1973-ban, amikor Miskolcon megrendezték az első popfesztivált, még nagyon fiatal voltam, ezért arról lemaradtam, és csak a későbbiek folyamán olvastam az eseményről, illetve felvételeket is láttam róla az egyik zenecsatornán.
Amikor elkezdődött a Sziget, akkor meg már túl idősnek éreztem magam, hogy fesztiválozni menjek, de a köztes időszakban ‒ főleg a hetvenes évek vége, és a nyolcvanas évek eleje felé ‒ elég sok fesztiválon vettünk részt a barátaimmal.
1979 decemberének közepén a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában rendeztek Közgáz Rockfesztivál néven egy kétnapos rockünnepet. A kor legjelentősebb zenekarai léptek fel, színvonalú produkciókat hallhattunk. Azonban ez az esemény valami másért maradt nagyon élénken az emlékezetemben.
A Közgáz Rockfesztivál plakátja. Forrás: A Rockmúzeum archívuma.
15-én az Óceán, a miskolci Reflex, a frissen alakult Karthago, az év elején debütáló Hobo Blues Band, az ifjúsági parkok legnépszerűbb fellépői közül a Mini és a P. Mobil, valamint az év folyamán kvartettből trióvá alakult új Skorpio lépett fel.
16-án az Ikarus, a punk-rock Rolls (akkor még nem Frakcióként), az igényes, instrumentális zenét játszó szegedi East, a másik miskolci banda az Edda Művek (Som Lajos, Révész Sándor és Závodi János vendégszereplésével), a rendszer által kezelhetetlennek bélyegzett, több megyéből kitiltott „baboskendős” Beatrice, a Taurus hagyatékát életben tartó Korál, illetve az év folyamán ismert zenészekből szupergruppként alakult, a lemezgyár által erősen támogatott Dinamit játszott.
A Dinamit a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Mind a két nap fellépői remek műsorral álltak elő, de igazán felejthetetlenné a helyszín, az időpont és a lebonyolítás összessége tette a Közgáz Rockfesztivált.
Az egyetem aulája a robosztus oszlopokkal, nagy terekkel igazi koncerthelyszínnek számított abban az időben. Nagyon szerettünk oda járni ‒ akkor még nem volt beüvegezve. A karácsony előtti utolsó szombat és vasárnap tökéletes időpont volt erre a kétnapos fesztiválra, ami egy rockrajongó számára kellően megalapozta az ünnepi hangulatot. De valójában a lebonyolítás vitte a prímet, előtte még sosem találkoztunk ilyen profi munkával.
A P. Mobil a a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Minden zenekar 40-45 percet kapott, 15-20 perces átszerelési idővel. És csodák csodájára a szervezők ‒ minimális csúszással ‒ tudták tartani az előre betervezett idősávokat. Ez annak volt köszönhető, hogy egy addig Magyarországon még nem nagyon használt módszert alkalmaztak. Ezt akkor vettük észre, amikor az egyik szünetben hátrasétáltunk a pódium mögé és láttuk, hogy egy gördíthető kisszínpadra már előre összeszerelték a következő fellépő dobfelszerelését, billentyűs hangszereit ‒ mindezt csak be kellett tolni a nagyszínpadra, miután lekerült onnan az előttük játszó együttes cucca, majd összekötni a keverőpulttal, az erősítőkkel és a hangfalakkal.
Az átszerelési szünetekben a kor közkedvelt nyugati rockzenéjét nyomták a műsorvezetők. A közönség ilyenkor átcsoportosult a folyosón, az emeleten kialakított büfékhez, ahol a szokásos lilahagymás zsíroskenyér, körözöttes zsemle, valamint parizeres szendvics mellett Kőbányai Világos sört is árultak. Ez utóbbi akkor már nagy ritkaságszámba ment, mert nem nagyon lehetett alkoholos italt kapni koncerteken és focimeccseken.
A szervezés csúcspontja volt, amikor megszólalt a We Will Rock You a Queen-től. Mindig ez volt az átszerelési időszak utolsó dala, ez jelezte, hogy a szünetnek hamarosan vége. Amint felhangzott az ütemes dob, mindenki igyekezett befejezni a beszélgetést, gyorsan lenyeltük az utolsó falatokat, ledöntöttük a maradék söröket is és elindultunk az aula felé, hogy mire Brian May elindítja a gitárszólóját, már a helyünkön legyünk megint.
Azóta bármikor meghallom ezt a Queen-slágert, mindig a felejthetetlen Közgáz Rockfesztivál jut eszembe! We Will Rock You!
A szöveg a Volt egyszer egy beatkorszak 2023-as pályázatára érkezett.
Szerző: Szarvas Károly
Nyitókép: Beatrice-koncert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
