Volt egyszer egy beatkorszak

A Color együttes ragyogása és ikaruszi zuhanása

2018. március 23. - beatkorSzaki

89457.jpg

Sáránd. A Hajdú-Bihar megyei község tizenhárom kilométerre fekszik Debrecentől és magyar rocktörténeti jelentőséggel bír: innen indult a három Bokor fivér zenei pályafutása, ahol a szüleik a helyi iskolában tanítottak, édesapjuk volt az igazgató, édesanyjuk a tanítás mellett a helyi művelődési házat is irányította.

Rendkívül fontosnak tartották, hogy a gyerekeik zenét is tanuljanak: a legidősebb, Gyula zenei gimnáziumba járt, komoly zongorista karrierre számíthatott a tehetsége alapján, azonban fagottozni is tanult, és a fafúvós hangszer tartásától a zenészek legfélelmetesebb betegségét, ínhüvelygyulladást kapott. Úgy döntött, hogy pár hónapos tanulási hajrát követően felvételizik a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karára, ahova elsőre felvették. Ám előtte édesanyjuk ötletére a három testvér megalapította a Bokor együttest, hangszereket vásároltak a srácoknak, és édesapjuk szállította őket a környék településeire a fellépéseikre. Attila, a dobos-énekes tíz, Tibor, a gitáros-énekes (később basszusgitáros) tizenkettő, Gyula, a billentyűs-énekes tizenhat esztendős volt ekkor, így a szülői felügyelet is megoldódott egyúttal.

rnek1.jpg

Az egyetemen Gyula belépett a DOTE zenekarba, aztán hamarosan követték a testvérei is, ráadásul Tibor is sikeresen felvételizett az orvosi egyetemre. Gitárosként Szalay András került a csapatba, és már nem csak az egyetemi ifjúság, hanem egész Debrecen fiatalsága látogatta a fellépéseiket, ha jó zenére vágytak. Abban pedig nem volt hiány: Tibor a Deep Purple, Gyula a Jethro Tull, Attila a Mahavishnu Orchestra rajongója volt, de mindhárman imádták a progresszív rock legendás angol ötösfogatának, a Pink Floydnak, a Yesnek, a Genesisnek, az Emerson, Lake & Palmernek és a King Crimsonnak a muzsikáját, Attila ezek mellett vonzódott a többszólamú, vokális zenekarokhoz is. A szintén debreceni Biogal gyógyszergyár próbateremmel és márkás hangszerekkel támogatta a zenekart, amely 1977-re személyi változásokon ment keresztül: az alakuló Panta Rheibe távozott Szalay András, hogy a fivérével játszhasson együtt, a helyére Lámer Emil került, és az Electric Light Orchestra mintájára egy csellista, Pólya László is színesítette az együttes megszólalását. Egy tehetséges, fiatal debreceni költővel közös előadóestet szerveztek, amely annyira jól sikerült, hogy Gulyás Péterpál mint szövegíró csatlakozott az alkotóközösséghez.

1977 a Bokor zenekar éve volt: még ezen a néven indultak a kor legmérvadóbb tehetségkutató versenyén, a Magyar Televízió Ki mit tud? című megmérettetésén, a műsorfolyam alatt változtatták a nevüket Color együttesre. A versenyt megnyerték pop-rock kategóriában. Ugyanennek az évnek a nyarán a Metronóm’77 televíziós táncdalfesztivál ezüstérmét vehették át zenekari kategóriában, és dr. Erdős Péter felkérte a csapatot, hogy vegyék fel a stúdióban Szűcs Judit énekesnő első nagylemezét. A sikert sikerre halmozó debreceni csapattal nem mindenki örült együtt önfeledten: a budapesti zenészkollégák kinevették őket a hajdú-bihari tájszólásukért, de más fogást nem találtak rajtuk, mint azt, hogy „más a szakmájuk, hiszen ők orvosok, nem is zenészek”. Két sztárzenekar viszont azonnal barátságba került az új közönségkedvencekkel: Benkő László, az Omega vezetője a győzelem után a saját lakására hívta bulizni a Colort, Szűcs Judit lemezfelvétele közben pedig a Skorpió muzsikusaival alakult ki szoros kapcsolat (hiszen ők is dolgoztak a gitáros, Szűcs Antal Gábor húgának nagylemezén). 1978-ban elkészíthették első önálló nagylemezüket, bár a zeneanyagot meghallgatva dr. Erdős Péter nem bízott a sikerben. Nem lett igaza. Az igényes közönség máshogy döntött. A zenekar még Svédországba is kapott meghívást abban az évben, ahonnan a csellista Pólya László nem tért haza társaival. Ezt a helyzetet valahogy még kimagyarázták, így elutazhattak Katona Klárival a Szovjetunióba, Lengyelországba és Romániába. Az is szóba került, hogy közösen készítenek lemezt Klárinak, de mások voltak a művészi elképzeléseik, viszont a koncerteken tökéletes volt köztük az összhang. Az is felmerült, hogy Koncz Zsuzsa következő albumát a Colorral veszi fel, Szörényi Levente művészeti irányítása mellett, de egyeztetési problémák miatt ez is csak ötlet maradt.

Közben a saját fejlődésük és útkeresésük eredményeképp elhatározták, hogy zeneileg keményebbre veszik a figurát. Sokat hallgatták az amerikai west coast csapatokat, valamint a kanadai Saga együttest, mert Bokor Gyulának nagyon megtetszett a prog rock csapat szintetizátorokkal erősen megtűzdelt, mégis gitár alapú zenéje. Az új elképzelésekhez új gitárost kértek fel, a szintén debreceni Felkai Miklóst. A vele készített második lemezük, az Új színek minden idők egyik legjobb magyar lemeze, egyszerűen nincs rajta töltelékdal, a Féltelek pedig az egyik legnagyobb magyar sláger. A lemez megjelenését követően ez a dal nyolc hónapig folyamatosan szerepelt a slágerlisták első helyén.

r-3552801-1336487423_jpeg.jpg

r-3552801-1336487448_jpeg.jpg

Közben a legfiatalabb Bokor fivér, Attila úgy döntött, hogy elhagyja az országot: az Egyesült Államokban filmművészeti tanulmányokat folytatott, majd Franciaországba költözött. A három testvért hihetetlenül erős kötelék fűzte össze. Sejteni lehetett, hogy Tibor és Gyula hamarosan követik a „legkisebb fiút”. Közben tették a dolgukat, Stark Ferenc billentyűssel megerősítették a hangzásukat és több dobossal is próbálkoztak. Harmadik, elkészült, de ki nem adott lemezükön Varga Endre dobolt, de megfordult a csapatban Király Tamás, az Universal egykori ütőse is. Azért maradt dobozban az anyag, mert időközben Tibor és Gyula is az Egyesült Államokba költözött, ahol mindketten komoly orvosi pályafutást mondhatnak magukénak. Gyula azóta is folyamatosan írja a dalait, a facebook-oldalán ezeket bárki meghallgathatja. Azt pedig csak reméljük, hogy eljön még a nap, amikor még egyszer, élőben is elvarázsol minket a Color együttes. Az a zenekar, akik elsőként törték át a falat, és vidékről országosan ismertté tették zenekarukat úgy, hogy soha nem felejtették el, honnan indultak.

Külön köszönet Balázs Györgynek.

A képgaléria az alábbi fotóra kattintva érhető el:

Fotók: Fortepan, dr. Bokor Gyula és Balázs György archívuma.

Szerző: Rozsonits Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr2713769712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása