A Magyar Rádió döntéshozói 1988-89-re felismerték a KISZ által már sokkal korábban működtetett modellt, miszerint a rockzenének óriási a mozgósító ereje van, és a kiemelkedő rockzenész egyéniségekre több generáció is példaképként tekint. Elhatározták, hogy indítanak egy drogprevenciós műsort, ami a tinédzserek más problémáival is foglalkozik. Először Földes Lászlót, Hobót (Hobo Blues Band) kérték fel a műsorvezetői feladatra, aztán, mire elindult a Garázs című sorozat, Nagy Feró került a mikrofon mögé a stúdióban.

Feró elképesztő rátermettséggel, sajátos stílusában, tele energiával és empátiával vetette bele magát a műsorkészítésbe, pillanatok alatt intézménnyé vált a Garázs, hetente a rádió elé szögezve több tízezer hallgatót. Másrészt máshol nem hallható zenét játszott a műsorában, rengeteg fiatal zenekarnak biztosítva a bemutatkozás és a megkapaszkodás lehetőségét. A legjobbakkal válogatáslemezt is készített (például a soproni Moby Dick története során az első Garázs-albumon (1989) hallható első ízben hanglemezen és műsoroskazettán). Özönlöttek a levelek is, ezekből válogatott egy kötetnyit Feró és Kőszegi Gábor 1989-ben (Garázs – a műsor postájából,  Budapest, Háttér Lap- és Könyvkiadó Kft., 1989), de Feró legendás „Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!” üvöltése is ott cseng sokunk fülében a mai napig.

1989 sűrű év lehetett Ferónak, hiszen szeptember 18-án Garázs címmel egy hetilapot is útjára bocsátott, amely küllemében és tartalmában nem volt nagy varázslat, de 28 forintot megért. Impresszum nem található a lapban, csupán annyi, hogy „garázsmester: Nagy Feró”, ám a szakma legnagyobb szervezője és számos zenekarmenedzsere és sajtósa, Hajnal Gábor, és a kiváló író-fotós Zétényi Zoltán írásait is felfedezhetjük a cikkek között. Koncertajánlók, lemezkritikák és ismertetők, zenekari karriertörténetek, esszék, slágerlisták, apróhirdetések, részletes rádiós és televíziós program, reklámok, poszter, sőt, képregény is színesíti a tartalmat, de ahogy az első szám szerkesztői beköszöntőjében áll, az akkori hatalmas újság-dömping nehéz helyzet elé állította az olvasókat a választás terén. Nem is sikerült a Garázs újságnak gyökeret ereszteni, szép lassan kifáradt és kimúlt.

Számomra a legizgalmasabb az a sorozat, amely a tervek szerint minden számottevő magyar társadalmi és politikai szervezetet kívánt megszólítani a politika és a rockzene viszonyrendszeréről. Érdekes mindjárt az első számban a FIDESZ nevében nyilatkozó Rockenbauer Zoltán interjút elolvasni, amelynek már a címe is magáért beszél: A diktatúrák nem szeretik a rockzenét. Több ráfordított idővel és munkával, kitartással komoly lappá nőhette volna ki magát a Garázs, de így „már csak emlék”.

Szerző: Rozsonits Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.