Egy fesztivál, amely nem is volt fesztivál. De mégis úgy beszéltek róla. Sőt: woodstocki élményt vizionáltak hozzá. És egy horrorfilm, amelyet leforgattak, de soha nem került a mozikba. Vajon mi a közös ezekben a látszólag egyáltalán nem összefüggő, de külön-külön is elég különös dolgokban? Pilisborosjenő, Fenevad Fesztivál, 1983. augusztus 13. Vigyázat, nagyon hosszú tartalom!
Mit keres egy grizzly Magyarországon?
Hogy egy film 37 évig dobozban pihenjen, arra ritkán van példa. Hogy ennek a tekercsnek magyar vonatkozása is legyen, annak az esélye pedig igencsak a nulla felé konvergál. A Grizzly című horror klasszikus amerikai C-kategóriás mozifilmként vált ismertté 1976-ban, az folytatását frappáns módon Grizzly II. – The Predator címmel tervezték forgatni, 1983-ban. A második rész megrendezésére az akkor már jól ismert André Szőtsöt kérték fel az amerikai befektetők, aki '56-ban emigrált Magyarországról, ő pedig Suzanne C. Nagyot, azaz Csikós-Nagy Zsuzsannát bízta meg a produceri feladatokkal, aki Nemeskürty István tanítványaként korábban itthon is ismert filmesként dolgozott, majd külhonba házasodott és az Egyesült Államokba költözött. Ő volt az, aki a viszonyokat és nem utolsósorban az árakat ismerve Magyarországot javasolta egyik forgatási helyszínként. Ennek, és a sikeres tárgyalásoknak köszönhetően a csapat magyar-amerikai koprodukcióvá bővült, a forgatás pedig munkát adott számos magyar filmesnek is.
A sztori szerint egy anyamedve gyilkolni kezd a Yellowstone Parkban kölyke halála miatt, elfogyasztja a kempingezőket (Charlie Sheent, George Clooney-t és Laura Dernt), sőt a vadőrt és, mit tesz isten, az itt rendezett fesztivál közönségét pécézi ki következő áldozatainak. Itt került képbe a magyar kapcsolat, hiszen a stáb különleges engedéllyel megkapta a pilisborosjenői szovjet lőteret, ahol nemcsak felépítették a színpadot, de a filmforgatás kedvéért rendeztek egy fesztivált is, ahol a közönség és a zenekarok is a statisztaszerepet játszottak.
Forrás: Grizzly II. Revenge, Facebook
Miután felvettek minden jelenetet és az óriási gépmedve egyaránt frászt hozott a főszereplő Louise Fletcherre, John Rhys-Daviesre, Deborah Raffinra, Dick Anthony Williamsre, elfogyott a pénz. Szőts még valahogy összevágta a végeredményt, de a Grizzly II. annyira kínosan gyenge lett, hogy soha nem mutatták be mozikban. Sokan minden idők legrosszabb, be nem mutatott filmjei között emlegetik a mai napig. Szőts le is vonta a tanulságot, ez lett rendezői hattyúdala, cserébe viszont az elkövetkezendő évtizedekben sikeres producerként tevékenykedett.
Analógból digitális, Predatorból Revenge
Nem így Suzanne C. Nagy., azaz Csikós-Nagy Zsuzsanna, aki tovább őrizgette a felvételeket. Az ő karriere is 1990 után lett különösen sikeres, de csak 2018-ban kezdte újragondolni a csődbe ment filmet: új narratívát kezdett keresni hozzá új üzenettel, amellyel kitöltheti a horror hiányzó kockáit.
– Nem akartunk egy 21. századi mozifilmet faragni a meglévő jelenetekből – mondta Csikós-Nagy még a film elkészülte előtt. – Mindent meg szerettünk volna tartani úgy, ahogy eredetileg rögzítettük, hogy továbbra is egy hamisítatlan nyolcvanas évekbeli amerikai film hangulatát árassza. Hiszek abban, hogy a mai közönséget is megfogja a mozi, ez az erős szereplőgárda, természetesen a hatalmas medvével. Az 1976-os Grizzly óta egyáltalán nem készült medvés akciófilm, amely egyébként akkor komoly pénzügyi és közönségsikert aratott. Én megadnám ezt a második esélyt a filmnek, hogy végre sikeres legyen, és persze magamnak is, aki a korábbi borzalmas előzmények ellenére, ragaszkodtam az álmomhoz.
Talán az újratervezés miatt is lett The Predator és/vagy The Concert helyett Revenge a Grizzly új alcíme. Csikós-Nagy digitálisan restauráltatta, részben újravágatta a jeleneteket, és idén nyáron már több helyen bemutatták, különböző digitális platformokon. Azt ígérik, DVD-n és Blu-rayen is elérhető lesz, de a cikk írásának pillanatában még nem kapható.
Az év, amikor a pontpontpontok megszállták a magyar zenei sajtót
A magyar sajtó egyöntetűen woodstocki hangulatú, nyolcvanezer nézőt váró fesztivált vizionált, hiszen a lebonyolító Csikós Ltd. az IRI-vel szerződött, amellyel közösen sorra dobra be a nagyobbnál nagyobb sztárok neveit. A magyarok közül először az LGT és az Omega hangzott el, míg a külföldiek között Rod Stewart, Joe Cocker, a Police, a Girlschool és a Bow Wow Wow neve rotálódott. Végül hat zenekarral szerződtek és fellépett a KFT, a Toto Coelo, az East, a Set The Tone, a filmbéli Predator és a Nazareth. A helyszínre, majd onnan ötven autóbusz szállította a közönséget, összesen 270 fordulóban, már azokat, akik nem gyalogolták le a négy kilométert a helyszíntől a legközelebbi buszmegállóig. Ez volt az első alkalom, amikor olyan színpadtechnika érkezett Magyarországra, amely a korabeli sztárok igényeit is maximálisan kielégíthette, a filmben pedig látványos kellék lehetett.
De nézzük, hogyan látta a korabeli magyar média a fenevadat.
Csak a hangversenyekkel gyűlik meg a bajom – írta Tardos Péter az Ifjúsági Magazin 1983. október 1-jei számában. Példa rá augusztusi számunk, ahol a Fenevad-fesztivál utolsó – időben befutott – hivatalos szereposztását adtuk meg, ehelyett – egy kivétellel – mások jöttek.
Pedig olyan jól indult az elképzelt plakát! Rebesgették Rod Stewart és a Police nevét, majd a női zenekarok parádéját, felröppent Joe Cocker neve is, aztán maradt a Nazareth... És sikerült együtt ebédelnem a Toto Coello nőtagjaival. (Kicsit kifütyülték őket a playback miatt, de hát ebből csak nem lett újabb Toto-botrány…) Az is érdekes, hogy nevük a plakáton hibásan, Toto Cuello-nak jelent meg, de hát ők még nem olyan híresek, mint a Beetles vagy a Rolling Stone… Szerintünk a Girlschool és a Belle Stars női zenekarok azért nőttek a többiek fölé, mert tagjai nemcsak énekelnek, hanem – koncertjeiken is – maguk játszanak a hangszereken. A többiek – ők is – énekes-táncosok. Főleg az utóbbiak – tegyük mi hozzá.
Bár a lányzenekar korántsem játszik fontos szerepet a poptörténelemben, de, mint látható, Tardos sem tudta helyesen leírni a Toto Coelo nevét, mint ahogy többi kollégája sem.
Ligeti Nagy Tamásnak viszont egyedüliként sikerült, és talán ő készítette a legkorrektebb összefoglalót a fesztiválról a Képes Újság 1983. szeptember 17-i számában.
Volt miért izgulni augusztus második hétvégéjén: akik szeretnek úgy megsüketülni, hogy közben halálra rémülnek, nekivágtak az „év koncertjének” nevezett kalandnak, Pilisborosjenőre. Az előkészítésben, szervezésben és lebonyolításában érdekelt amerikai alapítású Csikós LTD és az Ifjúsági Rendező Iroda felindultságában 80 ezer résztvevőre számított, aztán elégedetten nyilatkoztak a 20-22 ezer rajongó lelkesedéséről is.
180 forintos jeggyel, tökéletes idegállapottal és 4 kilométeres gyalogtúra megtételéhez szükséges izomzattal kellett bírniuk azoknak, akik kíváncsiak voltak az európai, valamint az amerikai rock-középszer képviselőire, sorrendben: a KFT, a Toto Coelo, az East, a Set The Tone, a The Predator és a Nazareth együttesre.
A koncert része volt az amerikai-magyar koprodukcióban készülő „A fenevad” (The Predator) című filmnek. Valóban óriási, 50 méter hosszú, 20 méter mély és 16 méter magas színpadot építettek, s a fedett pódium tetején sötétedés után rémisztőén villogtatta zöld szemeit a fesztivál egyetlen fenevadja, a főnix-madár. Az előzetes hírverés 500 ezer wattról szólt, de ez természetesen vicc volt: egyetlen zenekar sem játszik ekkora hangerővel, még az angliai Monsters Rock Festivalon is „csak” 120 ezer wattot produkáltak a világ leghangosabb és legelvetemültebb rockerei. A lényeg persze nem is a hangerő. Meg kell hagyni, hogy a rockhangosításban ma valóban legmodernebbnek számító úgynevezett Turbo Sound berendezések nálunk még sohasem hallott dinamikus hangzást biztosítottak.
André Szöts rendező, Jean Badal és Zsigmond Vilmos operatőrökkel a koncerten szerették volna rögzíteni filmjük kulcsjelenetét. A fellépő zenekarok műsorát – a forgatókönyv szerint – hatalmas grizzly medve zavarja meg (Old Shatterhand korában az ilyen példányokat még késsel és ököllel is meg lehetett állítani). A magyar nézők a moziban már találkozhattak paranoiás ragadozókkal – sőt honfitársaink a környező országokban megnézhették a fehér cápa gorombáskodásait is! – mégis izgatottan várták: mikor csap le valahonnan az erdőből az információk szerint négy és félméteresre megnőtt medve. Nem csapott le. Logikusan gondolkodva, nem is csaphatott, hiszen a több százezer dolláros kreatúrát könnyelműség lett volna a műsorközi átállásoktól megviselt tömeg közé engedni. Megtörténhetett volna, hogy egy ingerült néző fellöki vagy elgáncsolja és ezzel veszélybe sodor egy feltehetően sok millióba kerülő produkciót.
Nick Maley Pasaréten, a MAFILM műtermében a medvével bíbelődik. Nem stimmel minden, problémák vannak az elektronikával, a mackó tehát általában nyárvégi álmát alussza. Maley, a „Csillagok háborúja” néhány robotjának és fantasztikus figurájának tervezője azért bemutatja a grizzlyt:
– A mi medvénk a lehető legtökéletesebb medve, az erdőkben és az állatkertben található medvék után. Többé-kevésbé ugyanaz a rendszer mozgatja, mint Spielberg filmjében a cápát. A pofája már elég félelmetes, de a fogait csattogtathatná jobban is.
Az „intenzív osztályon” tartózkodó grizzly lassan akcióra kész. „A fenevad” stábja október végéig dolgozik Pilisborosjenőn: aztán lebontják a színpadot, összecsomagolják a medvét és valószínűleg januárban a mozikban megmutatják, hogyan ropogtatta a csontokat az „év koncertjén”.
Részletesebben számolt be a forgatás és a koncert technikai háttérről a Fejér Megyei Hírlap újságírója, Mester Sándor is, a 1983. augusztus 16-i számban.
– Az 50 méter hosszú, 17 méter magas, 24 méter mély színpadon, egy madárszerű lényt imitáló díszlet bögyében hat együttes lépett az egyre növekvő tömeg elé. A beépített berendezések energiai csúcsigénye az 1 megawattot érte el. Hatvanezer wattos hangerősítő-rendszer dörögte be a völgyet, a zenészeket ötezer wattos úgynevezett kontroll hangosító rendszer szolgálta. A félmillió watt teljesítményű világító rendszert két Apple típusú kompjúter irányította. A színpad belső, forgó magja a gyors átszerelés lehetőségét biztosította. A filmfelvétel egyszerre több kamerával folyt, közöttük egy gémre szerelt, távirányítású, a színpad közepére is benyúlni képes filmfelvevővel
A színpad mögötti elkerített terület egyik kerítésrúdján amerikai zászlót lengetett a változó erejű szél. A kamerák látószögébe eső feliratok angol nyelven íródtak (az „első segély”-től a „férfiak”, ,,nők”-ig), a szocialista gyártmányú személyautókat sűrű, sötét hálóval takarták le, a nyugati kocsikra amerikai rendszámot ragasztottak. A színpad előtti kordon közelében körülbelül száz, változatosan beöltöztetett, változatos bőrszínű statiszta vegyült a tömegbe, néhány botra húzott amerikai zászlóval felfegyverkezve. A kis csapat engedelmesen követte a színpad széléről érkező utasításokat: tapsolt, csápolt, őrjöngött.
A készülő film rendezője, a magyar származású André Szöts, a harmincas évek divatját idéző szürke kalapban, fekete mellényben, szürke nadrágban, hol itt, hol ott tűnt föl a hatalmas tér különböző pontjain dolgozó kamerák mellett, de leginkább a színpad körül sürgölődött, nem egyszer a kézi kamera mozgását közvetlenül irányítva.
Az amerikai–magyar koprodukcióban készülő film pilisborosjenői forgatását több nyugati vállalkozás segítette világszínvonalú technikai, színpadtechnikai megoldások alkalmazásával, a Rolling Stones Production technikai menedzsere, Michael Ahern úr irányításával.
Forrás: YouTube.com, Grizzly II. Revenge trailer
Mivel koprodukciós munkáról beszélünk, rengeteg magyar dolgozott a fesztiválon és a forgatáson. Horváth Lóránt gyártásvezető erről mesélt az utómunkálatok közepén Mészáros Lászlónak a Szabad Föld 1983. szeptember 17. számában.
– Tudni kell, hogy a Mafilm vállal bérmunkát, amibe „minden” belefér. Ez elterjedt dolog az egész világon. A koprodukciós munka az egészen más. Ebben az együttműködési formában mi pénzzel is, művészi munkával is beszállunk az üzletbe. De csak, ha az biztosan hoz bevételt. Nem reszkírozhatunk. Tehát a beinvesztált forintból, ha nyugati partnerről van szó, valutát kell visszanyernünk. Ami a Fenevadot illeti, a film társproducere. Csikós Nagy Zsuzsa, aki Amerikába ment férjhez, jól ismerte a hazai viszonyokat, bátran ajánlhatta az országot a forgatáshoz.
– A színészek gázsija az ilyesfajta munkákban hogyan alakul?
– Ha külföldön dolgoznak, akkor másodosztályú napidíjat, azaz huszonnyolc dollárt kapnak naponta. A fizetésüket pedig forintban. Itthon. De a legjobb szállodákban laknak. ...A forgatáshoz elkészítettünk egy tábort, ami tízmillió forintba került, de ezt az amerikaiak kifizették. Az építés pontos terv szerint készül, mert amellett, hogy a forgatás ideje alatt infrastruktúraként szolgál, díszlet is. A fesztivál napján úgy hatszáz ember dolgozott a szupernek bátran nevezhető produkción, amelyet jó néhány nyugati bank finanszíroz. Lassan a végén vagyunk, napi tizenkét-tizenhat órát dolgozom. Utána kezdjük az NDK-ban forgatni a Bach életéről szóló filmet.
A koncertekről szóló beszámolók nem igazán hízelgőek, mellékesen ekkor robbanhatott be a pontpontponttal végződő mondatok aranykora a magyar zenei sajtóban.
A magyar KFT együttest fütty fogadta és néhány kenyérdarab, enyhe taps búcsúztatta. Az öt kipróbált hölgy együtteséből, a Toto Cuelloból (sic!, a szerző) tizenkettő egy tucat, a magnószalagról szóló zenekari alapra énekeltek rá, miközben táncbemutatót tartottak, alapfokon. A magyar East együttes tiszta, dallamos rockzenéje nagy sikert aratott. A Set the Tone háromtagú együttes, a szintetizátoros új hullám középmezőnyéből, extravagáns show-t mutatott be.
Majd jött a Predator (Fenevad) együttes, amelyről három számból álló nyúlfarknyi műsora alatt kiderült, hogy voltaképpen nem is létezik.
A hangszalagról jövő komplett zenére tátogott a film főszereplője, az énekes (?), hat lábemelgető és riszáló hölgy koszorújában, mialatt tűzijáték, füst és a díszletmadárfejből kilövellő lángsugarak figyelmeztették a nézőket, hogy ez a néhány perc kell majd a filmhez leginkább. A tömeg fütyült, s csak a műsorzáró Nazareth heavy metal rock-együttes tudta kiengesztelni, de az nagyon. Döngő, belsőségekig ható zenéjük láthatóan kárpótolta a rockrajongókat a váratlan csalódásokért – írta Mester Sándor.
A Népújság 1983. augusztus 17-i számában Cziráki Péter ekképp ír:
Négy óra...
Hatvanezer watt bőg fel a völgyben. A színpad felé mozdul a tömeg. Varázsütésre a nap is kisüt. A KFT a megtiszteltetés igyekezetével dolgozik a színpadon. Nekik kell megalapozniuk a hangulatot, felsrófolniuk kicsit a társaságot. Nem sok sikerrel. A gémberedett közönség soványan megtapsolja a számokat – legalább történik valami. Hiába Cintula lelkesedése, hiába a mikrofonba süvített megannyi „köszönjük” – ez a koncert maga a kudarc.Fél öt...
Átszerelnek. Még ötkor is. Keresztes szerint a „világ legjobb technikusai” –
...ennyi idő alatt magyarok is megtennék.Negyed hat...
Toto Cuello. Úgy volt, hogy nem jönnek, betegség miatt. Itt lesz viszont Alvin Lee. Mégis itt vannak. Ám a nagyszerű gitárosról mindenki hallgat.Az öt angol lányról nincs mit írni. Megtették a magukét, de tán nem ok nélkül csengett ismeretlenül a nevük. Lassan kiderül, hogy az idecsődített tömeg nem közönség – statisztahad. vagy inkább kellék. A FILMHEZ, őszinte tisztelet az IRl-nek, amely valóban fesztivált álmodott a borosjenői katlanba. De a pénz a filmben van, ők itt csak másodhegedűsök lehettek Többet érdemeltek volna.
Kilenc óra...
Az EAST végre felmelegítette a harmincezresre duzzadt közönséget. Foroghat itt a színpad, igyekezhetnek a technikusok... A hűvös estében most már mindenki az igazira, a Nazareth-re vár. Még a kiváló avantgarde funk muzsikát játszó Set The Tone is halványabbnak tűnik a türelmetlenségben.
Végre jön a nagy Show! A Predator, Fenevad… Villogó ruhák, fény orgia, tűzijáték, csinos (valóban csinos!) lányok... Van itt minden. Csakhát... Három szám, két kötelező ráadás... Az is a filmnek, persze play backben. Csak a maroknyi statiszta őrjöng „önfeledten” – ezért fizetik őket.
Tíz óra...
Végre itt Nazareth. Ez már igen! Acélkemény muzsika, parádés előadás. Ez az öt fiú mindent tud. Tisztán szól minden hang, a tömeget bűvöletébe keríti a két pazar szólógitáros, a magával ragadó, páratlan énekes – az egész elegáns, profi munka. Majd másfél évtized a világ élvonalában, különböző lemezeladási rekordok – ugyan ki kételkedne ebben?! Mindenért kárpótol ez a becsületesen kijátszott bő egy óra. Feledtet várakozást, hideget, toporgást, csalódást. A Nazareth tiszteli a közönséget. Ha fesztivált nem is, de egy varázslatos koncertet kapott ez a több tízezer rock-rajongó.
A Magyar Ifjúság 1983. szeptember 9-i recenzióírója sem volt kíméletes, ő már a Nazareth-et sem dicsérte, a konklúzió meglehetősen sajátos, és igen, van benne pontpontpont!
Látványos rockhűhót csaptak a Pilisben egy King-Kong-szerű, négyméteres, újhullámos zenészeket faló medve miatt. Az újabb hollywoodi filmmese szerint ugyanis emberevő fenevad ólálkodik egy koncerten, s a sztori koncertjeleneteit a pilisborosjenői popkatlanban felépített álomszínpadon rögzítették. A Fenevad-fesztivál címkével ellátott koncertet véletlenül az augusztusi csillaghullás napjaiban rendezték. Így egyszerre volt égi és földi csillaghullás. A sort a Kft nyitotta a hangversenyeiket változatlanul kísérő kellékkel, a nézőtéri füttykoncerttel, majd a Toto Coello női ötösfogata borzolta a kedélyeket. Muzsikájukon legfeljebb egy aranyos grizzlymackó csemegézhetne... Az East nyolcvanezer watton is remekül szólt, a Set the Tone unalmasan nyűtte az avantgarde funkyt, az újhullámos The Predator késő esti monoton zenéjét elnyelte a színes füstköd, a tűzijáték és a szemkápráztató színpadi világítás. A bombának szánt Nazareth nem robbant, alaposan kifakult heavy rockjuk ezúttal easy rocknak tűnt. Kár, hogy sem az előzetesen beharangozott LGT sem az Omega nem lépett a koncertrendezésre nagyszerűen bevált pilisborosjenői völgykatlan óriásszínpadára. Ezen az estén a zenék helyett jobban esett volna egy darab medvetalp. Áfonyával.
A Pajtás újság sem feledkezett meg a nyár nagy eseményéről szeptemberi számában, Dévényi Tibor természetesen jelen volt.
A Nazareth együttes a pilisborosjenői „Fenevad” fesztiválon lépett fel. Az a zenekar, amelyik sohasem szerette a látványosságot csak a zenét – és még mindig a hagyományos, tiszta rockzene legjelesebb képviselője –, most egy amerikai filmshow hangulatkeltő szerepét töltötte be. Siker volt, tapsolt is a húszezernyi néző, de egy igazi rockrajongó találóan jegyezte meg a koncertről: „Olyan volt ez, mint kristálypohárból szódavizet inni. Pedig milyen jó az igazi, tiszta, jéghideg szódavíz!"
Forrás: YouTube.com, Grizzly II. Revenge trailer
Csalódottságának adott hangot az Ifjúsági Magazin újságírója, aki miután hosszasan írt a woodstocki fesztiválról és próbált párhuzamot vonni a Fenevad és Woodstock között, az alábbiakat állapította meg:
A mi pilisborosjenői fesztiválunkon a delelőjén rég túljutott Nazareth volt a szupersztár, a többiek – a Toto Coello, a Set the Tone és a Predator – csak „futottak még”. A magyarok közül a KFT és a középső poszterünkön szereplő East együttes voltak résztvevői a műsornak. A helyszínen csalódottak szerint jó, hogy az East ott volt, egyedül ő képviselte a világszínvonalat!
Álmok és tervek
A forgatás befejeztével igen merész terveket fontolgattak a pilisborosjenői helyszínnel kapcsolatban. Erről írt a Hétfői Hírek 1983. szeptember 26-i lapszáma, amelyben a producert interjúvolták meg.
Új szórakoztató központ épül ki Budapest közelében. A pilisborosjenői völgykatlanban nemrég lezajlott „fenevad fesztivál” sikerén felbuzdulva a szervezők – az Ifjúsági Rendező Iroda és a Csikós LTD – elhatározták: nyári könnyűzenei rendezvények állandó centrumává fejlesztik fel az erdők övezte területet.
– A külföldi tulajdonban levő óriás színpad bérbevételéről már meg is állapodtunk – mondja Csikós Zsuzsa, a Csikós LTD vezetője. – Az Európa-szerte párját ritkító felszerelésű és nagyságú szabadtéri pódium vonzerő lehet a neves külföldi együttesek számára. Itt, akár több tízezres tömeg előtt is a legigényesebb világítás, hangosítók, színpadi eszközök szolgálnak alapul a sikeres szabadtéri koncerthez.
– Miből kívánják fedezni a drága együttesek gázsiját?
– A partnercéggel, a Film Packaning Corporationnal közösen videofilmét készítünk a koncertekről, s a filmeket Európában és Amerikában eladjuk. A nagy koncertek között sem marad kihasználatlanul az új centrum; hazai együttesek lépnek majd fel, s mód nyílik gyermeknapi műsorok, majális, karnevál megrendezésére is. Igaz, bizonyos útépítkezések még szükségesek a hely jobb megközelítéséhez...
– Kiket várnak ide legközelebb?
– Chuck Barryt (sic!, a szerző) , a rock and roll királyát még az idei őszre, jövőre pedig várhatóan többek között Simon and Garfunkel ad koncertet, s szó van róla, hogy visszatér ide a Santana is.
Mindebből végül nem lett semmi: egy évvel később már sok maliciózus pontpontponttal végződő mondatot írt le a sajtó a készülő film kapcsán, amelynek már régen a mozikban kellett volna forognia.
Félkész Fenevad
Film 8 millió dollárért • Horrorra már nem futotta 71 nap, 71 ezer méter – írta a Hétfői Hírek 1984. július 8-i számában Czippán György.
Horror plusz rockzene, biztos kasszasiker. Feltehetően így gondolkodtak az „Óperenciás tenger” túlsó partján, amikor a „Fenevad” című film elkészítése mellett döntöttek. A sztorit nyakon öntötték egy kis környezetvédő mázzal, partnernek megnyerték a Magyar Televíziót, s amerikai–magyar koprodukció lett belőle. Múlt év nyarán Pilisborosjenő határában szép kis csinnadratta közepette kezdődött a forgatás. Azóta semmit sem hallottunk a filmről...
Az ötletet és a pénzt hozó Csikós Ltd.-től legutóbb is azt telexezték: hamarosan elkészítik kint a hiányzó trükkfelvételeket, akkor már nem lehet akadálya a bemutatónak – mondta Horváth Lóránt, a film gyártásvezetője, s egyben a Fenevad utóéletével foglalkozó hazai bizottság egyik tagja. – A horrorbetétek – amikor a négyméteres medve rátámad a koncertezőkre – ugyanis nem készültek el időben, mert az amerikai félnek elfogyott a pénze. Pedig a fóti stúdióban már építettük a rockszínpad kicsinyített mását, s Köllő Miklós pantomimművész bújt volna medvebőrbe, és törpék játszották volna a medve közelében levő nézőket, hogy minden mérethű legyen......A végén kiderült, hogy az alkotók többsége eléggé járatlan az ilyen filmek készítésében. A pénzügyi gondok mellett a művészi elképzelés kidolgozatlansága is hátráltatta a befejezést. Hogy mást ne mondjunk, a forgatókönyvet is teljesen átírták. Ennek ellenére remény van arra, hogy lesz majd egyszer „Fenevad" és a mi televíziónk is játszani fogja.
A húszezer ember, aki egy éve elzarándokolt a koncertre, 10–15 perc erejéig a vásznon is viszontláthatja a kedvenceket. A tervek szerint ugyanis a koncertből ennyi kerül a filmbe.
Aztán megszűnt minden híradás. Csak 1987-ben került elő egy érdekes információ a filmről a Szabad Föld hasábjain az IRI jövőbeni működésével kapcsolatban.
Rockberkekben rebesgetik, hogy feloszlik az Ifjúsági Rendező Iroda. S hogy miért, arról több mendemonda is kering. Például az, hogy amiért életre hívták – hogy ifjúsági, mozgalmi rendezvényeket szervezzen –, már „eltűnt” az iroda feladatai közül, mert inkább csak rockkoncerteket szerveznek. Beszélnek arról is, hogy az IRI csődbe ment. Pénzügyileg pedig akkor rendültek meg az alappillérei, amikor az emlékezetes pilisborosjenői „fenevad- fesztivál’ után az amerikai megrendelő nem egyenlítette ki a számlát. Ám az IRI azóta jó néhány nagyszabású fesztiválban „benne volt", hát megtölthette volna az állítólag üres kasszát. Ha viszont az nem sikerült, akkor hová vándorolt az a hatalmas bevétel, amit az István a király óta az IRI egy-egy rendezvény alkalmával elkönyvelhet? Persze tudjuk, hogy nem kevés befektetéssel jár egy-egy nagy koncert, de állítólag majd mindegyik nem kevés profitot is hozott. Szóval hol a pénz és mi lesz az IRI-vel. Talán egy-két hónap múlva kiderül.
Akkor zárjuk így.
Vagy legyen pontpontpont?
Ide kattintva meg lehet nézni egy, a filmről készült videós kritikát.
Ezen a linken egy, a film produceréről szóló, nem túl hízelgő kommentár hangzik el.
A film honlapján a koncerthelyszín építéséről lehet fotókat nézegetni.
Köszönet az Arcanum Digitális Tudománytárnak.
Szerző: Bihari Balázs
Nyitókép: YouTube.com
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
FRISSÍTÉS, avagy még egy pontpontpont...
Alább közöljük Suzanne C. Nagynak, a film producerének hozzánk eljuttatott kommentárját. Köszönjük Zsuzsa cikkünknek szóló figyelmét és a nekünk írt sorait.
"A Grizzly 2 – Revenge trailerét eddig 25.000-en látogatták a YouTube-on. Ez a film, ami Magyarországon mint bérmunka lett forgatva, egy cult-movie, egyben az amerikai filmtörténet része. A film befejezésének első lépése az volt, hogy az összes jogcím nélküli YouTube-on és más médián megjelenő illegális információkat és filmanyagot letiltsak. Senki nem örült ennek, de nekem az volt a célom, hogy a legkevesebb téves információt közöljük és csak és kizárólag a film befejezésére és a film közonség elé kerülésére koncentráljak. Rendkívül nehéz körülmények között fejeztük be a filmet Magyarországon, ennek rövid részleteit a weboldalon lehet olvasni.
A filmben szereplő rockkoncert az első ilyen méretű szenzáció először volt rendezve Magyarországon, a szocializmus alatt. A KFT zenekar lépett fel, de nem volt felvéve a szereplésük, így most, a befejezett verzióban két számmal is szerepelnek a filmben, mert nekem fontos volt a történet hitelesítése. A filmről eszméletlen mennyiségű “fake” hírek terjengenek. Megírtam az igazi történetet Swimming among sharks címmel, ami megvásárolható az Amazonon. Remélem hamarosan magyarul is megjelenik a könyv, Cápák között úszni címmel. Nem volt könnyű…"
