Volt egyszer egy beatkorszak

A rock and roll boy és a Rokkant troll – Pajor Tamás szédületes képzettársításai

2020. december 11. - beatkorSzaki

fortepan_125688.jpg

A nyolcvanas évek elején punk zenekarként színre lépő Neurotic (Tagok: Aradi Gábor, Lányi Tamás, Pajor Tamás, Solymár Árpád) volt az újhullám talán egyetlen együttese, amely a végső határokig vitte az önpusztító rock and roll életformát. A formáció frontembere, Pajor Tamás egymaga testesítette meg a lázadás és tagadás szellemét. „Az új hullám jelent és múltat felölelő, felfokozott rock and roll, amely a lírát és az erőszakot is magába építi… A rock a legprogresszívebb művészeti forma, és úgy gondolom, hogy nincs aktuálisabb zenei nyelv nála. Mi megtanultunk ezen a nyelven beszélni, és élni fogunk vele” – nyilatkozta az énekes Szőnyei Tamásnak az 1981-es Rock Évkönyvben. És bár egy ideig így is történt, a damaszkuszi úton véget ért a brék.

Azért Pajor és az 1981-es interjút követő időszakban megvalósította az elképzeléseit a Neurotic-kal is: a hat évvel későbbi, Budapesti látnok elnevezésű demó anyagon már egy kiforrott rockzenei produkció hallható, amelyben az energikus zenei futamok mellett a bravúros, szuggesztív szövegek keltettek feltűnést. Pajor élet és halál között feszülő kötéltáncai pedig csak tetézték az együttes extatikus jelenlétét az underground színtéren.

„Szélsőséges helyzetek, leküzdhetetlen akadályok, ez volt a Neurotic éltető, megtermékenyítő közege. Csak hát ilyen közegben nem lehet a végtelenségig létezni, mert egyszer aztán becsap a villám. Mégis, ez adta a vonzerőt Tamásnak, ami miatt oda kellett figyelni rá. Ott ketyegett a zsebében vagy valahol benne az a szerkezet, amiről senki se tudta, mikorra van beállítva, de hallani lehetett, hogy ketyeg…” – emlékezett vissza a hősidőkre Xantus János.

A dalok is ebből az eszméletlen tempójú életvitelből perdültek ki. A klasszikus beatzenére, bluesra, soulra alapuló, funkys szólamokkal meglódított kísérethez hasonlóan a szövegek is gördülékenyek; ritmikus, lüktető, már-már a raphez közelítő prozódiájukat váratlan költői fordulatok (szellemes szójátékok és képzettársítások, asszociatív gondolatfűzések és kulturális rájátszások) tarkítják és teszik még lendületesebbé. Általában azonban a rock and roll-reminiszenciák vannak túlsúlyban, melyek valóságos esszenciái a korabeli budapesti, sötét kocsmai angyaloktól átjárt, örökké tartó éjszakáknak.

A rock and roll az nem egy tánc! mondat igazából arról szól, hogy mi a nyolcvanas években pontosan úgy éreztük, hogy a rock and roll sokkal több, mint amit egy szórakoztatóipari termék megjeleníthet; valami olyan transzcendens hitet jelentett, ami valamiféle felsőbbrendű létezési formához vezet” – fogalmazott Pajor Tamás a Hangfoglaló Program által vele készített életútinterjúban. Az éjszakai életképek, delíriumos dumák és szlenges szóáradatok sodró sorai mögött valójában a társadalmi idegenség, illetve az abból fakadó, önként vállalt kirekesztettség húzódott meg, amely nem a passzív rezisztenciában, hanem az agresszív hedonizmus mértéktelenségében vezeti le felhalmozott feszültségeit és éli ki féktelen szenvedélyességét.

„Rock and roll boy, West Balkán / Egyedül van és röhög a falkán / Írd tele az utcákat és fogalmazd át a térképet / A mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket” (Brék)

A minden eszmét tagadó és minden korlátot felrúgó dalok mondanivalójában viszont néhol felbukkannak olyan tartalmak, amelyek egy másfajta életvezetés felé mutatnak. „A hited építed és zuhansz az állványról / Mert nem mondtál le még minden bálványról... / Mielőtt megszülettem, már megalakultam / Feloszlatni többé nem lehet / Még hogy szárnyakra tépve ne repüljek / Jézus zsarukkal állt szóba, én meg meneküljek?” (Brék) Vagy: „Ez az éjszaka, ez az éjszaka, / Mikor az ingem hátul elszakadt / Micsoda éjszaka, egyedül mész haza / Ma este mindenkinek van egy kis vérszaga / Nyugi-nyugi, ez a világ más / Plusz a másvilágon van a folytatás / Szerencsétlen éppen keresztet ácsol / És egy melegítős senki rászól…” (Adj gázt!)

A szórványos bibliai utalások csak sejtethették Pajor Tamás későbbi „üdvtörténetének” villámcsapásszerű kezdetét. A róla készült Rock térítő című film ezt a váratlan pálfordulást örökíti meg.

„A főhős megvilágosodása ugyanis rendkívül gyorsan, gyakorlatilag egy hét alatt játszódott le… A megtért és megtisztult volt undergroundos vallomását nem is Xantus stábja, hanem a Hit Gyülekezete rögzítette videóra. Ebben hangzik el egyébként Pajor később sokat idézett sora: „a drog helyére beült a Szentlélek” – olvashatjuk Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János A magyarock története című kötetében.

Korábbi tevékenységét megtagadva és a dalokat jelképesen a tisztítótűzbe vetve lépett tehát ki a sosem múló éjszakából a rock and roll budapesti látnoka. A Neurotic azon nyomban megszűnt, a tagok szétszéledtek, egy részük azonban – sok más zenésszel együtt – követte Pajort.

„A Biblia azt tárja elénk a szellemvilágról, hogy Lucifer – aki az egész globális-univerzális lázadás atyja – nem más volt, mint egy olyan különleges képességekkel felruházott angyal, akinek a szépsége (és az ehhez való érzéke) felülmúlta az összes többi teremtményét; pont ez vált csapdájává, felfuvalkodásának forrásává. Lucifer megőrzött valamennyit ezen a képességeiből a bukása után is. A zenével való szoros viszonya abból fakadhat, hogy a mennyei, Istent dicsérő daloknak is ő volt a vezetője a kezdetekben” – mondta Pajor Tamás a már emlegetett életútinterjúban.

(v. ö.: „Pajor Tamás a szélsőségek embere. A szélsőséges önpusztításé, az önpusztító életmód kategorikus megtagadásáé. Első élete a bukott angyalé, a második a földre szállt angyalé. Amit a bukott angyal művelt, káprázatos volt, de önveszélyes. Amit a földre szállt angyal - ugyanolyan intenzitással - tesz, az önmagára nézve már nem hordoz veszélyt, viszont kihunyt belőle a káprázat fénye” összegez Szőnyei Tamás.

Számos dialektikus párbeszédet generálhatunk bizonyos Neurotic-dalszövegek „egymásnak eresztésével”, szemléltetve a fentebbi megvilágosodási folyamatot. Talán a legillusztratívabb kompiláció a Sárkányszárnyak, valamint a Miért kell összefüggésbe hozni című számok összeolvasásával keletkezik: „De kétvállon vagy veregetve / Vedd úgy szárnyatlan madár / A Tajgetosz torkának háttal / És követ az alkony / A napba nézel és te őt követed / Mert lebukik, amin ülsz, bukó balkon” Továbbá: „Látod, a csillagok is lekopnak az égről / Mert világítani vajon melyiküknek szabad / Amikor megjelenik a főnök, a Nap” Hogy ezek az ily módon spirálba vont képzetkörök milyen irányba perdülnek ki – a szélsőségesen példaértékű életút ismeretében – kifürkészhetetlen.

Pajor Tamás „rocktérítő” korszaka, valamint a – nem a szokványos, didaktikus és esztétikailag lefokozott módon – „térítő rockban” (az AMEN zenekarban, valamint legújabban a Prédikátor-projekt keretében) való működése közötti (feloldhatatlan vagy feloldható) feszültség mindenesetre tanulságos adalékkal szolgálhat az erre fogékony rocktörténészek számára is, akik valószínűleg evidenciaszerűen hisznek még a Pajor által Rokkant trollnak titulált rock and roll sztárjaiban és táncrendjében.

Befejezésül álljon itt Darvas Benedek és Czitrom Ádám Elkövetlek-projektjének Neurotic-paródiája.


Szerző:
Papp Máté

Nyitókép: Fortepan/Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9115645744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása