Dénes József „Dönci” Szökésben című könyvének bemutatója
A Budapest Music Expón a CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja több programmal is várta az érdeklődőket. Az egyik rendezvény keretében Vass Norbert szerkesztő, az alprogram koordinátora beszélgetett Dénes József Szökésben című könyvéről Legát Tiborral, Dönci egykori zenésztársával.
Vass Norbert első kérdése arra irányult, hogy beszélgetőtársa szerint hogyan viselkedne Dönci itt, az Expón. Legát elmondta, hogy valószínűleg kényelmetlenül érezné magát, inkább a hangszerek kötnék le a figyelmét, mígnem – zavarában – felszívódna. Az elképzelt találkozás után a valós első találkozásról is szó esett. A zenésztárs az Európa Kiadó – melynek ekkor Dönci volt a gitárosa – koncertjét hozta fel, melyre tizenhat évesen látogatott el. Elmondta, hogy Dönci kilógott az akkori szférából magas szintű gitártudásával, ugyanis az akkor szitokszónak számító Hendrix vagányságát hozta be az Európa Kiadó David Bowie, illetve Talking Heads ihlette világába. Legát szerint, ha egy évtizeddel korábban kerül a rock and rollba, Dönci, akár gitárhős is lehetett volna.
De milyen is volt az a közeg, amiben a kötet szerzője zenélt? Legát az 1981-től 1983-ig terjedő időszakot látja a fénykornak, azért 1983-at húzva meg határvonalként, mert ezután kezdődött el az „egotrip”, azaz mindenki szólókarrierbe kezdett (Ági és a fiúk, Sziámi stb.). Dönci személyéről szólva Legát kiemelte, hogy nagyon jól lehetett együtt dolgozni vele, amikor jó passzban volt zseniális ötletekkel állt elő; azonban mikor nem volt a helyzet magaslatán, akkor pokol volt vele a munka. Ugyan mindenki tisztában volt vele, hogy nem volt könnyű életútja, de mégsem tudta senki, hogyan lehetne kiemelni ebből. Dönci a Szökésbent is többek között azért írta, mert lehetetett benne egy tüske, hogy nagyon sok remek számot ő írt, mégsem ismerték el az emberek. A könyv alapján vissza- vagy még inkább megkaphatott volna valamit abból a megbecsülésből, amire szomjazott. Azonban akkoriban a kiadók nem kapkodtak a kötetért. Ezzel szemben Vass tapasztalatai nagyon pozitívak voltak, a szereplők egyöntetűen támogatták a megjelenést, és a kiadói együttműködés is rendben ment. A cél pedig egyértelműen sikerült: Legátot mint az egyik első olvasót, minden hibájával együtt beszippantotta a szöveg.
Azok a régi csibészek Extra – Csatári Bence történész faggatja Török Ádámot, a Mini frontemberét
A CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának egyik állandó programja a nagy sikerrel működő Azok a régi csibészek poptörténeti talkshow. A Budapest Music Expón ennek a sorozatnak az Extra kiadásában Török Ádámot, a Mini frontemberét faggatta Csatári Bence, történész.
A cél az volt, hogy a beszélgetés során a gyerekkortól kezdve az aktualitásokig felvázolódjon egy Török Ádám-portré, Miniportré, ha úgy tetszik. A kezdetekre tekintve Török elmondta, hogy családja nem volt könnyű helyzetben, édesapja a Független Kisgazdapárt egyik kulturális vezetője volt, emiatt többek között ÁVÓ-s házkutatásban is volt részük, de a gimnáziumi éveit sem könnyítette meg a családi háttér. Ezekben a gimnáziumi években ismerkedett meg azonban a zenész Zalatnay Cinivel, akivel egy osztályba került, ez pedig sokban meghatározta a jövőjét. Együtt látogatták a beat-koncerteket, s a későbbiekben a közös munka sem maradt el. S habár Török Ádámot az iskolából a későbbiekben kirúgták – az egyik focimeccsük alatt verekedés tört ki, amelynek az állítólagos kiötlője ő volt –, valahogy azonban sikerült bejutnia a Petőfi gimibe. Itt az egyik srác megkérdezte tőle, hogy tud-e énekelni, mert olyan jellegzetes jampi formája volt. Mint később kiderült, ez a srác Soltész Rezső öccse volt.
Török következő zenekarával hamar bekerült az állambiztonság látókörébe, magát a frontembert pedig „agresszív, öntelt és rámenős figurának” titulálták a jelentésekben. 1968-ban megalapította a Minit, ahonnan egy rövid időre elment, majd visszatért, véglegesen. Töröktől Csatári Bence unszolására olyan történeteket tudtunk meg, hogy első besorozását úgy úszta meg, hogy bevett egy csomó koffeintablettát, és visszatartotta a lélegzetét a méréskor, így vérnyomása az egekbe szökött. A szerencse fia végül a második sorozását is megússza, édesanyja segítségével.
A hangszerekről szólva tudható, hogy a fuvola Török egyik csodaszerszáma. Törököt akkor babonázta meg a hangszer, amikor a Spencer Davis Grouppal egykor játszó Chris Woodot látta fuvolázni. Habár felvették a Bartók Béla Konzervatóriumba, de ő inkább a beatet választotta Török, és autodidakta módon tanult meg zenélni. 1968-ban Radics Béla meghívta játszani zenésztársaival az Ifiparkba, nyolcezer ember elé. 1969-től állandó klubjuk volt a Bem Rockparton, egészen 1977 őszéig minden vasárnap, majd ’77 ősze után egy balhé miatt csak délutánonként. Mesélt még a balatoni koncertekről, Badacsony ugyanis a hippiség centruma volt, ekkoriban titulálták Törököt „hippikirálynak”, amellett, hogy rengeteg balhé volt akkoriban velük, a tapolcai rendőrök többször bevitték őket. A Mini tehát meghatározó tagja volt a hazai undergroundnak. Adta is magát Csatári kérdése, hogy ennek ellenére miért ment el a másik alapítótag, Závodi „Janó” a zenekarból? Az ellentét abban volt köztük, hogy Török jazzes irányba kívánta tovább vinni a bandát, míg Janó a hard-rockot tartotta követendőnek.
A zenei közeget tekintve Csatári érdekesnek találta, hogy az LGT és a Mini sorsa egy ideig összefonódott, majd a Mini 1978-ig nem adhatott ki lemezt, míg az LGT minden évben csinált egyet. Csatári arról is kérdezte Törököt, mennyire próbált beleszólni Erdős Péter a zenekar életébe. Török elmondta, hogy a politikus felvetésére, miszerint a zenekarba énekesnő kellene, inkább nem is reagált, így Erdős tudta, hogy az ötlet el van kaszálva. S. Nagy István pedig azért került be szövegíróként hozzájuk, mert Erdős szerint szükségük volt „normális” dalszövegekre. Valójában S. Nagy csak hozzátoldott a szövegekhez, de Török ezt így is sérelmezte. A Mini a rádióban elvont stílusa miatt nem volt igazán népszerű, de közben a klubokban iszonyúan pezsgő élet folyt, velük a központban. A körülmények ellenére is sikerült aranylemezt összehozniuk, amelyet azóta sem kaptak meg a Hungarotontól.
A Mini az 1983-ban oszlott fel, a kevésbé sikeres Dzsungel lemez után. Azóta Török Ádám több formációban is zenélt, de a nyolcvanas évek végén külföldön is koncertezett, számos esetben egyedül állt színpadra. A legnagyobb közönsége a philadelphiai Freedom-fesztiválon volt, a svájci Jammin együttessel, amely után a Good Morning America riportot is készített vele. A Török Ádám és a Mini 18 éve folyamatosan működik, Török maga pedig Papp Gyulával a Bartók on Rock-projekten dolgozik, amelyben a százharmincöt éve született zeneszerző műveit dolgozzák fel.
A poptörténeti tanösvény mobilalkalmazás bemutatása
A CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának legutolsó rendezvénye a Budapest Music Expón a Poptörténeti tanösvény nevű okostelefonos alkalmazás bemutatása volt. A GUIDE@HAND alkalmazás család részeként működő applikációt Márkus Zsolt László, az MTA SZTAKI eLearning osztályának vezetője ismertette az Expo közönségével.
Az alkalmazás az alprogram azon törekvésébe kapcsolódik be, hogy emléket állítson azoknak a helyszíneknek, amelyek a magyarországi poptörténetben fontos szerepet játszottak. Ahogy Vass Norbert, az alprogram koordinátora kiemelte, erre számos példa van külföldön, gondoljunk csak a Joey Ramone Place-ra. A Poptörténeti tanösvény keretében eddig négy város – Budapest, Debrecen, Pécs és Sopron – legfontosabb poptörténeti emlékpontjait gyűjtötték össze a zenei szakírók segítségével. Tudta-e például az olvasó, hogy a Rottenbiller utca a magyar Abbey Road? Ha nem, itt az ideje felfedezni!
Az alkalmazás az „Emlékpontok” menü használatával és az okostelefonok GPS-ének segítségével a mi tartózkodási helyünkhöz legközelebb eső szórakozóhelyeket listázza először, de a teljes listát használva akár a tanösvény összes állomását végigjárhatjuk virtuálisan. A „Térkép” menü kiválasztása után egy interaktív térképen jelennek meg a közelben lévő emlékpontok, amelyeket megközelítve az alkalmazás automatikusan megjeleníti az adott emlékpontról összegyűjtött információkat. A Poptörténeti tanösvény további hasznos szolgáltatása, hogy a felhasználó is létre tudja hozni saját élménypontját, fotókat és útvonalat is rögzíthet, egyszóval megoszthatja ismerőseivel saját élményeit. Összegezzük, hogy mit kínál tehát az applikáció? Interaktív felhasználói felületet, amelynek használatához nincs szükség internetkapcsolatra, online vagy offline térképet, valamint számos fotót, szöveges leírást, illetve videórészletet. Sőt, a „Beszélgetések” menüpontban megtaláljuk azokat az interjúkat is, amelyek az alprogram Azok a régi csibészek című sorozatának keretében készültek.
Reményeink szerint a Poptörténeti tanösvény elindíthat egy generációk közötti párbeszédet: segítségével a mai technika eszközével hozzáférhetünk a múlthoz.
A Google Play áruház letöltőlinkje:
https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.sztaki.musicathand_poptortenetimuzeum
Az iTunes letöltőlinkje:
https://itunes.apple.com/us/app/poptorteneti-tanosveny-music/id1143498922?mt=8
A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.
