélt. 1987-ben alapította az azóta is működő Gőzerő zenekart, tizenhét hangszeren játszott, a Népművészet Ifjú Mestere cím mellett a Szeged Kultúrájáért Aranygyűrűvel ismerték el a helyi zenei életben véghez vitt tevékenységeit.
A Gőzerő zenekar korai felállása, balról jobbra: Földes Gábor, Marosi Zoltán, Lázár Erika, Bajnóczi Sándor és Szurdi Zsolt. Forrás: a Városi Rock Klub archívuma.
A Klubnak egy idő után el kellett hagynia első otthonát, a KISZÖV-öt. Így a szegedi rock bölcsője az 1980-as megalakulását követően még ezen évtized második felétől a Juhász Gyula Művelődési Központ pincéjében folytatta tevékenységét. 2006 tavaszán a klub négy évre bezárt, majd a legújabb kori inkarnációja 2010-ben ‒ immáron a Stefánia sétányon ‒ kezdte meg működését, már nemcsak rock tematikájú, hanem irodalmi és néptáncos rendezvényekkel is bővítve underground programkínálatát.
A Klub nemcsak próbatermek, illetve ingyenes fellépések biztosításával igyekezett és igyekszik fenntartani a rock, valamint közösségi színtér eszméit. Fontos szerepet játszott a mára európai hírű Szegedi Ifjúsági Napok átmentésében is, hiszen 1990 és 2002 között több alkalommal helyszínt biztosított a sorsára hagyott fesztiválnak.
Plakát 1991-ből. Forrás: a Városi Rock Klub archívuma.
Manapság a feltörekvő zenekarok koncertjein kívül jótékonysági esteket, határon átnyúló zenekari csereprogramokat, kiállításokat rendeznek itt, de Megtalált Szavak címmel a Klub könyvet is megjelentetett. A jelenkor helyi popkultúrájának fősodrában való részvételét a fentieken túl az is bizonyítja, hogy olyan közismert előadók álltak már a klub kisszínpadán, mint Varga Miklós vagy Kalapács József, de másokon túl koncertezett itt az Akela és a Cadaveres is.
Szerző: Vadász Barbara
Nyitókép: Varga Miklós a szegedi Városi Rock Klub színpadán. Forrás: a Városi Rock Klub archívuma.
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
