A hatvanas évek nagy újbaloldali gondolkodója, Herbert Marcuse azt írta alapművében, Az egydimenziós emberben, hogy a kapitalista társadalmi-politikai rendszer önfenntartását többek között azzal biztosítja, hogy a lázadó hangokat igyekszik semlegesíteni, sőt beépíteni a saját gépezetébe, megnyerve…
Varga Balázs: A kör közepén állok
Az Edda A kör című dalára
Idióta bíró! Hogy szúrhatott így ki velem? Esélytelen, hogy ezt ép bőrrel megússzam. Az öltözőig se fogok eljutni. Nem mintha sokat számítana, a sok paraszt egyből rám gyújtaná.
Kölyköd voltam, véndiákod lettem – Zene, lázadás és konformizmus Almási Tamás Ballagás című filmjében
Napjainkban különösen felkapottak a coming of age sztorik, azaz felnövekedési történetek, amelyeknek nagy hagyománya van a magyar filmtörténetben is Szabó István Álmodozások kora című klasszikusától Gothár Péter Megáll az időjén át Reisz Gábor Magyarázat mindenre és Szimler Bálint Fekete pont című…
Kurucz Attila: Mindenki segíteni akart, hogy tető alá hozzuk Diósgyőrben a fesztivált
Kurucz Attila 23 éves volt az 1973. június 10-én rendezett Diósgyőri Popfesztivál idején. A szervezésébe a Molnár Béla Ifjúsági Ház klubvezetőjeként vágott bele. Ötvenegy évvel a magyar könnyűzene történetében mérföldkőnek számító fesztivál után rendőrautóval tett családlátogatásról, az utolsó…
Jobbágy Gyula: „Igazi rockőrületet csak a Közgáz Klubban lehetett csinálni”
Jobbágy Gyula az egyetemre kerülése első napjától a Közgáz Klub szervezőjeként munkálkodott. 1976-ban teljesen újragondolta a helyet. A vele készült interjúnkban sok más mellett elárulta, mit jelentett a hetvenes évek fővárosi koncerthelyszínei közti munkamegosztás, miért volt szükség tagsági…
Otthon és haza – az Edda Művek Béla utcai próbaterme
A zenekarok tagjai gyakran hasonlítják közösségüket egy családhoz, hiszen sokkal több időt töltenek egymás társaságában próbákkal, utazással, koncertekkel, lemezfelvételekkel, mint a családtagjaikkal.
Őszinte, kőkemény búcsú ‒ Jubileumi fesztiválozás az acélvárosban
Kelet-Magyarország legdurvább trash piái, bohócnadrág a pályaudvaron, megismételt vendégség az őrszobán ‒ így fesztiváloztunk 1983-ban Miskolcon, a tíz évvel korábbi legendás rendezvény árnyékában. Utóbbin, tízévesen értelemszerűen nem lehettem ott, az évtizedes évforduló tiszteletére megrendezett…
Szárazkolbász a bőrönd mélyén és egyéb koncerttörténetek
1980 őszén még nem voltam tizenkét éves, de bemelegítésképpen a csolnoki kisvendéglő zenegépébe hanyagul bedobtam egy bélást. Életem első koncertjére készültünk – Dinamitra. „Ruhám foltos, ingem majdnem térdig ér” ‒ sokan éreztük akkoriban magunkénak ezeket a veretes sorokat. Bizony kétforintossal…
„Füst, melósok, komor tekintetek” – Riskó Géza Edda Művek Miskolc című könyvéről
Riskó Géza kötete a hetvenes évek végén, illetve a nyolcvanas évek elején kialakult ifjúsági kultúra fontos dokumentuma. Kétségtelen ugyanis, hogy az Edda ennek az időszaknak az emblematikus zenekara volt. Slamovits István dalszövegei pontosan ragadták meg a korszakot, így aligha véletlen, hogy…
Álmodtunk egy világot magunknak – az Edda és a forintosi fiúk
Miskolci létedre pont az Eddáról nem akarsz írni? – kérdezte az egyik barátom. Mondtam, hogy nem. Nem akarok ugyanis döntőbíró lenni. Most mégis megszegem az ígéretem. Az alábbi sorok Miskolcról, a miskolciak vágyairól és az Eddáról szólnak. Ítélkezés nélkül.