Az Andy Warhol Factoryja által inspirált néven, a Czinderi utca 3–5. szám alatti használaton kívüli üzemcsarnokban, a Bázis Építőipari Vállalat lepusztult tulajdonát kibérelve 1991. november 1-én nyitotta meg kapuit Pécs első független rockzenei és alternatív művészeti centruma.
A Magyar Televízió 1989 előtti könnyűzenei kínálatát alapvetően Módos Péter (1939) és stábjának szerkesztői tevékenysége határozta meg. Az eredeti foglalkozása szerint műszerész Módos 1962 és 1968 között a KISZ II. kerületi Bizottságának kulturális és agitprop titkára volt, emellett a Budapesti Ifjúsági Könnyűzenei és Jazz Klubot vezette. 1968-ban lett a Magyar Televízió zenei szerkesztője. A táncdal- és jazzfesztiválok mellett szerkesztőként olyan produkciók fűződnek a nevéhez, mint a Könnyűzenét Kedvelők klubja, az Extázis 7-től 10-ig, a Tapsifüles, a Slágerszerviz, a Jazz Pódium, az Egymillió fontos hangjegy, a Pulzus, a Pori Jazz és a TeleJazzPódium.
Jávorszky Béla Szilárd:
Voltak-e politikai tabuk? Olyan zenekarok, akik ugyan nem voltak hivatalosan letiltva – tehát nem készült erről leirat –, de akikről tudni lehetett, hogy őket nem lehet képernyőre engedni.
Módos Péter:
Tőlem két műsor nem mehetett adásba. Az egyiket már az előbb említettem. A Nagy Feró-féle Bikini, az átmeneti időszakban, a tévé 4-es stúdiójában, illetve az odavezető csiga lépcsősoron vettük fel. Nagy Feró nagyszerű forgatókönyvet írt hozzá, amiből készült egy tizennyolc perces show, amiben részt vett a felesége, Csuka Mónika is, meg az akkor még pici gyereke. Azért nem mehetett adásba, mert az egyik jelenetben, miközben egy orosz népdalt adtak elő, a zenekar tagjai üvegből itták a sört. Az volt a kifogás, hogy ezzel rosszra nevelik az ifjúságot. És pont egy orosz népdal kapcsán. Aztán mégis engedélyezték. Aztán mégsem ment le. De nem volt tragédia.
A másik „letiltott” adás egy Komár-műsor volt, ennek viszont kifejezetten örültem. Roxinpad adás lett volna, a Bolgár Kulturális Otthonban vettük fel, élő hanggal, de felvételről. Azért nem mehetett le, mert – mondom, örültem is – rossz volt a produkció.
Az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának kultúrotthona, azaz a Bosch Klub az angyalföldi Balzac utca 5-7-ben működött és a hatvanas évek első felében számított igazán jelentősnek. Kis hely volt, főleg kezdő bandák koptatták itt a színpadot, de annál félelmetesebb volt a híre. Angyalföldi, újpesti vagányok jártak ide zenét hallgatni, csajozni és pofozkodni. A korai, fél-amatőr beatkorszakban történelmi jelentőségre tett szert.
Aradszky László táncdalénekest olyan népszerű zeneszerzők és szövegírók halmozták el slágerekkel, mint Dobos Attila, Lovas Róbert, Fényes Szabolcs, Szenes Iván és S. Nagy István. 1963-ban Aradszky a Magyar Rádió Tessék választani! című versenyén megosztott első helyet szerzett a Még ide-oda húz a szív című dallal, 1966-ban pedig megnyerte a Magyar Rádió Made In Hungary című dalversenyét, az Isten véled édes Piroskám című slágerrel és az ország egyik legnépszerűbb sztárja lett.
Tóth Eszter Zsófia:
A Budai Ifjúsági Parkról milyen emlékeket őriz?
Aradszky László:
Az Ifjúsági Park is egy meghatározó helyszín volt, hiszen amikor megnyílt, fantasztikus népszerűségnek örvendett a fiatalok körében. Nagyon szigorúan vették a nyakkendő viselését. Rajnák Laci, a főnök fantasztikus krapek volt, olyan fegyelmet tartott, hogy ilyet munkatáborban sem lehetett látni. Kiadta a jelszót, hogy szórakozzon mindenki, de csak kulturáltan. Nagy élményt jelentett ott fellépni, hiszen szinte nem is volt különbség a hétköznap és a hétvége között, mert mindig tele volt a Park csinos lányokkal és tomboló fiatalokkal. A mi dalaink ugyanolyan sikert arattak, mint aztán később az egyre jobban teret kapó beates bandáké. Akkor így neveztük Zoránékat, meg a többieket, hogy a beates bandák. Voltak ott kemény magú rajongótáborral rendelkező zenekarok is természetesen. Öt-hat évig nem volt olyan hét, hogy ne hívtak volna fellépni. Ennek azért volt óriási jelentősége számunkra a siker mellett, mert olyan muzsikusok is kísértek, ami ritkaságszámba ment. A Bergendy zenekarral, az Expressz együttessel, vagy a Kék Csillaggal fellépni azt jelentette, hogy a hangzás frenetikus volt. Mi, énekesek nem voltunk hozzászokva ehhez.
A Bem rakpart 6. szám alatt található patinás, XIX. századi szecessziós villa az Andrássy grófok budai rezidenciája volt, szökőkutas télikerttel, egzotikus növényekkel, pálma- és banánfákkal, a képtárban Rembrandt-, Rubens- és Munkácsy-képekkel. Egy jótékonysági hangverseny alkalmából Liszt Ferenc is fellépett itt. A háború után államosították, majd egy varroda működött az épületben. Aztán a kerületi tanács úgy döntött, kell egy hely, ahol a fiatalok jól érezhetik magukat.
A ma már világörökségi státuszt élvező Várkert Bazár 1875 és 1883 között, Ybl Miklós tervei alapján épült neoreneszánsz stílusban. Üzletek, műtermek, tanműhelyek működtek benne, a Történeti Arcképcsarnok is ide költözött. A második világháborúban belövéseket kapott, erősen megrongálódott és évekig gazdátlanul állt. A budapesti KISZ-bizottság ötlete alapján a kihasználatlan épületet szabadtéri szórakozóhelyként hasznosították.
Dénes József „Dönci” Szökésben című könyvének bemutatója
A Budapest Music Expón a CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja több programmal is várta az érdeklődőket. Az egyik rendezvény keretében Vass Norbert szerkesztő, az alprogram koordinátora beszélgetett Dénes József Szökésben című könyvéről Legát Tiborral, Dönci egykori zenésztársával.