Negyvenedik születésnapját ünnepli a Hungaria együttes ötödik nagylemeze, amelyről méltatlanul kevés szó esik a hazai rock-diskurzusokban. Pedig – és ez már itt, a cikk legelején kijelenthető – minden rajta közreműködő szerző és muzsikus karrierjének csúcspontját jelenti ez az album. Az Aréna a Hungaria együttes magnum opusa, annak ellenére, hogy nincs olyan hazai lemezbolt, ahol legalább öt (vagy tíz) példányban ne lenne megtalálható párszáz forintért.

Az együttes 1982 derekán jelentős átalakuláson ment keresztül, ugyanis távozott a zenekarból Szikora Róbert. Szikora nem csak a Hungaria dobosa volt, hanem 1980-tól (ha az együttes németországi vendéglátózását vesszük alapul, akkor kicsit korábbtól) már a színpad elején, szólóénekesként is feltűnt. Ő adta elő az együttes olyan sikereit, mint a Ciao Marina vagy a Micsoda buli.

Szikora pótlását illetően Fenyőék két legyet is ütöttek egy csapásra. Érkezett a kiscsajok kedvence, a fiatal és tehetséges Flipper Öcsi, valamint az a Zsoldos Gábor (Dedy) ült (vagy állt) a dobok mögé, akire mindkét Flipper Öcsi kapcsán emlegetett tulajdonság ugyanúgy illik.

Az Aréna című lemez borítója. Forrás: hanglemeztasak.hu

Már a lemez első dalában, a Rock and roll katlan címűben feltűnik, hogy a Hungaria – korban is – tovább lépett a Hotel Menthol hangzásvilágát tekintve és már az elején fontos szót ejtenünk a „nagy Hungaria” albumainak koncepcióbeli különbségeiről. A Rock and roll party című nagylemezen leginkább Bill Haley, Paul Anka és Elvis Presley stílusában megfogant darabok voltak hallhatók. A zenekar épphogy elmerészkedett – mondjuk kb. 1960-ig – a Chubby Checker fémjelezte twistig (Gyere, gyere Juli), hogy aztán a Hotel Mentholon kibonthassa ezt a világot. A twist mellett feltűnnek a Brenda Lee, Gene Vincent, Little Richard modorú dalok, de a banda azért ismét előre lép néhány évet. Már érezhető a surf-hatás (Ma már a twisttel senki sem viccel – Rivieras: California Sun) és előtűnik Phil Spector hatása (Várni rád egy éjen át). Ez a Ciao Marina olaszos hangvételével együtt a hatvanas évek elejét vetíti elénk, és innen már csak egy lépés az Arénát meghatározó zenei világ…

A Rock and roll katlan megszólalása már rhythm and bluesba hajlik, a tempó lényegesen morcosabb és kimértebb. Novai Gábor bőgőn játszik, mellette Zsoldos egy egyszerű rockabilly-szettet, csak pergőt és egy kísérőcint használ. Kékes Zoltán gitárja stílushűen és pazarul szól, csakúgy, mint a tangóharmonika, amit Fenyő Miklós keze alól hallunk. A hangszer szerepeltetése teljesen eredeti, merész feltételezés, de talán Rocco Granata Marina című slágere adta hozzá az inspirációt (és talán a zydeco, mint zenei stílus hatása is érezhető, ami Shakin’ Stevens-re is hatott).

A dalszöveg ügyesen kapcsolja össze a zenét és a focit és a dal elején elhangzó Szepesi „idézet” meg is adja az Aréna eszmei koncepciójának lényegét: zene és foci. Csodálatosan mosódik össze minden: Fenyő és Novai fantáziavilága az ötvenes évekbe repül vissza, míg a zene gyakran a hatvanas évek közepét visszhangozza. (A rhythm and blues nagy robbanása 1963‒64-re tehető, olyan angol együttesek részvételével, mint a Rolling Stones, a Yardbirds az Animals vagy a Pretty Things).

A Pala-Pala-Palatinus rumbája viszont már az ötvenes évek táncdalainak hangulatát idézi. A dalszövegben a híres – és népszerű – Palatinus strandfürdő és annak hullám-medencéje mellett feltűnik a gyárban dolgozó szöszi, akit a főhős a gyűlés után megvár, és akivel megisznak egy meggy-flippet, miközben füstölnek a Fecske és a Harmónia cigaretták, valamint feltűnik egy vízibusz is és szólnak a modern tánclemezek.

„Hallunk egy-két haláli jó bemondást,
Míg fogynak a szendvicsek,
S egy Harmóniát elszívunk hamar.
Bemondja a Szepesi, hogy mi győztünk,
És iszunk rá egy meggy-flippet,
Ha elázunk, a fodrász kéznél van.

Pala-pala-pala-pala-palatinus,
Hív a hullámmedence.
Divat a lastex és a fecske,
Hancúrozzunk, míg leszáll az este!”

A dalt lehetetlen nem szeretni, csakúgy, mint az ezt követő Hidrogén bulvárt, amelyet Novai Gábor énekel kellő vehemenciával és „lököttséggel”. A hangzás egy az egyben veszi le a korai Rolling Stones világát, annak is az I Just Wanna Make Love To You című (Willie Dixon által írt) dalát. Kékes gitározása kiköpött Richards (a riff és a gitárszóló egyaránt) és nagyon hasonló a tempó, a húzás is. A különbséget csak Zsoldos rockabilly (lábdob nélküli) szettje, Novai nagybőgője és Fekete Gyula háttérben fortyogó szaxofonjátéka jelenti. Feltűnik Fenyő Miklós tangóharmonikája is, a minimalista rhythm and bluesban mindenki zseniális, de Novai Gábor előadása kiváltképp elismerésre méltó. A dalt mintha egyenesen rá szabták volna, kétség sem fér ahhoz, hogy pályafutásának legjobb „alakítását” nyújtja:

„Krokodil zakó, hozzá sportszatyor,
Fazonunkat diktálja az atomkor.
Tánc-hisztéria, mikro-drogéria,
Dagályos a neo-rock and roll mánia…”

A Szent István Park után egy füstös kis presszóban találjuk magunkat, ahol élőzene szól, a sarokban egy bárzenekar játszik. A Buzogány Árpád hangzása az ötvenes évek végének énekegyütteseit idézi – például a Platters hangzását. A gitártéma egyenesen az Only You-t visszhangozza és a seprűzött pergő is telitalálat! Zsoldos Gábor a számban egy különleges „hangszert”, a fűrészlapot is megszólaltatja – ezen hangzik fel a tulajdonképpeni szólórész.

A pazar kidolgozású vokál-harmóniák mellett a főszerep végre Dollyé, aki egy Buzogány Árpád nevű filmszínész után epekedik. Előadása pompás, az álmodozó kis fruska megformálása egyszerűen zseniális!

„Egy széles vásznon
Haját zselével bedolgozta,
Belézúgtam,
Övé a szívem azóta.

Az albumomban
Minden fényképe után celofán,
S egy sztárfotója
Ott, a bérletem hátlapján - hm
Ha ezt látná az anyám!”

A Levelek a falon Kékes Zoltán szólóénekével csendül fel. A hangulat leginkább a Cliff Richard and the Shadows megszólalását juttathatja eszünkbe, de a vokálnak köszönhetően van némi Beach Boys-os íze is: a vokáltémák a „tengerparti fiúk” Barbara Ann című dalát idézik. A dal a hagyományos doo-wop sémára épül, a rajta végigvonuló akkordéneklés csodás. A szöveg témája valóságos tényeken alapszik, hiszen a Hungaria rajongói sűrűn hagytak üzenetet a zenekar tagjai számára nem máshol, mint lépcsőházaik falán.

Az egyszerűen, ám kiválóan formált Levelek a falon után ismét Dolly következik – az albumon hallható nagy mesterhármasának második darabjával, a Végzetes futballista című számmal. Ismét egy álmodozó kislányt alakít, aki ezúttal nem filmszínészbe, hanem focistába szerelmes ‒ a Lendület SC játékosába. A dalban Dolly ismét szenzációsan vágyakozik, bár a végére kiderül, hogy ez a szerelem valószínűleg hamar kihűlt és azt sem tudni biztosan, hogy Sanyi, a focista táplált-e egyáltalán bármiféle érzelmeket a kislány iránt.

A Végzetes futballista hangzása ismét bár-hangulatú. Zsoldos finoman seprűzik, mellette Novai bőgője lépeget. Kékes több gitársávot is felvett. Szólnak a dzsesszes futamok és a dempfelt rock and rollos kíséret is jelen van a „refrénekben”. Fekete Gyula szaxofonjával a háttérben díszít, ami hatásos, de mindenen túltesz a dal közepén minden előjel nélkül felhangzó rezes-szekció, ami Count Basie zenekarának megszólalását idézi.

„A Mignonban is te voltál a sztár,
Lángra gyúlt az összes pincérlány,
S te sikert sikerre halmoztál.
Érted bolondult a stadion,
Mikor behajtottál luxuskocsidon.

Végztetes futballistám, miért játszol velem?
Lepasszolsz, mint egy labdát gólhelyzetben.
Miért vagy hozzám oly' hideg, Sanyi?
Rólad mostanában annyi pletykát hallani.”

A dal az Aréna egyik csúcspontja, nyilvánvalóvá válik, hogy Dolly szintet lépett előadóként és énekesként egyaránt. Ezzel ő is ‒ akár a többiek ‒ ezen a nagylemezen érte el (művészi értelemben vett) karrierjének csúcsát.

Az A-oldalt záró Hula-Hoop szemle a tánczene világából elrepíti a hallgatót a hatvanas évek első felébe, úgy 1963 tájára. Novai és Zsoldos kiválóan választották meg a tempót, a ritmizáció meglehetősen beates. Köszönhető ez annak, hogy Zsoldos Gábor bevon dobfelszerelésébe egy lábdobot és egy lábcint is, melyen a jellegzetes, nyolcados beat-kíséretet hozza (á la Ringo). A gitárok remekül szólnak, és Fekete Gyula szaxofonja is folyton ott kotnyeleskedik mellettük. Díszítései a Johnny and the Hurricanes szaxofonjátékosa, Johnny Paris modorában recsegnek.

A dal szólóénekese Fenyő Miklós, aki meggyőzően érvel amellett, hogy egy hula-hoop karika a világ minden táján óriási örömet képes okozni. Fenyő mellett Dolly énekel alsó-tercet, ami felettébb izgalmasan hangzik.

A szám hangulata magával ragadó, csakúgy, mint a B-oldalt nyitó Randevú szerviz című rockabillynek. A dalban Fenyő Miklós egy „tenyérbemászó” DJ-t alakít, aki folyton lekeveri a zenét, hogy reklámozzon egy rendkívül diszkrét „randevúszervező” szolgálatot. A megszólalás szellős és lezser. Seprűzött pergő ketyeg, mellette a főszerep Fekete Gyula szaxijáé. A zongorajáték és annak rögzítése kiváló, épp csak néhány akkord, amit enyhe delay-jel effekteztek a jobb oldalon. Kékes gitárszólója penge, de Fenyő Miklós kellően idióta előadásával egyszerűen semmi nem versenyezhet ebben a dalban.

Az elsöprő rockabilly után Dolly mesterhármasának harmadik darabja, a Tranzisztor kor hajnalán következik. Zsoldos seprűzött pergője mellett csak egy szellős unisonót hallunk Kékes gitárjának és Novai bőgőjének előadásában. A második verze kísérete – Kékes gitárja miatt – már kicsit rock and rollosabb és feltűnik ismét az akkordéneklő férfikórus is. A szólórész Fenyő Miklósé, aki tangóharmonikán játszik – remekül. Ezután ismét egy rezesbanda csatlakozik, ami megemeli a dalt egy pillanat erejéig, de a kesergő férfikórus visszarepít bennünket a füstös bárok mélyére. Dolly egész végig fesztelen és laza, hangja ragyog, mint a gyémánt – egyszerűen elbűvölő!

A Sztriptíz bugi ismét egy döngölős rockabilly és elképesztő, hogy a Hungaria mennyire autentikusan képes hozni a műfaj összes stílusjegyét! Fenyő parádésan adja a begőzölt szerelmest, aki álmában egy vetkőzős golyóstollat forgat és lánggal ég, mint a legjobb német brikett. A megszólalást Zsoldos pergődobja némileg visszafogja, de a hangsúly inkább Kékes Zoltán gitárjátékán van. Nagy a valószínűsége annak, hogy ebben a dalban bizonyítja be immár megkérdőjelezhetetlenül, hogy szenzációs gitáros! Kísérete pregnáns és túlfűtött – akár csak Fenyő éneke – ám gitárszólója már „tiszta ideg”. Kellően lökött és elképesztően stílushű! Érdekesség, hogy Kékes nem játszotta fel külön a szólót, mert jól hallható, hogy a balról szóló gitársávot a keveréskor egyszerűen középre húzták. (Hasonló keverési elemek a hatvanas évek közepének stúdiógyakorlatára voltak jellemzők a kevés keverősáv ‒ mindössze négy ‒ használata miatt.)

Flipper Öcsi bemutatkozása a hanglemezen a Flipper című szám, amely alapjaiban kicsit a Fever című dalt idézi, amit többek között Elvis Presley is előadott. A dal a „fal mellett oldalog”, a hangulat kicsit csibészes, ami jól passzol Flipper fiatal vagányságához. A dalszövegből kirajzolódik az a hitvallás, amivel Flipper Öcsi a zenéhez állt, illetve az is, amit remélt attól.

„Az Arénában részt venni, csakis ez vonz,
Egy lapra feltenni, hogy mit hoz a sors.
A játékban villámgyors a két kezem,
Flipper: ez az én nevem”

A legendárium szerint Jeszenszky Béla művésznevét Fenyő Miklós épp egy úttesten átsétálva találta ki. Mit szólnál hozzá, ha te lennél mostantól Flipper Öcsi? – kérdezte Fenyő és nem nehéz kitalálni, hogy Béla el lehetett ragadtatva mentorának briliáns ötletétől.

A Portugál utcabál ismét Dolly dala, amit mintegy ráadásként hallunk tőle az album „nagy mesterhármasa” mellé. Az egyszerű hangvételű szám ismét Beach Boys-os kissé, de a Portugália fővárosából, a Liszabonból kialakított pazar vokál miatt talán az is elképzelhető, hogy Johnny Cymbal Mr. Bassman-jából is merítettek.

A kellemes vezérdallamot a szaxofon és a tangóharmonika játssza unisonóban, kétszólamú játékuk a verzékben is meghatározó marad. A verzék akkordmenete – igaz csak lazán ‒ a doo-wop sematikát követi, a bridge szakasz viszont nagyon szépen ívelt, igazán „kreatív” munka.

Ebben a részben hangoznak el a „nálunk győz a lendület, légy a csónakház sztárja, várunk, lépj be hozzánk az első jampista pártba” sorok, amik fennakadtak a cenzúra rostáján. Az „első jampista párt” eredetileg „szabad jampista párt” volt…

A Repülőnap című szám Fenyő Miklós dala, kinek előadása meglehetősen Elvises. A szólóének mellett – ritka pillanat a lemezen – zongorán is közreműködik, játékát középről hallhatjuk. A repülőnapok sokáig nagyfokú izgalmat jelentettek a magyar társadalom számára, ahogy a dalszöveg mondja, egyszerre hordoztak magukban sportot és szenzációt. Az ötvenes-hatvanas években meglehetősen látogatott rendezvények voltak, a téma jól illik tehát az Aréna album koncepciójába.

„Nylon szandál, celofán szemüveg – rock-a-repülőnap,
Festett frizurák, jelvény viselet, rock-a-repülőnap,
Alakul az új divat, nem kínálja még a kirakat,
De mindenkire hat percek alatt.”

A dal nem zavar különösebb vizet, de jól előkészíti a terepet Fekete Gyula a lemezen hallható egyetlen szólószámának, a Twist trolinak. A dal zongorás bevezetésében Fenyő felidézi a Neonparádé szaxofonkórusát és a zenei idézetek a dal további részében is nagy szerepet játszanak majd. A verzék töredezettek, a refrének viszont klasszikus twist ritmusban szólalnak meg. Fekete Gyula előadása nem olyan eszeveszett, mint mondjuk a Neonparádéban volt, de egyéni orgánuma mindenképp figyelemreméltó e helyütt is! Kékes Zoltán gitárszólója izgalommentes, sokkal jobbak Fekete idézetei a szaxofonon: először ő is a Neonparádét rántja elő, majd a Randi Andit és végül a Taxi szaxit eleveníti meg egy-egy pillanatra. A szám legmeghökkentőbb részletei azonban a dalszövegben elhangzó szexuális utalások, elképesztő, amit Fekete Gyula zseniálisan és lazán összehord. „Ámul a sokktól a tömeg, ha kiveszem a tokból a csövet” – persze gondolhattak itt a szaxofon tokjára is, mivel a hangszer beceneve a szakmában egyszerűen csak: „a cső”. Ám az utolsó versszakban Szaxi Maxi egy lépéssel tovább megy:

„A twist trolit nagyon könnyen megtanulod,
Ha én lehetek a kalauzod.
Átlyukasztom a bérletedet,
Más vonalra át nem szállsz,
Ha engem kipróbálsz.”

Persze, rossz, aki rosszra gondol, de nehéz ehhez mit hozzátenni. Dalszövegírás mesterfokon, ám Kékes Zoltánnak mégis akad némi hozzáfűznivalója: a szám befejezésébe belecsempészi John Lee Hooker Boom Boom című dalának vezér-riffjét.

A címadó szám, az Aréna a lemez végére került. A dal ugyanazt a rhythm and bluesos vonalat viszi tovább, mint a Hidrogén bulvár vagy a Rock and roll katlan. Nagy a valószínűsége annak, hogy – Kékes gitározásából ítélve – a minta a Rolling Stones Little By Little című dala lehetett, de a Hammond orgona hangszerelésben való alkalmazása miatt a Stones Now I’ve Got a Witness című instrumentális száma is szóba jöhet inspirációforrásként.

A dal a lemez végén kiválóan foglalja össze az album vezér-ideológiáját. A fő cél: lendületet adni a tömegnek! A „lendület” a lemez dalaiban többször visszatér, emlékezzünk: a végzetes futballista, Sanyi, a Lendület SC. sztárja, a sportegyesület logója a lemezcímkén is látható. További lényeges alkotóelem a foci, amely csakúgy, mint a Sztriptíz bugiban előbukkanó kártyajáték („sztriptíz húsz-száz”), a széles tömegek népszerű szórakozási lehetősége volt az ötvenes-hatvanas években.

„Ami állott, arra kíváncsiak nem vagyunk” – énekli Flipper Öcsi a Flipper című dalban, a nagylemez zeneileg mégis az ötvenes és a hatvanas évek első felének példa nélküli mixtúráját hozza elénk. Az együttes eme elképzelt világ bemutatásához olyan egyszerű jelképeket választott, mint a nylon szandál a celofán szemüveg vagy épp a sportszatyor, amit az Aréna elúszásában a vokál olyan nagy elánnal harsog…

Egyszerű jelképeket, melyek az egyszerű emberekhez tartoznak; az Aréna világa az egyszerű emberek életét kívánta háromnegyed óráig jobbá tenni és ez – a lemez viszonylagos sikertelenségét félretéve – sikerült is!

Fotó: Gyuris "Bütyök" László

Minden kétséget kizáróan az Aréna lett az együttes – művészi értelemben vett – legkiemelkedőbb lemeze, pedig még a zenekar tagjai sem hittek benne a legteljesebb mértékben. Kékes Zoltán már a felvételek alatt is szkeptikus volt, amit megtámogat egy későbbi visszaemlékezése, miszerint a Hungaria túl nagyot váltott, és az Arénával bukott a legnagyobbat. Utóbbiban lehet valami, ám nem lehet a Limbó hintót évekig szajkózni…!

A Hungaria együttes „minden hájjal megkent” szerzőpárosa, Fenyő Miklós és Novai Gábor viszont minden bizonnyal mindvégig tudták, hogy az Aréna milyen grandiózus és nagyszabású. Fenyő úgy emlékezett, hogy amikor a Lemezgyárban meghallgatták a lemez tesztpéldányát, két kérdést tett fel Novainak. Egyrészt megfogalmazta félelmét, hogy a lemez túl halk, másrészt pedig a dalok tempójával kapcsolatosan voltak kételyei. Novai Gábor Fenyő kérdéseit – a legendárium szerint – egyetlen félmondattal tisztázta: „Mikikém, a tempó csak idegállapot kérdése.”

A Hotel Menthol sikerére való tekintettel az Arénára megközelítőleg százezer előjegyzés érkezett, ami azt jelentette, hogy még a boltokba sem került, de a zenekar már át is vehette az érte járó aranylemezt. Az album 1982 karácsonyán jelent meg a Nagy Péter grafikájával díszített, jellegzetes borítójában, és az előrendelések ellenére nem fogyott igazán jól. A Hungaria sikerszériája megtört, a zenekar – fél év sem telt bele – végleg szétesett. A magyar viszonyokra jellemző módon éppen akkor, amikor előadói és szerzői kreativitásuk leg-leg-legtetején jártak! Nem is csoda, mert a Lemezgyár mindegyikőjük tehetségéből ki akarta szakítani a magáét: a Hungariából végül három önálló produkció lett.

Ám mindez ma már „csak” történelem, de az Aréna hál’ égnek itt maradt nekünk, egy bármikor szinte fillérekért beszerezhető remekműként, túlélve negyven hosszú esztendőt…

Szerző: Majnik László

Nyitókép: Gyuris "Bütyök" László

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.