1980 őszén még nem voltam tizenkét éves, de bemelegítésképpen a csolnoki kisvendéglő zenegépébe hanyagul bedobtam egy bélást. Életem első koncertjére készültünk – Dinamitra. „Ruhám foltos, ingem majdnem térdig ér” ‒ sokan éreztük akkoriban magunkénak ezeket a veretes sorokat. Bizony kétforintossal…

Június van. Egy szokványos nyári hétvége. Látni még az éjszakai zápor nyomait. Nedves az úttest, a mélyedésekben esővíz gyűlt össze. A felkelő Nap első sugarai megcsillogtatják a nedves fűszálakat. A kis élelmiszerbolt előtt tejtermékekkel teli műanyagládákat dobálnak a rakodók. Kóválygó, álmos…

Woodstock után tizenkét évvel fesztiválozni Dorogon? Remekül hangzó ajánlat volt ez a szervezőktől, még akkor is, ha Dorog nem Woodstock és persze a P. Mobil, az Edda, a Karthago nem Jimi Hendrix, Santana vagy Joan Baez. Akkoriban viszont, lelkes hard rock-rajongóként, ha úgy tetszik, csövesként…