Volt egyszer egy beatkorszak


Bégetés a kastélyudvaron ‒ A körmendi Fekete bárányok-buli

2022. január 17. - beatkorSzaki

„Előzetes tervek szerint augusztus 26-án, kedden délután, rockfesztivált rendeznek Körmenden, három élvonalbeli együttes fellépésével. A Beatrice, a Hobo Blues Band, valamint a P. Mobil szerepel egy csapatban” ‒ adta hírül a Vas Népe 1980. augusztus 10-i száma. Hogy óvatosan dobolták az esemény…

Tovább

„A szovjet tisztek autogramot kértek a srácoktól az öltözőben” ‒ interjú Szomjas Györggyel

Szomjas György (1940–2021) a magyar populáris kultúra talán legfontosabb vizuális dokumentátora volt. Ahogy mondani szokta, számára 1956 két szempontból is meghatározó élményt jelentett: egyrészt gimnazistaként átélte a forradalmat, másrészt bejött az életébe a rock and roll. Aztán tősgyökeres…

Tovább

„Megettük magunkat” ‒ Szomjas György Az volt a hej… igazi szép idő című filmje és a nosztalgia

A hatvanas évek második felében Mick Jagger úgy nyilatkozott, hogy tizenöt-húsz év múlva emlékezni sem fog már arra, hogy valaha a Rolling Stones frontembere volt, és hozzátette, hogy inkább legyen halott, semmint, hogy negyvenöt évesen is a Satisfactiont kelljen énekelnie.

Tovább

„Háromszáz bulit simán lenyomtunk egy év alatt” – interjú Schuster Lóránttal

Az ötvenéves jubileumát 2019-ben turnéval ünneplő P. Mobil vezére, Schuster Lóránt a hazai rockzene egyik legnagyobb történetmesélője. A pályája zenekari háttéremberként indult, aztán rövid időn belül megszerezte a színpadi fellépéshez szükséges igazolást is. Megannyi más feladata mellett…

Tovább

„Ordít, bömböl, visít” – A Lőrinci Ifjúsági Park

Mészáros Zoltán, aki a hetvenes években Lőrinc és Pestimre MHSZ-titkáraként tevékenykedett, az itt működő Fonó és Szövőgyár miatt „női kerületnek” nevezte a tizennyolcadikat. Persze éltek és dolgoztak itt azért férfiak is, hiszen a Téglagyárnak, a Budapesti Kőolajipari Gépgyárnak és a Kistextnek,…

Tovább

Örökmozgó lettem

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

1976 tavaszán egy remek híren akadt meg a szemem a Pesti Műsorban: májustól keddi napokon újra játszik a Mini és a P. Mobil a Budai Ifjúsági Parkban. „Remek hír” alatt a Mini fellépését értettem, hiszen már jól ismertem a bandát, lejártam a Bem rakpartra és imádtam őket, örültem, hogy most először…

Tovább

Szerelem az Ifipark záróbuliján

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Nem voltam rendszeres látogatója a Parknak, de rendkívül emlékezetes az életemben a híres szórakozóhely bezárásának napja. Történt ugyanis, hogy egy barátommal elmentünk a záró rendezvényre, de első körben nem jutottunk be a P. Mobil koncertjére. Mi kitűnően hallottuk kívülről is a zenét, ezt…

Tovább

„A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája…”, avagy a sötétben suttogni Schuster Lórival

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

A hetvenes években a Lőrinci Ifjúsági Park tőszomszédságában laktunk. Nyári szombat éjszakákon a családunk üres tekintettel nézett a semmibe, míg a parkszínpad felől egész éjjel dübörgött a rockzene. A koncertek elementáris ereje minden hangot elnyomott, a TV-t és anyám állandó veszekedését is. Így…

Tovább

„Kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem…” - emlékeim a Fekete Bárányok-koncertről

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Egy átlagosnak ígérkező szombat reggelre ébredtem 1980. augusztus 23-án. Néhány dologban ugyan eltért egy alig tizenkét éves lány mindennapjaitól, de nem nevezhető rendkívülinek. Azon a hétvégén, egyéb okok miatt, csak ketten birtokoltuk a házunkat a bátyámmal. Ezt kihasználva, reggelizés közben…

Tovább

Nevetnék mindenen

„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek

Tapsolj te is, ordította a fülembe a nagy N., és közben ő maga lelkesen tapsolt és énekelt, majdhogynem extázisban, én meg csak kornyadoztam ott. Egymás mellett ültünk a Dinamit-koncerten a técsői kultúrházban, fent az erkélyen, az első sorban, és nekem nem volt kedvem tapsolni. Majd ha megmozgatnak…

Tovább
süti beállítások módosítása