A vidékről feltörő magyar zenekarok között az ismerőseim ritkán szokták emlegetni a már 1972-ben megalakult szombathelyi Lordot, akiknek 1985-ben jelent meg először nagylemezük. Igaz, az még Ausztriában.
Bár a nyugati határszélen a Lord első számú bandának számított, országosan viszont érzésem szerint a másodvonalat képviselték. Ennek talán éppen az volt az oka, hogy nem a fővárosból indultak.
A Lord kitartása azonban a nyolcvanas évek második felére eredményt hozott, 1990-ig három magyar nagylemezük is kijött, ezt követően pedig kétségkívül rangos zenekarnak számítottak. 1990-ben pedig egy könyvnek talán éppen nem nevezhető kiadvány is megjelent róluk, mintegy jelezve azt: komoly zenekarról van szó.
Mindent egybevetve nem rossz kiadvány ez, kifejezetten szerethető a szerző, Molnár Éva rajongói hangvétele. A száz oldalt alulról súroló füzet nagyjából felében fekete-fehér fotók kaptak helyett, és dalszövegidézetek is hizlalni igyekeznek a művet.
Molnár Éva csillogó szemmel heroizálja a Lord tagjait. Írásának rövidke tényanyaga csak nagy vonalakban tárgyalja a zenekar 1985 és 1990 közötti történetét, viszont javára legyen mondva, hogy megszólaltat mindenkit, aki ebben az időszakban a banda körül dolgozott, így a tagok mellett olvashatjuk a turnémenedzser, vagy akár a kiadó vezetőjének, Boros Lajosnak a gondolatait is.
A Lord összességében több mint egy fanzine, de kevesebb, mint egy könyv. Ami pedig az együttes jelentőségét illeti? Rögzítsük gyorsan, hogy ez már a második kiadvány volt róluk, 1985-ben ugyanis már megjelent Kozma Gábor: Lord – Rock sztori című könyve is.
Molnár Éva, Lord, O. Sz. K. Vas Megyei Kirendeltsége, Szombathely, 1991.
Szerző: Bálint Csaba
Nyitókép: Fortepan /Urbán Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
