Volt egyszer egy beatkorszak

„Miért kell a dal, ha nem hallják az emberek?” ‒ Ötven éves a Generál Staféta című nagylemeze

2023. január 27. - beatkorSzaki

fortepan_76768.jpg
Az 1972-es Ki Mit Tud?-ot megnyerő Generál együttes – ahogyan az szokás volt – automatikus szereplési lehetőséget kapott a ’72-es táncdalfesztiválon, ahol Koncz Tibor és Szenes Iván Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel című slágerét adták elő. A dal persze jól szólt a fiatal és friss Generál, valamint a tehetséges és gyönyörű lányokból álló Mikrolied vokál (a zenei szakkifejezés, a „mixolíd” nyomán) előadásában, de mégsem volt olyan érdekes.

„Külső”, bejáratott szerzők dala volt, emiatt sokkal különlegesebbek voltak azok a kislemezek, amik még a fesztivál előtt láttak napvilágot, és a Ki Mit Tud? kapcsán előadott dalokat tartalmazták. Mindjárt az első korongon a Beatles (Dear Prudence) ihletésű Lehajtott fejjel és a mindenestől pompázatos Ha ismerném című dal volt hallható. Nem sokkal ez után a korong után került a boltokba a Kövér a Nap / Százéves kút című számokat tartalmazó SP, amely már valóban körvonalazta: a Generál közelgő, már némileg beharangozott nagylemeze csodálatos hallgatnivalót ígér!

Az együttes még 1972 vége felé bevonulhatott a Hanglemezgyár Rottenbiller utcai stúdiójába, és annak négysávos magnója segítségével rögzíthetett tizennégy dalt. A Generál felállása ekkor a következő volt: Ákos István: gitár, ének, ütőhangszerek; Karácsony János: gitár, ének; Novai Gábor: basszusgitár, ének; Reck Lajos: dob, Révész Sándor: ének, és a Mikrolied vokál: Bódy Magdi, Herczku Annamária és Várszegi Éva. Várkonyi Mátyás ebben az időszakban még katonaidejét töltötte, de úgy emlékezett, hogy „ekkor már öreg katona voltam, el tudtam intézni, hogy játszhassak a lemezen, de a fotókról lemaradtam, mert túl rövid volt a hajam.”

A Szép dal rövid, de annál megejtőbb szépségű Karácsony–Novai szerzemény. Alapját Karácsony János tizenkét húros gitárja teremti meg. A rajta előadott, G-dúros téma a Beatles (illetve McCartney) Blackbird című dalát idézi fel. A tizenkét húrost a verzékben csak a szétpanorámázott ritmusszekció kíséri: balról hallhatjuk Reck Lajos finom dobolását, jobbról Novai Gábor basszusgitárja szól. A dob és a basszusgitár ilyen módon való keverése ma már (szerintem tévesen) „poros” megoldásnak tűnhet, azonban felülírja ezt az abbéli élvezet, hogy Novai és Reck mennyire együtt moccannak, mennyire pontosak a hangsúlyaik. A dal hangzása szellős, így még feltűnőbb az a remek hangszerelési ötlet, hogy Várkonyi Mátyás zongorája a refrénben különösebb előjel nélkül csak úgy „bepottyan” a hangképbe.

A szám két szólóénekese Karácsony János és Révész Sándor. Hangjuk különbözőbb már nem is lehetne, a refrénekben belépő Mikrolieddel együtt a megszólalás eredetibb már nem is lehet… A dalszöveg a fiatalság öröme mellett magában hordozza a hetvenes évek első felének életfelfogását is:

„Újra lesznek barátok,
Nem lesz üres a ház.
Újra sok szépet látunk már…”

A Pofon című Várkonyi‒Novai dalt a kemény ritmusszekció húzza előre. Novai Gábor és Reck Lajos játékát ezúttal középre keverték, hogy a lehető legjobban érvényesülhessen Karácsony János gitárjátéka. Baloldalon egy dempfelt (tompított) kis riffet játszik, ami lehet egy hanyag unisono is Novai basszustémájával. Karácsony jobb oldalon hallható gitárszólama – ha már sok helyütt Beatles-ihletésűnek nevezik a Stafétát – ismét hordozhat inspirációt a liverpooliaktól (Everybody’s Got Something To Hide Except Me And My Monkey).

„Sose szidtam a csillagos eget,
Pedig pofont kaptam eleget.
Jól vigyázok és kiabálok,
Adok én is, hogyha akarok.
Pofon, pofon: nem várok, amíg én kapom.”

A dal szólóénekese Révész Sándor, akinek nagyon jól áll a félig humoros, félig pedig komoly szöveg. A vokálban ezúttal minden bizonnyal csak Karácsony János és Novai Gábor (talán Ákos István) vesz részt, a Mikrolied tagjai a dalt levezető, némileg „erotikusan” előadott szakaszban kapnak szerepet.

A Kérdés című, csodálatos szerelmes dal bár Novai Gábor és Miklós Tibor szerzeménye, középpontjában mégis Karácsony János áll. Nagy a valószínűsége annak, hogy mindkét gitárszólamot ő mutatja be. Balról hallhatunk egy nylonhúros, jobbról pedig egy tizenkét húros akusztikus gitárt. Karácsony finomkezű játéka makulátlan, csakúgy, mint énekszólamai. Itt hallható talán első ízben (hanglemezen), hogy mennyire kivételes tehetségű muzsikus.

A dal megformálása mesteri. Csak a „refrénekben” csatlakoznak a mikroliedes lányok, Karácsony hangja szárnyal, leginkább akkor, amikor alap szólamát megduplázza: a Kérdés a magyar könnyűzene egyik igazán kiemelkedő pillanata.

Csakúgy, mint a dal párja, a Felelet című szám is. Az előadás színtiszta vokál éneklésre épül, az együttes tagjai ráadásul nem is a „legszimplább” módszereket választják. A dalt kísérő harmóniákat (avagy hangzatokat) lépcsőzetesen szólaltatják meg. Ez a megoldás nagyon ritka a „könnyűzenében”, magyar viszonylatban talán csak egyetlen párja akad (Universal: Szerelmedért – rádiófelvétel, 1976).

A dalt Herczku Annamária énekli szólóban ragyogóan, csillogóan tisztán. A szerelmes szöveg is csodaszép, a lemez matricája szerint a dalt Novai Gábor egymaga szerezte. Karácsony János tizenkét húros gitárja csak a lezárásban kap némi szerepet, a dal lényege a pompás és remekbe szabott ÉNEKLÉS!

A Kövér a nap című, country-ízű sláger már ismert volt a nagylemez megjelenése előtt. 1972-ben kijött kislemezen is, ám a nagy- és a kislemezen hallható felvételek eltérnek egymástól. A kislemezen Karácsony (de lehet, hogy Ákos István) mindössze elektromos gitáron kísér és a slide-betétek is eltérnek némileg.

A dal húzása persze ugyanaz, de a nagylemezre szépen kicsinosították a hangszerelést és a vokálharmóniákat is polírozták kicsit. Az éneklésben Karácsony János mellett alul Novai Gábor, felül pedig Révész Sándor kapott szólamot. Karácsony János a nagylemezen elektromos slide-gitáron, Ákos István (valószínűleg) a jobb oldalról hallható tizenkét húros akusztikus gitáron játszik. A vokálok is egy tömbből faragottabbak és hatásosabb a kolomp is, amely tulajdonképpen az egész dalt vezeti. (A kolomp használata egy kicsit emlékeztet Ricky Nelson Hello, Mary Lou című dalára és ez – a dal egészét tekintve – talán nem is véletlen.)

A Kövér a nap Novai Gábor és Szigeti Edit szerzeménye (Edit a szöveget egy rajzórán írta) és a maga önfeledtségével talán a hetvenes évek elejének füllel hallható szimbóluma is lehet. A benne hallható, jókedvű zenélés szerencsére túlélte az együttest és még néhány zenei viszontagságoktól nem mentes évtizedet is.

A Süllyed a hajó igazi rock, vagy inkább rock and roll. A verzékben a basszus és Reck Lajos tamjai játsszák a főszerepet, Révész Sándor soraira a Mikrolied válaszol nagy lendülettel. A verzék utáni bridge igazi boogie, a második után a Generál egy trió-erőművé zsugorodik: a szólórész a gitáré, amit csak a basszus és a dob kísér. Kár, hogy ez a szakasz (és egyben a dal is) túl hamar véget ér, zenélhettek volna még egy kicsit. (Talán ez az egyetlen dal a lemezen, amely után „hiányérzet” alakulhat ki a hallgatóban…)

A Szélkakas csodálatos ballada, mégpedig azon az úton, amit Paul McCartney a Let It Be-vel kijelölt, de talán érezhető rajta Elton John hatása is. A dalt Várkonyi Mátyás balról hallható, kicsit megzengetett zongorája vezeti fel E-dúrban, majd belép Karácsony János szólóéneke. A második verzét a Generál rockosan kíséri, érdekesek Novai Gábor harmóniai megoldásai a basszusgitáron. Hallhatunk egy halvány elektromos gitár szólamot is, ami lehet Ákos István előadása is, valamint egy „nanázva” előadott ereszkedő kis dallamsort.

A refrént a Mikrolied adja elő, ahol már vonószenekar is csatlakozik, a megszólalás kiteljesedik és emelkedetté válik. A vonósok a következő verzében is maradnak, majd a refrén után fúvósok is csatlakoznak és a trombita által vezetve eljátszanak egy ügyes kis közjátékot, ami átemeli a dalt G-dúrba. Itt Novai Gábor basszus szólama is mozgalmasabbá válik, a hangulat egyre magasabbra tör, majd a felvétel elhalkul.

A dal Várkonyi Mátyás szerzeménye, megformálása nagyfokú ihletettségre és mesterségbeli műveltségre vall. Talán a szerző első kis mesterdarabja ez – természetesen a tartalmas dalszöveggel együtt:

„Nem forgott volna semmiért,
Amíg egy erős szélvihar
Derékba törte mérgesen;
Nem lesz így jó – rájött hamar… 

Rozsdatollú szélkakas, régi fényed megkopott.
Megszámlálni az éveket, Te már régen nem tudod.”

A lemez B-oldalát ismét Várkonyi Mátyás szerzeménye, a Törökméz című szám nyitja. A megszólalás kemény rock, Révész Sándor lenyűgöző éneksávjai folytán szokás a dalt a Led Zeppelin számainak hangzásához hasonlítani, ám a megszólalás – véleményem szerint – kicsit a Deep Purple első felállásának tónusát is visszhangozza, a hangszeres szakaszokban pedig mondjuk a Cream, vagy épp a Grand Funk Railroad legszebb hagyományait érhetjük tetten. Ennek oka, hogy a dal hangszerelésében nincs más, csak veszedelmes dob és basszus, valamint Karácsony János Leslie-szekrényen keresztül felvett gitárja. Fantáziadús gitárszólói alatt sem lép be semmiféle kísérő hangszer, a Generál együttes – mint a Süllyed a hajó című számban – ismét trió-erőművé redukálódik, és fergeteges zenélés veszi kezdetét. Ezek a szakaszok felvillantják a Generál ritmusszekciójának tökéletességét, valamint azt is, hogy Karácsony János briliáns gitáros. Ismét sokat tesz a felvétel értékéhez, hogy a dobot és a basszust szétpanorámázták, így Reck Lajos és Novai Gábor játékát önmagában is megcsodálhatjuk.

De talán kár is a Törökméz hangzását ennyire szétszálazni, mert ez a dal úgy, ahogy van, káprázatos! Révész Sándor fékezhetetlenül szárnyal! A szólóéneket megduplázta, a refrénben a vokálszólamok is az ő hangján szólalnak meg. Arról a csodáról nem is beszélve, hogy a Törökméz egy dal azokból az időkből, amikor a „pop” és a „rock” még kéz a kézben jártak, és úgy merítkeztek meg egymásban, mint egy gyönyörű szerelmes pár. 

„Az úton véges-végig jó leszek,
Nem sírok többé, mint egy kisgyerek,
Hisz látom, boldogok az emberek,
Ők is biztos megkapták, mit kértek.”

A Százéves kút című dal is megjelent már kislemezen, 1972-ben. A két felvétel e dalnál is eltér egymástól. A korábbi változat gyorsabb egy picit és a keverése is elnagyoltabb némileg. Akusztikus gitár helyett elektromos gitárt hallunk benne és Karácsony János torzított szólógitár-szólama is túlságosan az előtérbe tolakodik. (Így legalább jobban élvezhetjük a Hendrix-hatásokat.) A mesterien formált, ringó balladát a nagylemezhez újra felvették. Épphogy észrevehetően lassították a tempót, tetszetős sztereóképet alakítottak ki. Az elektromos gitárt Karácsony János tizenkét húros akusztikus gitárra cserélte. Az első verzerefrént az ő arpeggioi kísérik, majd belép a zenekar is. A bridge-szakaszokat a Mikrolied adja elő. Karácsony gitárszólója egyszerűen csillogó, de megkapó gitárjának meleg tónusa is. Várkonyi Mátyás zongorája csak itt-ott kap kiegészítő szerepet, de ragyogó az a (kicsit talán) Chopin-felfogásban játszott szólam, amit az utolsó verzerefrén alatt mutat be.

A dal harmóniai struktúráját szeretettel ajánlom fiatal dalszerzők számára. Alapja egy D-ről ereszkedő basszusmenet, amitől félúton (némileg) elválik az ének melódiája, ám mégis együtt érnek a „törvényszerű” A-ra. Az, hogy a dalnak nincs kimondott refrénje, illetve, hogy Novai inkább a zenei játszadozásoknak szentelte a bridge-szakaszokat, nagy szerzői lelkesedésre vall. A bridge E-dúrral kezdődik, majd egy A-dúron és egy G-dúron átjutva zár vissza a tonikára, D-dúrra. Egy ismétlés után következik egy kis furfang a tonalitással is, ugyanis az együttes G-dúrba vált, amit egy fél ütem után G-moll követ, hogy az E és D dúrok játékos útba ejtésével a bridge végül A-dúrra zárhasson. Az ének melódiája szorosan követi ezt az akkordmenetet, a Mikrolied megszólalása csodálatosan egy tömbből faragott. (A „kóruséneklés” legszebb hagyományai tűnnek elő, természetesen…) Az összhatás a dalban rejlő számtalan finomságnak köszönhetően elbűvölő, a dal szerzői és előadói mestermunka is egyaránt.

A Koldusok királya című Novai Gábor–Szigeti Edit szerzeményt Karácsony János metsző gitárriffje nyitja meg. Nemsoká a ritmusszekcióval együtt kongák és egy kisebb fúvósszekció is belép. A szám főszereplője ezúttal Bódy Magdi, ő énekli el a versszakokat, a refrénekben csatlakoznak hozzá kolléganői is:

 „Miért kell a dal, ha nem hallják az emberek,
Miért kell a szó, amit kimondani nem lehet.”

A dalt gitárszóló töri meg: Karácsony János fantáziáját csak a dob és kongák kísérik. A dal ezután soulos fordulatot vesz: a Mikrolied énekli a refrént, ami fölött Bódy Magdi elereszti kicsit a hangját – természetesen azért (is), hogy meggyőződhessünk kiváló énekesi kvalitásairól.

A Tűzben égő fények 6/8-os blues, melynek szólóénekese Karácsony János. Remekül szól hangján a delay, ami ekkoriban nagyon újszerű effektnek számított. (Majdnem úgy hangzik, mintha a sáv duplázott lenne, de mégsem az.) A verzék szellősek, az első két sor alatt csak Reck Lajos masszív dobolását (eszméletlenül szól a lábdob) és Novai Gábor basszusgitárját halljuk. Később bekapcsolódik Várkonyi Mátyás is, úgy hangzik, mintha egy tremolo-effekten átengedett clavinetet hallanánk. A refrénben baloldalról aztán feltűnik Várkonyi Hammond orgonája is. A szóló ezúttal Karácsony Jánosé. Két gitársávot vett fel, melyeket szétpanorámáztak a hangképben. A gitárszóló után a dal sajnálatosan véget ér, csak elképzelni lehet, hogy a Generál hogyan játszhatta ezt a dalt a koncertjein…

A Tűzmadár progresszív, kemény rock ihletésű szerzemény. Indulószerű pergődob vezeti fel, ám alapja egy jól kitalált gitár-basszusgitár unisono. Később Karácsony János egy második gitársávval is becsatlakozik. A hangzás vastagabbá válik, így léphet be a Mikrolied, akik a dalt eléneklik, illetve – ha szabad ilyet mondani – elharsogják!

A Tűzmadár remekül szól, a sodrás azért időnként meg-megszakad, de Reck triolái által vezetve aztán minden kezdődik elölről. A szám csúcsa a gitárszóló, avagy nevezhetjük Karácsony János játékát szabad gitár-fantáziának is. Slide csövét is használja, a hatás nagyon Led Zeppelines, eszünkbe juthat akár a Whole Lotta Love is. Főleg, hogy mintha Révész Sándor sikoltásait is hallhatnánk a hangkép hátsó traktusában.

Az album talán legnagyobb slágere a Fűrész című dal, melynek ritmikai struktúrája eleve külön tanulmányt érdemelne. A dal középpontjában maga a ritmus áll, bár egyenrangúnak vehetjük ezzel Várkonyi Mátyás jókedvű, ám csodaszép melódiáját és az ehhez maradéktalan gondossággal igazított harmóniamenetét is.

A dalt ütőhangszerek hangja és fűrész zaja vezeti fel, majd az egyekre határozottan beütött tonikára támaszkodva felhangzik a vokálisan előadott refrén, amely még a nyolcvanas években is (emlékeim szerint egy munkaruházati reklámnak köszönhetően) szállóigeként terjedt: „húzd meg jobban, menjen a munka”!

A verzék lendületesek. Reck Lajos játékosan töredezett dobjátékát középről hallhatjuk Novai Gábor mozgalmas, egyetlen pillanatra meg nem nyugvó basszus szólamával együtt. Karácsony János akusztikus gitárját a sztereo jobb oldalára keverték, ami tökéletesen egészíti ki Novai lendületét, ám a ritmikai kép így még közel sem lesz teljes. A sztereo bal oldalán hallhatjuk ugyanis Várkonyi Mátyás zongoráját, akinek szólama ehelyütt meglehetősen eszköztelen, de annál jelentősebb! Minden második nyolcadra hangsúlyozza az akkordokat, ezáltal a dal kap egy leheletnyi ska-beütést is, ami egyszerűen pazarul hangzik! Várkonyi a dal egésze alatt „hanyagul” és lazán zongorázik, díszítései és a vokállal való együttműködése (például: „indulj hát, együtt megyünk”) viszont tökéletesen a helyükön vannak.

A verzéket Révész Sándor énekli, a strófák végén a Mikroliedet és Generál férfikórusát is hallhatjuk. A refrén természetesen többször visszatér, a verzékben is nagyobb szerepet kap a Mikrolied-vokál. A töredezett bridge-szakasz egyáltalán nem töri meg a lendületet, inkább jól előkészíti a terepet az utolsó verzéknek, melyeket Révész Sándor a Mikrolieddel közösen énekel el, és talán itt érezni a lemezen a legjobban azt az izgalmat, amit a Generál tagjainak a közös éneklés jelenthetett…

Összességében véve a Fűrész vibráló tehetségű szerzemény és felvétel szerzői és előadói értelemben egyaránt, feltétel nélkül a képzeletbeli „rock iskola” tananyagában lenne a helye. Úgy slágeres és „rágógumis”, hogy közben valóban progresszív, úgy könnyed és önfeledt, hogy közben veszedelmesen nehéz. A Fűrész minden tekintetben mesterdarab, amit csak egy olyan zenekar alkothatott meg, akik tényleg „egy húron pendülnek” ‒ mind muzsikusként, mind emberileg felhőtlen közöttük a kapcsolat.

És igen, ez a hetvenes évek első felében – manapság bármilyen hihetetlennek tűnik is – még lehetséges volt. A Fűrész című dal szövege is ezt sugallja: „aki majd erre jár, minket megtalál, mert itt a házunk (tiéd is ez a ház) / fáradtan, éhesen, pihenj meg csendesen, itt a házunk (tiéd is ez a ház)…

A Fűrész a B-oldal utolsó előtti számaként alaposan megemeli a hangulatot, talán szerkesztési „hiba”, talán nem, de a Messze szálljon balladája túl hirtelen hűti le a gyanútlan lemezhallgatót. Ám igazából mindegy is, mert mit tehetett volna a Generál, ha egyszer minden daluk ennyire erős volt? A Messze szálljon című dalt nehéz elérzékenyülés nélkül hallgatni. A számot Novai Gábor írta, és a verzéket is ő énekli el:

„Hangom gyengébb a szélnél,
Egyedül messze úgyse szállna…
Nem hallja meg így sohasem az,
Kinek küldöm, kihez szól. 

Jöjj hát, fáradt a torkom,
Baráti segítségre várok,
Hadd mondjam majd veletek
A tiszta igaz szó dalát.”

A refrén (ami beúszva – hatásosan – a dalt is indítja) „nagy tömegű”, kicsit mintha a Les Humphries Singers megszólalása idéződne meg. Felfedezhetünk a kórus mögött egy furulyát is, mely egy kis népies ízt kölcsönöz a hangzásnak. A Generál-kórusa és a Mikrolied mellett közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkara, valamint a dal vonós-hangszerelésének előadásában az Operaház zenekara is.

Egy Youtube kommentelő a számot az „ifjúság örök érvényű himnuszának” nevezte, és meghatározása nem is lehetne pontosabb:

„Messze szálljon az énekünk, ahogy messze száll a szél,
Kinek nem áll semmi útjába és így bárhová elér.
Messze szálljon az énekünk, hallja minden fiatal,
Olyan tisztán élje életét, ahogy bennünk él a dal.”

Nos, ami egészen biztos, hogy a Generál együttes tagjaiban a dal 1973-ban valóban tisztán szólt. Meghallgatva az év elején megjelent Staféta című nagylemezüket a dalszerzés magasiskolájával szembesülhetünk, ezen felül az album lenyomata a hetvenes évek első felében „divatos” közösségi, az egymás iránti tisztelet és szeretet jegyében létező életérzésnek is.

2023 elején, fél évszázaddal a nagylemez megjelenése után felmerülhet talán a kérdés, hogy melyik üzenet a fontosabb: az egymásért, egymással való létezésé, vagy a szakmailag a legmagasabb szinten álló, laza, görcsöléstől és kivagyiságoktól mentes dalszerzésé és zenélésé?

A Generál nagylemezének két legfontosabb üzenete közül ugyanis egyik sem élő dolog már. Furcsa ellentmondás, hogy a Staféta dalai viszont kortalanok, ahogyan telik-múlik az idő egyre csillogóbbak és különlegesebbek lesznek. Azok számára, akik értik a bennük megfogalmazott mondanivaló szépségeit, melynek középpontjában a szeretet áll, valamint megértik még a zene ötven évvel ezelőtti nyelvét – sajnos eme kiváltság csak egyre kevesebbeknek adatik meg…

fortepan_76767_2.jpgA Generál a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, hátul Révész Sándor, Ákos István, Novai Gábor a Generál együttesből, elöl a Mikrolied vokál: Herczku Annamária, Selényi Hédi, Várszegi Éva. A riporter Dévényi Tibor. Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

… mert minden olyan távoli már. Ma már tankönyveknek tetsző írásokból „tanulják” a popzenét a legújabb lemezproducerek, és akik tanítják őket, valószínűleg nem tudják, hogy miért olyan nagyszerű a Generál együttes Staféta című nagylemeze, hogy a rajta hallható zenét kik alkották, hogy a felvételek milyen körülmények között készültek.

A Staféta jódarab gyémántként csillog, de alig-alig látják a fényét. Pedig…

„Ha ismerném a föld rég rejtett titkait,
Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait,
Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék,
Mindig csak rád gondolnék!

Mindent, amit megismertem,
Néked adom, hogyha kell.
Csupán annyit kérek érte,
Kedvesem ne hagyjál el.”


Szerző:
Majnik László

Nyitókép: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7818029722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása