Hegedűs László (1948) a hazai koncertszervezés doyenje. A Multimedia Organisation, illetve annak leányvállalata, a Multimédia Concerts vezetőjeként olyan pop- és rocksztárokat hozott elsőként Magyarországra, mint a Queen, a Genesis, a U2, Elton John, Carlos Santana, Paul McCartney, az AC/DC, a Metallica, az Iron Maiden, a Guns N’ Roses, Bob Dylan, David Bowie vagy Robbie Williams.

Jávorszky Béla Szilárd:
A Queen 1986 júliusában lépett fel a Népstadionban. Korábban ekkora léptékű rockkoncertet még nem tartottak Magyarországon. Még film is készült belőle.

Hegedűs László:
Hát persze, karácsonykor volt a premierje, a Corvinba és az Urániába külön hangrendszert vittünk, hónapokon át játszották óriási sikerrel. Anno videokazettán is megjelent, de DVD-n csak nemrég jött ki, mert Brian May ragaszkodott hozzá, hogy újrakeverhesse a hangot, és hogy az egészet digitálisan felújítsák.

Jávorszky Béla Szilárd:
Tudnál mesélni magáról a koncertről néhány érdekességet? Túl azon, hogy Freddie Mercury elénekelte rajta a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt, a szövegét a tenyeréről puskázva.

Hegedűs László:
Különleges munka volt. Ahhoz, hogy a Queent egy Népstadion szintű bulira ki tudjuk fizetni – értsd: meglegyen hozzá a deviza –, ahhoz az összes ezzel foglalkozó állami céget le kellett ültetni egy asztalhoz. Az IPV-től Kiss Imre volt jelen, nagyszerű ember, a BS részéről Lehel Laci, az IRI-től Gaál Iván és Hidasi Nóra, a Népstadiontól dr. Müllner Jenő (rendes faszi, pártmegbízatásból került oda, de segítőkész volt), az ORI-tól pedig egy szörnyűséges figura, Bulányi László.

Bulányi 1990-ben látványos öngyilkosságot követett el, miután kiderült, hogy több százmillió forintot sikkasztott az ORI-nál. Durva ember volt, exbelügyes, rettenetesen merev, az a „felfelé-nyalok-lefelé-rúgok”-típusú káder. Amikor Keszler Pált, az ORI addigi igazgatóját a nyolcvanas évek közepén kinevezték az Operettszínház igazgatójának, ő vette kézbe a céget és mindjárt azzal rakta le a lábnyomát a zenei életben, hogy a Queen-koncert megszervezésére összehívott értekezleten felállt, majd azt mondta: „Kedves elvtársak, köszönöm, hogy eljöttetek. Az Országos Rendező Iroda nevében be kell, hogy jelentsem, hogy Magyarországon, mint ti is tudjátok, óriási devizahiány van és ezért a kórházakban nincsenek orvosságok elegendő mennyiségben, rengeteg orvosi műszer hiányzik, és ameddig ez a helyzet, addig nem tudok támogatni olyan pénzszórást, mint a Queen-koncert megrendezése”. Azzal összepakolta az iratait, a hóna alá csapta és távozott.

Ezt követően kételyeim lettek a Queen-koncerttel kapcsolatban. Müllner Jenő meg Kiss Imre azonban nyugtatgattak, „László, ne foglalkozz ezzel a barommal, majd mi összehozzuk”. Próbáltam nem törődni Bulányival, de mégiscsak ő volt a hivatalos állami ember, tehát kvázi az ő kezében volt a döntés. Aztán Müllner Jenő bement Schmitt Palihoz, Schmitt bement mit tudom én kihez, és néhány nap múlva hívtak a pártközpontból egy kávézásra a Luxor Presszóba, ahol Korda Pista, Lehel Laci meg mások elmesélték, hogy milyen trükkökkel jutottak el Berecz Jánoshoz, aki igent mondott, tehát meg lehet csinálni a bulit. Innentől kezdve Bulányi elvtárs mehetett a francba.

Az ORI-val amúgy ennek ellenére sok koncertet megcsináltunk, a Dire Straits vagy Elton John az ő devizakeretük terhére ment. Mikor azonban Bulányi elvtárs megtudta, hogy Elton John meleg, azonnal felhívott: „ugye nem fülbevalóban fog fellépni? Nem nevelhetjük ilyen dolgokra a magyar ifjúságot. Elvárjuk tőled, hogy intézkedj!” Ráhagytam, aztán persze semmit sem szóltam Eltonnak, aki értelemszerűen hatalmas karikafülbevalóval lépett fel. Amikor Bulányi elvtárs ezért felelősségre vont, azzal védekeztem, hogy ilyeneket kalózfilmekben is hordanak.

Jávorszky Béla Szilárd:
Lehet tudni, hogy a Queen esetében mekkora gázsiról volt szó?

Hegedűs László:
Üzleti titok, de annyit elárulhatok, hogy a Queen ötször-hatszor annyiba került, mint azok, akik akkoriban a BS-be jöttek. Ezek az összegek ráadásul mélyen a nyugat-európai gázsik alatt voltak. A Queen is körülbelül félpénzért játszott a Népstadionban.

A koncertet – miként volt róla szó – gigantikus filmforgatás övezte, tizenhat kamerával vették a legjobb magyar operatőrök. Emlékszem, a 35 milliméteres filmnél húsz perc nyersanyag fér csak be egy kazettába, úgyhogy húszpercenként cserélgetni kellett őket, amit külön stáb végzett. Hatalmas logisztikai manővert igényelt (Mihály György kollégám vezényelte), hogy úgy induljanak és álljanak le a kamerák, hogy közben a koncert folyamatosan több szögből rögzítve legyen. A hangot Dieter Dirks mobil stúdiója vette, ehhez a zenekar ragaszkodott, ezt később hozzászinkronizálták az időjeles filmfelvételekhez. Multitasking képernyőt gyártottak hozzá, azon tudta a rendező, Zsombolyai János kiválasztani, hogy épp melyik kamera képét vágja be. Jim Beach-csel, a Queen menedzserével közösen voltunk a film producerei, a MAFILM vezetője, Marx György segített a létrehozásában. Egy ilyen film már akkor is roppant jövedelmező volt – nem feltétlenül a vetítések miatt, hanem mert milliós nagyságrendben értékesítettek belőle VHS-kazettát.

Készítette: Jávorszky Béla Szilárd.

 Az interjú teljes szövege itt olvasható.