Müller Péter az URH elnémulása után a Kontroll Csoport nevű formációban landolt, ami amolyan underground szupergroupnak is nevezhető. Tagjai a művészetek különböző területeiről érkeztek: volt köztük klasszikus képzettségű zenész (Farkas Zoltán és Hajnóczy Csaba), valamint amatőr színjátszó is (Bárdos Deák Ágnes, Kistamás László, Lehoczky Károly, Újvári János); hozzájuk csatlakozott a filmrendező, szövegíró Müller, de játszott az együttesben Iványi Norbert (dob), valamint Hajnóczy Árpád (szaxofon) is. Experimentális produkciókat hoztak létre törzshelyükön, az Ikarus Művelődési Házban.

Széles skálájú repertoárjukban áttételes gondolatfutamok szerveződtek egységes egésszé, számaik pedig „elég sokrétűek voltak ahhoz, hogy különböző sorrendbe téve őket más-más gondolati fonálra fűzhessék fel műsorukat.” – figyelte meg Szőnyei Tamás. Az elvont, ugyanakkor lecsupaszított szövegvilág tehát szabadon variálható elemekből épült föl, mégis koherens képzetrendszerként tudott működni. Ehhez idomult a rendkívül rétegzett és nyitott muzikális struktúra is, és ezt tarkították – a következőhöz hasonló – politikai felhangú gegek is.

Persze itt is megjelentek azok az indulatok, amelyek a Spions vagy az URH indíttatását is meghatározták. „A kontrolláltság élménye szorongatott eszmélésemtől kezdve; idejekorán intézményesült kapcsolataim kibontakozása óta az orwelli vízió lett hétköznapjaim valósága. A lélekrabló üzemmód, a mindenhova beszivárgó leskelődés perverz gyakorlata, a magánszféra felszámolása családon belül és kívül, a totalitárius rendszer abúzussal felérő zaklatásai, a megfelelések kényszerzubbonyában feszengő sportszerűtlenség jellemmé kovácsolásának nagyüzeme volt szocializációnk Omegája és Alfája.” – szól Bárdos Deák Ágnes önvallomása a Hasítás című szöveggyűjteményből.

„A kötöttségek és a fix jelentések hiánya, illetve a jelentések többértelműsége és állandó változása egy sajátos közeget alakít ki. Itt az utalásokat tartjuk a legjellemzőbbnek, melyek fellazítják a jelentő és a jelentett, sőt a közlő és a befogadó közötti viszonyt.” (A meghatározás Rácz József A rockkoncertek szimbolikája című tanulmányából való.)

A besúgók és provokátorok világának paranoiája, a nyilvántartott társadalom egzisztenciális kiszolgáltatottsága, valamint a privát és társas élet elfojtott, felszínre hozott frusztrációja kapott hangot a Kontrollban. Az anarchista, óhatatlanul rendszerellenes dalok („Utálom a munkát / kerülöm a rendőrt / kerülöm a munkát / utálom a rendőrt” – Rendőr) és egyéb „önfeljelentések” ennek ellenére nem agresszív ellenállást vagy nihilizmust közvetítettek. Inkább a fentebb említett, szabadulni vágyó közösséget szólaltatták/szólították meg, még akkor is, ha ebbe a kollektívumot előtérbe helyező képzetrendszerbe ironikusan elidegenítő felhangok is keveredtek.

„Nem tudom, kik jönnek majd érted / Nem tudom, mit kérdeznek majd / Kérlek, hogy ne tudj semmit rólam / Ne hozd a fejemre a bajt / Nem tudom, mire vagy jó / Nem tudom, mi árthat neked / Lehet, hogy valakit meg kell, / Hogy engem kell megmentened” (A félelem háza)

Az egyetlenegy mentsvár a szabadság képzete és pillanatnyi érzete mellett a szerelem élménye, a másikban feloldódó határtapasztalata lehet. „Határtalan távlat, fékevesztett képzelet / agyunk titkos zónáiból szerezzük / a hangokat és képeket / jöjj drágám, jöjj drágám / vártam rád, vártál rám” (Jöjj drágám) De még a szerelem által sem kap végleges feloldást az az artikulált, mégis alaktalan félelem és bizalmatlanság, amely elől úgy tűnik, lehetetlen elrejtőzni.

„Elfuthatsz bébi, bébi, anti-bébi  / Nem maradt időd, nem volt mit végig élni” (Anti-bébi)

A Kontroll Csoport tehát nem tartotta kontroll alatt azt a kollektív agyat, amely életre hívta dalaikat. A szövegek intellektuális töltete és a koncertek szeánszszerű aktusa számos zenekarra volt hatással a későbbiekben. Az 1983-as feloszlás sem szüntette meg a tagok ténykedését. „A koponyád beszakad / szétfröccsen az ének / az esti várost elárasztják / a tudattalan ének…” (Laila)

Ezek a tudattalan ének lesznek, amelyek előhívják az új hullám történetének idők mélyén rejtőző kísérteteit, megidézve ezzel a földalatti szellemiség addigi múltját, és előrevetítve annak jövőjét. (A Spions vészjósló eltűnés-poétikája, az URH radikális rock and rollja és mementó-metaforikája, valamint a Kontroll Csoport szabadság és szerelem jegyében fogant, rétegezett retorikája után az Európa Kiadó zenei-dalszövegbeli szintézise következett.)

Fotó: Fortepan/Várkonyi Péter

Hogy a kontrolláltság mennyire maradandó élménye a rendszerváltás utáni társadalomnak, nem kell részletezni. Elég, ha meghallgatjuk Darvas Benedek és Czitrom Ádám Elkövetlek-projektjének Kontroll Csoport-paródiáját, amely nyomokban tartalmazza a magyarországi kivándorlás folyamatait – holott a szerzők még annak nagyobb hulláma előtt írták a dalt –, valamit örökölve, átörökítve a Kontroll Csoport tagjainak önkéntelen jóstehetségéből. 

Szerző: Papp Máté

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.