Volt egyszer egy beatkorszak

„Valahol egy lány” – Koncz Zsuzsa dalai a rajongók emlékezetében

2017. március 07. - beatkorSzaki

konczzsuzsa.jpg

„Az első perctől kezdve szerettem őt. Amikor felbukkant a Ki mit tud?-on, rögtön a szívembe zártam, és ma is ott őrzöm. Kellemes megjelenése, szolid viselkedése, hibátlan énekhangja, dalai, kulturált előadásmódja, szépsége, mindez megfogott. Hatott rám. Finom, megnyerő a modora, és az a gyönyörű haj – persze nem emiatt lett a kedvenc énekesnőm. Szerintem fontos az is, hogy soha nem keveredett botrányokba, mint annyian mások, ha jól tudom, mindig szolidan élt, viselkedett. És persze nagyon szeretem, ahogy és amiket énekel. Ha éppen otthon vagyok, amikor koncertet ad, ki nem hagynám! Mai napig is nagy kedvencem, mint ahogy Bródy is” – így emlékszik vissza Koncz Zsuzsára egy régi rajongója.

A poszt megírását megelőzően egy kis közvélemény-kutatást tartottam egy közösségi portálon. Azt a kérdést tettem fel, hogy ha egyetlen számot lehetne Koncz Zsuzsa életművéből választani, melyik lenne az, amelyet szívesen hallgatnának meg az érdeklődők. A Valahol egy lány szerezte meg az abszolút első helyet.

A dal népszerűsége annak is köszönhető, hogy – akárcsak Koncz Zsuzsa számainak jelentős része – rejtett politikai tartalommal is bír. Afféle kettős beszédként is értelmezhető volt ezért a szocialista időszakban, a hatalommal való szembeszállásként. „A királyé nem leszek, nem leszek, / Akkor inkább elmegyek, elmegyek, / Soha vissza nem jövök, nem jövök már.”

Az énekesnő rajongói között három nemzedék különíthető el: a vele egyidősek, az 1970 és 1975 között születettek, valamint a rendszerváltás gyermekei.

„Főiskolásként láttam először, az évfolyamtársaimmal, a földön ülve, mert csak ott volt hely. Azért szeretem ma is, mert több évtized távlatából megmaradt olyannak, amilyennek először láttam. Közvetlen, nagyzolási allűrök nélküli, egyenletes teljesítményű, nincs elszállva magától, s csendesen demonstrál” – idézte fel alakját egy kortársa.

„No. 1. a Valahol egy lány. Megvan egyetlen díszdobozban az összes bakelit nagylemeze és a róla szóló könyv is. Kétszer személyesen is találkoztunk, szűk körben.1970 tavaszán hárman az osztályból meginterjúvoltuk a Kőszegen koncertező akkori nagyágyúkat. Koncz Zsuzsával egy betonlépcsőn állva beszélgettünk a fellépése után, a metsző kőszegi szélben. Az interjú – akár a Metro és az Illés zenekar tagjaival készített – nagyon laza, jó hangulatban zajlott! Amikor Zsuzsa azt mondta, hogy fázik, az egymással rivalizáló három kőszegi »kiskandúr« versengve hívta őt teázni” – emlékezett vissza egy másik kortársa.

A középgeneráció is több, Koncz Zsuzsával kapcsolatos történetet osztott meg velem. Volt, aki gyerekkorában kincsként őrizte Koncz Zsuzsa bakelitlemezét, azt, amelyiken a Micimackót énekelte. Amikor óvodába menet leejtette a sárba, nagyon megijedt, hogy milyen büntetést kap majd ezért a szüleitől. Ugyanő azt is elárulta, hogy otthon szívesen énekelte a Valahol egy lány sorait.

A legifjabb nemzedék tagjai közül találkoztam olyannal, akit Koncz Zsuzsa iránti szeretete vezérelt a szocialista időszak felé, és nagyban meghatározta azt, hogy a történészi pályát választotta.

A szavazás során volt olyan hozzászóló, aki Koncz Zsuzsa dalait három nagy csoportba sorolta be, s szimbolikusan politikai töltetű számokra, balladákra és a többi számra osztotta az életművet. Szerinte a Jelbeszéd és a Ha én rózsa volnék című számok már annyira közkinccsé váltak, mint a Nemzeti dal. A balladákat preferálók közül az egyik megkérdezett így összegezte a véleményét: „Koncz Zsuzsa akkor igazán Koncz Zsuzsa, amikor Bródynak ezeket a súlyos, ezért szemérmesen titkolt érzelmeket felmutató, de a szentimentalizmus csapdáit elkerülő, a hétköznapi valóság cserepeiből építkező, már-már dokumentarista-kisrealista szövegeit énekli.”

A Csillag Hajnalka és a Szőke Anni című balladák szövege a szocialista időszak társadalmi átalakulásainak hatását mutatja be plasztikusan. A második világháború után tömeges társadalmi tapasztalattá vált a nagyvárosba való bevándorlás, a női munkaerő a nagyiparba áramlott. Szőke Anni életútja is a sikertelen bevándorlás egy példája. A nagyvárosban gyökeret verni nem tudó, ott idegennek, magát becsapottnak érző nő sorsáról a dal azt sejteti, hogy visszatért szülőföldjére. Munka mellett egyetlen szórakozása az esti, magányos tévénézés volt, hiába hívták a város fényei, ez a közeg nem jelentett számára tartalmas, valódi életet. Csillag Hajnalka a város szülötte, azonban a város peremén nőtt fel. Az ő munkaerejét is beszippantotta a nagyipar, és – a dalszöveg szerint – a gyermeknevelésben talált némi boldogságot.

Némileg meglepő volt számomra, hogy a szocialista időszakban szintén szimbolikusnak számító, történelmileg kényes témákat is érintő Zeng az énekszó nem kapott szavazatot. A dalban szereplő kisfiú – aki semmit nem felejtett el, és titokban hittanra is járt –, a téren esténként ropogó játék fegyverek és a hazáról beszélő recsegő rádióhang kapcsán az 1980-as években mindenki az elhallgatott 1956-os forradalomra asszociálhatott. Ezt erősítette, hogy a kisfiú családja a pincébe is költözött, és egy ismerős, aki elbúcsúzott, messzire utazott, lehet, hogy örökre, akár az 1956-os forradalom után Nyugatra távozó kétszázezer magyar. A közvélemény-kutatás alapján úgy tűnik, a másik disszidálós dal, A Kárpáthyék lánya manapság emlékezetesebb. A Józsefváros mélyén apa nélkül felnövő szőke lány első szerelme vélhetően az 1956-os forradalom áldozata lett. A forradalom után emigráló lány – francia férjével és két fiával – a jólét és a siker megtestesítője, aki azonban titokban vágyódik a józsefvárosi évekre. Hiába tud megvásárolni harminchárom Stefánia-szeletet is, az az egy, a kamaszkori szerelméhez köthető hiányzik neki leginkább.

A közvélemény-kutatás és a dalok elemzése is mutatja, hogy Koncz Zsuzsa dalai – és Bródy János szövegei – mennyire élőek ma is. Több generációt is képesek megszólítani, visszaidézésük személyes emlékek felidézését segíti. Koncz Zsuzsa balladái a második világháború után megváltozott társadalmi jelenségekre, az 1956 utáni emigrációra és az emigráltak hiányára is autentikus választ tudtak adni a közönség számára.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás.

Szerző: Tóth Eszter Zsófia

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr3512275525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása