1988-ban első nagylemezének örvendhetett a Vágtázó Halottkémek. A kaotikusságában is jól átgondolt, rögtönzésekből álló indulatzenét punknak igazából csak jobb híján minősítették annak idején. A Halottkémek sámánzenéje itthon és Európa-szerte is egyedi jelenség volt. A sokféle törekvést megjelenítő hazai alternatív  színtérnek meghatározó csapata volt a VHK, mely ebből a körből elsőként jutott kompromisszummentes lemezszerződéshez, amit a nyugatnémet Von Unten Sonic Boom kínált fel, Dietmar Lupfer producerkedése mellett.

Talán csúcstartó lehet minden idők rocklemezei között az, hogy A halál móresre tanítása (angolul: Teach Death a Lesson) című kiadványnak két év alatt öt (!) LP-változata készült el. (A különféle kazetta- és cédégyártmányokkal ez a cikk nem foglalkozik.)  Ennek több összefüggő oka van. Egyrészt a kiadások szervezői folyamatosan alulbecsülték a közönségigényt, másrészt minden bizonnyal egyiküknek sem volt elegendő tőkéje az újabb és újabb befektetéshez, továbbá a lemezekhez szükséges nyomdai alapanyagok sem közlekedtek eléggé hatékonyan. A hallható produkció szerencsére változatlan maradt, mivel az összes kiadás ugyanazokról a lemezgyári nyomóformákról készült.

Először két változat született az NSZK-ban, 1988-ban. Egy tesztlemez volt az első, fehér lemezcímkével és utólag ráragasztott információs cédulával.  Ennek a „borítója” egy kihajtható lap volt. A véglegesnek szánt változat Barcsik Géza látványos festményével jelent meg, a lemezhez szövegmelléklet és a festményhez kapcsolódó saját tervezésű, sárga alapon zölddel nyomott egyedi lemezcímke is járult. A lemezek német gyártmányok.

Magyarországon először az éppen elindult Ring Zeneműkiadó vállalta fel az anyagot (RL 2014). A borító első oldala megegyezett a harmadik számú  képpel, a hátsó oldalon néhány ráadás sor mutatta a magyar kiadást és a bal alsó sarokba egy logó is került. Szövegmelléklet nem volt, a címke azonos tervvel sárga alapon piros nyomatú lett, az itthon ekkoriban szokásos körirattal kiegészítve. A borítót a MAHIR nyomtatta, a dorogi lemezgyár pedig a lemezeket kipréselte, a nyers nyomdai íveket borítóba kötötte, és az egészet össze is csomagolta.

Egy évre rá eltérő formában ismét megjelent a lemez. Az első borítóra kicsit eltérően helyezték fel a feliratokat, a hátsó borítón csak a festmény található, és egy nyomtatott belső borító is van, adatokkal és szövegmelléklettel. A címke grafikája ugyanaz, mint az előzőé, de ez körirat nélkül maradt. A mellékletlapon az MGKSZ Ny(omda) szerepel, a többi gyártási művelet szintén Dorogon készült. Formálisan ez a Sonic Boom kiadványa.

1990-ben egy újabb változat született. A Ring-kiadvány borítóját használták fel, a hátoldalon a Ring adataival, de jobboldalon alul a Ring-logó és a sorszám ki lett takarva. Ehhez a lemezhez járt a  negyedik számú  kép szerinti németországi szövegmelléklet. A címke pedig nem más, mint az akkor frissen megjelent második VHK-album (A világösztön kiugrasztása) ezüst címkéje „anonimizálva”. Ez a körben futó adatok levágását jelentette, így a címkéken csak egy-egy logó maradt. A borítót készen csomagolták össze az ezúttal is Dorogon készült lemezekkel. Formálisan a lemez a Ring kiadványa, a hátsó feliratok alapján.

Nyilvánvalóan egyik lemezváltozat sem döntögetett eladási csúcsokat, már csak a VHK rétegzenéje miatt sem. A kiadások számbavétele azonban rá tud mutatni a rendszerváltás körüli kiadói viszonyok kuszaságára – no meg alkalmasint az elvakult gyűjtő szemeit is gyönyörködtetheti.

Szerző: Kovács László (Moiras Records)

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.