Ikarus néven Budapesten működött a múlt század második felében nemcsak Magyarország, de az egész világ egyik fontos autóbuszgyártó üzeme. Központi telephelye a XVI. kerületben, Mátyásföld szélén volt. Az ipari monstrum 1949-ben az Uhri testvérek repülőgépgyártó részlegének és az Ikarus Gép és Fémgyárnak az összeolvadásából jött létre, Ikarus Karosszéria- és Járműgyár néven. A globális autóbuszpiac egyik meghatározó szereplője volt a rendszerváltásig, ezt követően a telepet részekre bontva privatizálták. A gyártelepen folyamatosan csökkenő termeléssel még 2007-ig gyártottak buszokat.

Az eleinte mintegy kétezer főt foglalkoztató gyárhoz már 1954-től művelődési ház is tartozott. Takarékossági okokból egy soproni textilüzem művelődési házának terveit használták fel. 1953-ban kezdték meg az épület alapozását. Érdekesség, hogy a királyi várból hozták a márványlapokat, amelyeket a művelődési ház földszintjén beépítettek, a büfé és a ruhatár előtti terület padlózata ebből van kirakva.

Az ötvenes évek jellegzetes szocreál stílusú (népies nevén Sztálin-barokk) épületében megtalálható volt egy moziként is alkalmas, hatszáz férőhelyes színházterem; egy kamaraterem; valamint külön termek képzőművészeti köröknek, fotókörnek; egy könyvtár, egy étterem; egy presszó; az aulában és a felső folyosón pedig egy kiállítótér és pinceklub.

A művelődési házban sokrétű kulturális élet folyt, művészi körökben is jegyzett irodalmi kört, képzőművészeti szakkört és színjátszókört is működtettek. Az intézménynek mintegy 30.000 kötetes könyvtára is volt, amely nemcsak az Ikarus dolgozói, hanem az egész kerület előtt nyitva állt.

A nyolcvanas években országosan is ismert lett a H.U.R.K.A. Színpad, avantgárd színházával. Darabjaikkal, a Tűzcsiholókkal, a Terra Amatával és a Száll a kakukk fészkére cíművel számos nívódíjat nyertek az évek folyamán.

A kor szellemének megfelelően a házba a hetvenes évekig főleg bálozni, utána pedig Deák József és Mann Miklós diszkójába jártak az emberek. Rendszeresen szerveztek beat- és rockkoncerteket is. Itt tartották a hatvanas években népszerű Hobo együttes (nem a Hobo Blues Band elődje) keddi „Táncos estnek” meghirdetett koncertjeit. De a hetvenes évektől eljutott Mátyásföldre többek között a Hobo Blues Band, a P. Mobil, az LGT, az Omega és a Beatrice is.

Igazából az Ikarus a nyolcvanas évekbeli szerepével került be a magyar rocktörténet fő áramába. A ház vezetése folyamatosan adott fellépési lehetőséget az ekkoriban induló underground együtteseknek, mint az A. E. Bizottság, a Kontroll Csoport vagy az Európa Kiadó. A külvárosi elhelyezkedés a hatalom szemében végül is kevésbé mutatta zavarkeltőnek az itt tartott koncerteket és a rendszeres alkalmak révén egyfajta újhullámos zarándokhellyé is vált az Ikarus. Több zenekar is hosszabb demófelvételt készíthetett a ház hangstúdiójában. Ezek fontos hangdokumentumoknak bizonyultak, hiszen ezek az előadók nem tartoztak a támogatott kategóriába és elszórt, kivételes esetektől eltekintve a „hivatalos” infrastruktúrába (rádió, lemezgyár) nem fértek bele. Jó pár, a kor életérzését rock and rollba sűrítő dalt elsősorban az Ikarus-féle felvételek őriztek meg.

Az Albert Einstein Bizottság koncertje

A kilencvenes években a gyár sorsa bizonytalanná vált, a támogatás apadni kezdett. A kulturális élet szép lassan kihűlt, sorra szűntek meg a körök, tevékenységek. A művelődési központot az egyik napról a másikra zárták be 2001-ben, a gondnok, a dolgozók sem mehettek be többé. A műsorokra hívó plakátok helyett hosszú éveken át az „eladó” felirat függött a homlokzaton, mígnem 2019-ben kínai befektetők vásárolták meg a házat – a gyártelepre kötött üzlet részeként. Jelen sorok írásakor még bizonytalan az egykori Ikarus Művelődési Központ sorsa.

Szerző: Kovács László (Moiras Records)

Fotó: Otthontérkép, A közművelődés házai Budapesten (a képeket az Index Urbanista blogja közölte újra.).

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.