Ha már a Ludwig dobok miatt kiruccantunk Chicago városába, időzzünk még ott egy kicsit. Laurens Hammond gépészmérnök és feltaláló ugyanis éppen Chicagóban tervezte, építette meg és szabadalmaztatta a nevét viselő elektro-akusztikus hangszert 1934. január 19-én. Akkor még nem sejtette, mit adott a világnak, mert találmányát elsősorban templomokba szánta, hogy kiváltsa a hatalmas, beépített sípos orgonákat.
A Hammond orgona hangkeltéséért 91 darab fogazott hangkerék felelős, amelyeket elektromos szinkronmotor forgat, a hangot pedig az elektromos gitárhoz hasonlóan egy mágneses hangszedő veszi le. A hangszer hamar bekerült a szalonzenekarokba is, innen aztán egyenesen vezetett az útja a dszesszen, a gospelen és a blueson keresztül a hatvanas években a beat, majd a rockzenekarok színpadára.
Európába a második világháború hozta el a Hammond orgonát, mert egy hordozható változat is készült belőle, a tábori lelkészek számára.
1967-ben a Hammond cég megvásárolta a Leslie manufaktúrát, ahol a Hammond orgonákhoz tökéletesen passzoló, szekrénybe épített, forgó hangszórós erősítő berendezéseket gyártották, amelyeket onnantól fogva együtt árusították az orgonával. A Hammond orgona/Leslie-kombó rangot adott egy-egy zenekarnak, nem kizárólag az utánozhatatlan hangjával, hanem igazi műtárgyként szemet gyönyörködtető, lenyűgöző megjelenése miatt is.
Hammond C3 az 1963-as gyári Hammond katalógusból. Forrás: Rozsonits Tamás archívuma
Ehhez persze kellett a Hammond-művészek hosszú sora is, akik megadták a rangját az elektronikus hangszerek királynőjének: Jimmy Smith dzsesszorgonista óriási hatással volt például Jon Lordra, a Deep Purple zsenijére. Lord a klasszikus zenei és dzsessz gyökereket beépítve iskolát teremtett a rock-orgonisták számára. Keith Emerson, Rick Wakeman, Brian Auger vagy Ken Hensley, napjainkban pedig Joey DeFrancesco és Cory Henry szintén rengeteget tettek azért, hogy a világ összes rock-billentyűse Hammondot akarjon a keze alá.
A „három nagy”, az „A”, a „B” és a „C” sorozat mellett a kisebb modellek, mint például az „L” és az „M” is hatalmas népszerűségre tettek szert. Az utolsó csöves B3 orgonát 1975 májusában szerelték össze, de a hatalmas igény miatt addig a világ számos országában – így például Kanadában, Angliában, Belgiumban, Németországban, Dániában, Dél-Afrikában és Ausztráliában is – gyártották.
Több nehéz évtizedet követően a Hammondot a japán Suzuki cég vásárolta meg (nem azonos az autógyárral); napjainkban óriási sikereket érnek el az XB sorozattal, amely megjelenésében a klasszikus formavilágot hozza, tartalmában pedig a legmodernebb digitális technológiát. Ettől függetlenül a világon a mai napig több millió klasszikus, csöves Hammond teljesít szolgálatot a színpadokon és a stúdiókban, mert a hangjukat semmilyen más digitális hangszer nem képes 100%-osan visszaadni.
Magyarországra az első Hammond orgonát Fogarasi János hozta be Svédországból (M3), ez a hangszer hallható hazánk első koncertlemezén, az idén ötven éves Egy este a Metro klubban című Metro-albumon. Presser Gábor (Omega, Locomotiv GT) L100, Benkő László (Omega) L100, Pataki László (Syrius) M102, Balázs Fecó (Taurus, Korál) T200, C3, Papp Gyula (Mini, Skorpió, Dinamit) A100, L100, Latzin Norbert (Bergendy) L100, Cserháti István (P. Mobil, P. Box) M3, M102, Rt3, Lerch István (V’73, V’Moto-Rock) M100, Zeffer András (P. Mobil, Mobilmánia) L100, Gidófalvy Attia (Karthago) L100, M100, Fuchs Lászó (Hobo Blues Band) P100, Jankai Béla (Prognózis, B52) B3, Gömöry Zsolt (Edda) M100, A100, a fiatal generációból Premetz Mátyás (Kéknyúl) C3, Szabó Péter (P. Mobil) A100, Balázs Patrik (Tunyó Emlékzenekar) E100), Horváth Zsolt (Deák Bill Blues Band) P100, Kalmár Botond (Vulgar Sun) L100, TR100 hangszereket használnak (a névsor nem teljes). A Hammond orgona hivatalos márkaképviselője Magyarországon Beke Márk, a Lord együttes billentyűse.
Papp Gyula (Skorpió) hangszerének történetét a Skorpió dalban énekelte el, híven a történtekhez:
Balázs Fecó a Taurus örökségét vitte tovább a Korál együttesben:
Gidó (Karthago) a legnagyobb mókamester és varázsló is egyben:
Számtalan zenész életében és pályafutása során fontos a márkahűség. Egy-egy instrumentum szinte összenőtt az idők folyamán gazdájával. Sorozatunkban legendás magyar zenészek nem kevésbé legendás hangszereit mutatjuk be.
Szerző: Rozsonits Tamás
Nyitókép: Frenreisz Károly archívumából
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
